A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Makacs mint az öszvér

- Oké, elég lesz.. Hallod? Eresszél már..! - toltam el őt magamtól szinte már önkívületi állapotban - Aztán meg én leszek a bűnbak amiért a drága úri öltözéked egy gyerek játszóruhájára fog a leginkább emlékeztetni.
- Nem foglak - nyelve az ajkamat súrolta, ám ezúttal taktikát váltottam és kitartóan ellenálltam az egyébként egész testemben eluralkodó késztetésnek - téged soha..
- Nagy naivitásra vallana ha ezt csont nélkül bevenném - úgy álltam ott őelőtte mint egy kibaszott rongybaba, kezeim a testem mellett lógtak hanyagul, szívem pedig oly hangosan kalapált hogy félő volt, véletlenül megneszeli - ne feledd hogy kivel is állsz szemben, Blitzo.. Egy 19 éves minden lében kanál kiscsajjal.. Aki annyi keserűséget készül hozni hátralévő életedbe amennyit csak nem szégyell..
- Hát hozzon.. Hozzon amennyit csak a szíve jónak lát- mosolya számomra minden egyéb másnál többet ért - Állok elébe.
- Ez felettébb elgondolkodtató.. - tekintetében esküdni mertem volna hogy egy pillanatra az egykori, sebek nélküli kisgyermeket véltem meglátni, azt akinek még halvány lila fogalma sincs arról hogy milyen is a világ melybe ő csak úgy a semmiből belecsöppent, az akinek tekintete egy szempillantás alatt elmondott mindent amire nekem csak szükségem lehetett. Az, aki őszinte lelkesedéssel mosolygott vissza énrám miközben lelkünk mélyén mind ugyanarra az egy dologra gondoltunk. Az, aki töretlen izgalommal veti bele magát a karjaimba, mondván: Úgy szeretlek..
(Carter..)
- Ellenben én a te helyedben nem lennék ennyire biztos a dolgomban..
- Na és ugyan miért nem? - időközben bár én észre sem vettem, de nekiállt a megmaradt festékanyagot vissza bedobozolni.
- Nem is tudom.. - a bennem fellépő bizonytalanság még engem is meglepett - Valahogy úgy érzem te túlságosan is elkezdtél bennem őszintén megbízni..
- Talán nincs rá okom ? - nézett fel egy pillanatra mire én azonnal és ösztönszerűen hárítani kezdtem.
- Figyelj.. Én csak azt mondom hogy bár nem ismerem a te személyes háttértörténetedet, magad is csak egy kicsi részletet voltál hajlandó belőle nekem eddig elárulni.. - komor tekintetei szinte már-már lyukat égettek a szemgödreimben - ..de úgy érzem hogy talán tőlem várnád el azt hogy.. Nem is tudom.. Talán azt hogy őszintén szeresselek és feledtessem veled végleg mindazt melyet a sors rótt fel mindeddig a számládra..
Meglepett csend borult ekkor a helyiségre mely aztán viszonylag hamar át is csapott abba tipikusan kínos mindenki hirtelen elkussol és senki sem tudja miért csendbe.
- Amy..
- Bocsi, nem kellett volna ezt.. Fogalmam sincs miért mondtam, felejtsd is el inkább..
- Nem! Várj már..! - el szerettem volna húzódni de ő nem engedte.
- Nem volt szándékos, egyszerűen csak úgy érzem hogy..
- Amy! Most nagyon kérlek hogy hallgass meg. Jó?
Nem feleltem.
- Az hogy én ki is voltam a múltban vagy az hogy pontosan mik is zajlottak le az én életemben.. Nem számítanak. Már nem. Nekem.. Bassszameg hogy is mondjam.. - erősen gondolkodott miképpen is fogalmazhatná meg gondolatait - Nekem azok a dolgok már egyáltalán nem számítanak. Ezért se beszélek nagyon róluk senkinek se. Te.. Nézd, te egy kibaszottul vonzó valaki vagy. Én kurvára nem várok el tőled ilyesmiket, vili? Nem erőszakolhatok rád érzéseket és soha nem is fogok - ujjai a hajtincseim közé hatoltak ahogyan megkísérelte azokat arréb söpörni - Éppen ezért is mondom neked hogy még egy ilyen mondat és mocskosul megbánod hogy beleártottad magadat abba az elbaszott fosszagú múltamba!
Elvigyorodtam.
- Úgy legyen.
- Én nem viccelek Amy. Ha szükséges, az egész napot végigkefélem veled csak fogd be azt a sokat pofázó szádat!
- Ezzel csak a te álmod válhatna valóra.
- Meg a tiéd is.. - egy szempillantás alatt a falnál találtam magamat. Kezeim az ő kezei alatt, testem az ő teste alatt nekipréselve a hideg csempének. Pulzusszámom azonnal el is érte a számított kritikuspontot, ahogyan megéreztem keményedő farkát odalent a farmerjén keresztül az ágyékomhoz nyomódni.
- E-Ezt lehetséges hogy nem itt kellene..! - csuklott el a hangom a hirtelen bekövetkező változásoknak hála- Blitz baszki ez..
- Milyen?
- Fejezd ezt be légyszi..!
- Mondd el Amy.. Gyerünk! Valld csak be hogy legszívesebben itt és most, ebben a szájbabaszott kis lyukban tennéd meg! Mondd ki!
- Blitz én ezt nem..
Mondatom végül ismételten egy smárolásban végződött, mint ahogyan az oly sok más esetben is megtörtént. Blitzet nem érdekelték a kifogások. Neki az kellett csak hogy világosan és érthetően kapja meg tőlem a helyzethez éppen passzoló visszaigazolást. Nála nincs olyan hogy talán. Nála határozott nem-re, vagy éppen igen-re van szükség ha "kézben akarod tartani a dolgokat". Ha ezt a vezető szerepet nem tartod fent tartósan akkor igen hamar átveszi az irányítást és akkor aztán lesheted a magad mögött hagyott lehetőséget. Onnastól fogva az övé vagy. És csakis az övé..:)
- Gyerünk..!
- Igen! Igen megtenném! Basszameg, ha tehetném itt  és most ebben a szent minutumban szopnám le a baszott nagy farkadat de tudod.. Ez most még echte nem igazán lehetséges..
- Ó hát ezen aztán rémkönnyű lesz segíteni..
A szemem láttára.. Baszod a szemem láttára kapta oda jobb kezét, és kezdte el egészen konkrétan ráncigálni lefele nadrágjának a cipzárját..
- Légy már észnél! Vicceltem..! - próbáltam komoly és megfontolt maradni de az igazság az hogy az én testem sem igazán arról tanúskodott hogy olyan nagyon ellene lenne a dolgoknak. Hogy ellenezné azon cselekedetünket mely a fajfenttartás címszava alatt genetikailag van belénk ültetve..
- Ez a kibaszott szar.. - a cipzár mindezek ellenére nagyon úgy tűnt hogy megmakacsolta magát, félúton sikerült valahogy megakadnia aminek félig meddig még hálás is lehettem.
- Elég lesz! Nyugodjál le, csavarj magadra egy hormonszabályzót vagy tudom is én! - ragadtam meg erőből a csuklóját míg a másik kezem továbbra is a falhoz volt passzírozva másik karja által - Blitz!
- Ne csináld ezt..!
- De csinálom mert már lassan a hatóságokat fogják ide kivezényelni amiért egy fél napja foglaljuk a kút női wécéjét! Légy férfi és vegyél végre erőt magadon!
Utolsó mondatomnak már úgy ahogy de legalább sikerülhetett legalább valamilyen szinten eljutnia a felerősödött baszhatnékjával verejtékek között küszködő Blitzem agyáig, aminek hatására végül mégiscsak lemondott hőn áhított szándékáról, és sóhajtva visszahúzta azt a kis szaros cipzárt a helyére.
- Szerencséd hogy szeretlek és ezért figyelembe veszem a kérésed.. Máskülönben kurvára de szarul járnál most! - engedte el a másik kezemet is miközben néhány rutinos mozdulattal helyreigazította magán a ruháját - mennyire vagy még nedves ?
- Mi ?
- A bőrödre értettem - vette kezébe telefonját egy elégedett arckifejezéssel élve - édesem..
Lenézve a 'csarnokokra meglepődve állapítottam meg hogy már azok is mondhatni teljesen megszáradtak. Hogy most csak az időérzékem baszódott el valahol nagyon, vagy az ember beindulva ténylegesen gyorsabban szárad a megemelkedett teshő miatt arról engem ne kérdezzetek hisz nem vagyok biológus, az azonban bizonyos hogy a testemet beborító vörösség aligha csillogott már bármilyen fertájon is.. Száraz mint a kiapadt folyómeder..
- Ha engem kérdezel, valahova 5 és 10 perc közé tudnám datálni az általad már olyannyira várott szót, avagy néhány perc és meg is leszek.
- Nem tudnál egy kicsivel forróbbá válni ?
- Ne is álmodj róla apukám..
Egy fájdalmas, talán kissé túl is dramatizált sóhaj jelezte a részéről megélt érzelmeket.
Hát igen, kedves férfiak, márpedig ez így van. Ha be vagytok rá indulva, ámde nem érinthetitek meg partnereiteket akkor akár a kénköves isten nyila is belecsaphat a Földbe, ti akkor is kitartotok, és addig életeteket nem adjátok míg meg nem hághatjátok végre legalább egyszer szívetek választottját..;)
- Igazán siethetnél.. Tudod milyen érzés is ez most pontosan nekem?
- Melyik, az hogy itt vagyunk ketten egy alig néhány négyzetméteres területen, benne a tömény vegyszerszagban, vagy az hogy nem rakhatod be nekem ?
Olyan pillantással illetett engem hogy hirtelen még a világból is kioltottam saját magamat amiért ilyet merészeltem őkegyelmétől kérdezni.
- Nem ajánlom hogy ezen kérdésedet bármikor is megismételd..
- Bánt hogy nem baszhatsz meg Blitzo?
Kezei lassanként ökölbe szorultak mire engem elöntött a repeső káröröm.
- Ó pedig ez a test.. Ez pontosan csak téged vár.. Oh de hiszen már érzem.. Blitz! Ne! - emeltem fel szánt szándékkal a saját hangomat lemondva minden addig létező önbecsülésemről - Húzd vissza! Húzd vissza! Áh, túl mély! Túl..
- Amy! Csak.. Kussolj be..! - láttam rajta hogy ugyanazzal küzd amivel én magam is. Egyrészről a nevetéssel, másrészről pedig a zsigeri vonzalommal..
- Nem én!
- Na jól van majd jössz..!
- Hé itt ne merjél..
-  Késő bánat cicám!
- Blitzo!
Az ajtó pedig már záródott is.
- Bazmeg!!
És kész. Kitört belőlem a nevetés. Egyszerűen úgy éreztem felfordult körülöttem a világ, muszáj voltam a kezem ügyébe eső kézmosóba belakapszkodni ha csak nem szerettem volna a fejemmel teljes mértékben lemeszelni a falat.. Mondjuk így se volt jobb, a csap alá betolt szandálomban ugyanis úgy buktam fel mint annak a rendje. De tényleg, ha katonai erőkkel indulnának meg az országok vezetői keresni akkor sem találhatnának nálam nagyobb és ütődöttebb balekot.
Még jó hogy Blitz akkor előttem vitte ki magával a festékeket (a fehéret végül idő szűkében meg sem bontottuk) ugyanis ha azt megborítom.. Abból lehetett volna azért perpatvar.
Jézus a kifeszített nadrágzsinóron, én olyat borultam..
Eleve voltak gondok az állóképességemmel a megemelkedett adrenalinnak köszönhetően, hát még úgy hogy közben a nevetés is elkapott.
Annyit láttam csak hogy az ajtó lassan kinyílik, majd Blitz dugja befele a keletkezett résen a fejét.
- Baby mi a fasz..
- Csukjad be de most azonnal! - ordítottam rá hirtelenjében a nevetéstől továbbra is rázkódva - Meztelen vagyok baszki!
- Úgy van ordítd még hangosabban hátha néhányan még ide is jönnek.. - rántotta be a kilincset visszatérve a mosdóba - ebben az esetben viszont kénytelen leszek megnyuvvasztani őket..
- Szarom le - szemeim ekkor már szó szerint mondva könnyeztek, gyomrom pedig fájni kezdett a folyamatos nevetés okozta összerándulások miatt.
- Mi lelt téged baszod? - szórakozottan figyelt engem, megtartva persze a tisztes távolságot hogy még csak véletlenül se juthasson eszembe a lábaiba belekapaszkodni - Jól vagy?
- Tökéletesen.. - tornáztam fel magamat először négykézlábra - csak tudod.. Kicsikét megpihentem. Olyan..Olyan fárasztó volt itt ez az egyhelyben való várakozás hogy az-az izmaim egyszerűen megadták magukat..
A vége az már újra röhögésbe fulladt, nem győztem az éltető oxigén után kapkodni hogy a már egyébként is füsttel telítődött tüdőmet működésre ösztökélhessem.
- Mi a frászt szívtál édes drága egyetlenem..? - vékony perem választotta csak el attól hogy őt is magával ragadhassa a nevetés a végtelennek ható sivárságba ahol aztán nem is vár egyéb az emberre csak a végtelen sok hahota és egy jól kezdődő hörghurut a végén az órákon át fel-felzengő és egyébként hullámokban előjövő kacagástól.
- Se-Semmit - kezemet nyújtottam felé - segíts..!
- Nekem is adhatnál abból a semmiből.. - húzott fel engem az egyébként meglepően hideg padlóról - egész jól tudná velem feledtetni a cég körüli problémákat..
Már megint az a 'semmi'..
- Huh? Miről beszélsz ? Mármint oké, nem álltok olyan túlzottan jól most éppen anyagilag de.. Ez még javulhat. Nem?
- Igen.. Csak hát..
Hallgattam.
- Minden a lényeg hogy elég sok a stressz aztán kezd a faszom ki lenni az egésszel. De emiatt te ne emészd magad. Az én bajom. Hagyd is rám.
- Dehát..
- Amy!
- Blitz..! Ne csináld már! Mekkora a probléma?
- Semennyi. Meg lesz oldva majd valamikor.
- Mennyi?
- Nincs gond, okés? Kicsit belelovalltam magamat a dolgokba aztán ennyi - végigmért - Hogy érzed, megszáradtál már ?
- Igen, de..
- Akkor öltözzél csajszikám aztán már indulhatunk is!
- Blitz!
- Amy! Én is szeretem a nevedet mégsem mondogatom egész álló nap! - tudtam hogy az arcára kiülő lazaság egy alattomosan élethűre felépített látszat. Egy kibaszott nagy kamu, amin saját maga ügyködött ki tudja hogy valójában meddig, hogy olyannak tűnhessen aki valóban is tojik a világra.
- Mondjad már!
- Mit?
- Mekkora a gáz? Pénzügyileg..
- Mondd mit számít ez? - hangja egy pillanat erejéig meginogott, ezt azonban viszonylag gyorsan korrigálta is - Nem ejtettek a fejemre, lábaltam én már ki sokkal kutyább helyzetekből is..
- Jó, legyen. Rendben - adtam meg magamat - de tudd hogy ha bármire szükséged lenne akkor csak szólnod kell.
- Tudom édes, tudom.
A hálát - szokták mondani - nem igazán lehet semmilyen másik érzéssel sem helyettesíteni. Az ha valakiben megvan, ha képes ilyet érezni akkor kész. Mehetsz is hozzá mert az mindentől függetlenül egy fasza választás lesz👌
Na jó nem. Ez azért nem ennyire fekete fehér..
Ráhagytam, de csak azért mert tudtam hogy lesz majd még arra alkalom hogy kiszedjem belőle. A fejembe vettem hogy segíteni fogok neki. Pénzzel természetesen.
Na de hogy azt honnan szedem össze.. Ez azért vetett fel bennem egynéhány kérdést melyekre a választ aligha találhattam volna meg akkor önmagamban.
- Öltözz neki az útnak, egy nagyon jó kis helyre viszlek el ugyanis én ma téged..
- Jól van jól van.. Nyugi van.
- A kocsinál várlak, el kell intéznem még néhány hívást.
- Csak nyugodtan..
A zár kattant, én pedig ismételten magamra maradtam.