A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Két félből egy egész

Úgy éreztem megfulladok. Hogy a tüdőm soha többet nem lesz már képes normálisam kitágulni és levegővel telítődni. Mellkasom összeszorult, gyomrom pedig kavargott. Nem is láttam én nagyon más egyebet csak a felébem magasodó és engem karjaiba felnyaláboló Blitznek az elmosódott sziluettjét. Olyan volt akárcsak egy rosszul megszerkesztett festői portré melyre valamilyen folyékony halmazállapotú vegyület löttyent. Vagy mint mondjuk egy szabad értelmezésű művészi ábra. Egy alakzat melybe mindenki mást és mást lát bele és csakis a megtekintő személyére van az bízva hogy pontosan milyen jelentést is fűz hozzá a képhez saját maga elméjében. Amit aztán természetesen meg is oszthat mással, aki meg aztán rittig hogy az elmondottaknak az ellentétét fogja a egybehúzó vonalak tömkelegében meglátni, mindegy itt nem is ez lett volna most a lényeg. Csak gondoltam idelökök nektek egy fasza kis hasonlatot így mutatóba hogy azért ne csak a szexuális indíttatású cuccok maradhassanak meg rólam az emlékeitekben. Tudok én bizony más témájú dolgokról is beszélni mint az öklözős anál és az egyéb ínyencségek, nem kell rögtön a borító alapján megítélni a kezedben tartott könyvet..:)
Szaggatott sóhaj tört fel ekkor testének - és egyben szanaszét foldozott lelkének - belsejéből. Úgy ölelt engem magához mint kisgyermek a rég nem látott (tehát mosásból visszatérő) plüssdögét. Vagy plüssállatát, ki hogy mondja.
- Amy.. - hangja hallhatóan is remegett, annak ellenére hogy a veszély már érezhetően elmúlóban volt - Jól vagy..?
- Azt hiszem hogy.. - köhögni kezdtem - hányni fogok..
- Ó de hisz azon már túl vagy baba..
A lökött feje még ilyenkor is próbálta volna levetni magáról az aggódás látszatát..:D
- De.. még nem jött ki mind.. - nevettem el magamat teljesen erőtlenül miközben vállaiba mélyesztve az ujjaimat fogózkodtam - A gyomromnak azt hiszem mára vége..
- Csak úgy mint az enyémnek.. - vonta fel a szemöldökét egy olyan 'na és akkor mi van, besüt a nap?' nézéssel kombinálva - Nem olyan rég még te ugráltál nagy virgoncan az enyémen..
- Menj te a bús picsába.. - szuszakoltam homlokomat hitetlenkedve a mellkasának, mire ő a fejem tetején végigsimítva belepuszilt a hajamba (🤤).
- Most legalább kvittek vagyunk.. - éreztem ahogyan egy viszonylag közepesnek nevezhető tempóval megindul velem - Az élet sem fog téged sokat kímélni..
- Na ne mondja..
- Meg mondtam hogy így velem nem beszélsz.. - fordította ekkor hirtelen maga felé a fejemet látszólagos haragtól villogó tekintettel - Nincs olyan hogy magázódás..
- És ha szabad kérdeznem miért nem?
- ..
- Nem inkább örülnél hogy tiszteletteljes akarnék maradni a leendő főnökömmel szemben.. - forgattam meg szemeimet "bosszúsan".
- Megőrjítesz drágám..
- Az nekem csak jó lesz végülis..
- Nem, mert akkor te is velem kell hogy gyere.
- Na persze..
Megérezve államon az érintését már tudtam hogy mit is akar velem újból csinálni. Hagytam hát hogy maga felé irányíthassa az arcomat.
- Én, mint leendő főnököd mondom most neked, ha én megyek, neked is jönnöd kell. Én most neked édesem teljes hűséget fogadok és elvárom hogy ehhez te is tartsad majd magad. Együtt élünk, együtt halunk.
- Csak képzeled..
- Valóban. Eddig csak képzeltem - ravasz mosolya mögött egy reménykedő, ámde szexéhes felnőtt bújdosott - Egy teljes napja álmodozom erről a percről, és most ideje hogy önmagamnak tett ígéretemet végre beváltsam.
Szívem a torkomon készült fejest ugrani az ismeretlenbe..
- Ígérd meg hát hogy velem maradsz innestől fogva örökre.
Az irányításvágya, méltóságomnak előre kifalazott sírhelye. De baszki belementem.
- Te ténylegesen ezt szeretnéd?
- Megmentettelek. Kétszer is - hm, Fizz hátrányára 2-1..
Ellentmondást nem tűrő hangja megannyi szenzációval kecsegtetett akkor a számomra. Akartam hogy domináljon felettem és hogy végre belém ereszthesse mindazt amit már egy teljes napja tartogatott magában..
- A karjaimban cühöllek, és még csak nem is kérek mindezért a szerelmeden kívül semmi egyebet.
Elgondolkodtam.
- A testem 10/11 és másra sem vár csak hogy..
- Oké, rendben. Legyen. Csak ne menj le előttem teljesen kutyába..
- Ó és mégis miért ne..? Nem válna ám a károdra..
- Nem úgy..! - hunytam le egy másodpercre szemeimet teljesen elvörösödve - Hülye!
- Akkor ezt vehetem drágám egy életerős igennek?
A hangjából kiérződő sürgetés bár kissé hülyén vette ki magát első körben, nem kellett hozzá sok időnek eltelnie hogy rájöjjek a döntésének miértjére. Biztos pontra volt neki szüksége az életében, és ezt tudta ő is nagyon jól. Valaki olyanra, akiben nyugodt szívvel megbízhat, akire élete kincseként tud majd aztán tekinteni, akit óvhat, szerethet, és nem utolsó sorban aki elfogadja őt olyannak amilyen.
No persze nem teljesen csont nélkül - erre még a későbbiek folyamán is szükséges lesz majd kitérnem. Nem igen lehettem akkor még én ezzel teljesen tisztában, viszont így utólag elemezve bíztan állíthatom hogy tengernyi akadály állt akkor még előttünk. Akadályok, melyek igenis arra voltak hivatottak hogy türelmünket rendesen próbára tegyék. Magyarra konvertálva egy rakásnyi szarság melyek pont csak arra voltak jók hogy valamit megtanuljunk belőlük az élet wikipédiájából.
Nem tudtuk hogy lesz ez még amúgy is, hogy lesz még ott kurva apád is. Nem tudtuk de ez így is volt rendjén.
- Legyen az?
- Csak mondd már..!
Elmosolyodtam.
- Nem mondom.
- Amy..!
- Mondd csak ki te magad!
- Ne kelljen magamból teljesen kikeljek..
- Csak rajta - ekkor már vigyorogtam, méghozzá igencsak önkéntelenül - Tedd meg! Üvöltsd le a fejemet!
- Baszki..! Szükségem van rád Amy! A rohadt életbe is.. csak.. Értsd ezt meg és kész!
Nevetni kezdtem.
- Nem kérek többet semmi mást!
- Csak azt hogy viszont szeresselek.
- Igen!
Vállairól áttértem időközben a nyakára. Mindkét kezemmel átkarolva tartottam magamat reménykedve benne hogy nem okozok ezzel neki kellemetlenséget. Nem szólt semmit végsősoron szóval..
- Nem mondtam még elégszer? - vetettem oda hetykén, mire kérlelő tekintete egy pillanatra átcsapott meglepettre. 
- Ezt én kérdeztem tőled hamarabb.
- Nem baj most én voltam a soron és az én szavam duplát számít.
- Mégis honnan a francból jött ez neked, huh?
Biztosra vettem hogy nem lehet egy egyszerű feladat a seggemet cipelni, így hát végül mocorogni kezdtem.
- Tegyél le légyszi!
- Előbb válaszolj.
- Mert nőből vagyok - vontam vállat nagy sietve - Te pedig pasiból. Na és most passzolj át a földnek legyél szíves mert nem kéne hogy megszakadj már rögtön az első randinkon.
- Értem, szóval nem szeretnéd hogy letegyelek. Rendben, nem is akartalak.
- Mi ? Blitz! Pont hogy azt akarom hogy..
- Ezer örömmel teszem egyébként is mert tudommal egy párt alkotunk és hát.. Gyakorlatilag a filmek 95%-ban van egy ehhez hasonló jelenet..
Meglepve komorultam el, majd mosolyodtam el ismét.
- Mióta nézel te romantikus filmeket ?
- Amióta a faszom ki van a magányból. Azóta - vágott teljesen átlagos és semmitmondó arcot, a valódi érzelmek azonban bírtak olyan erővel és kitartással hogy sikerült még ezt a jól megalkotott álcát is valamennyire áttörniük.
- Azaz ?
- Hm?
Ekkor már azért lehetett sejteni hogy jó úton járunk. A búzakalászok ritkulni kezdtek, és egyébként is, a sziklaperem tetejére már ennél messzebbről is simán rá lehetett látni.
- Mióta voltál szingli te istenverése?
- Ja hát én igazából.. Olyan.. 2 vagy.. 3 hónapja..
Viselkedése hirtelen zavarossá változott, és totálisan olyan képet adott vissza minthogyha egy eszét vesztett szerelmes kamaszgyerekkel kezdtem volna el párbeszédet lefolytatni.
- Ezt nevezem én melegváltásnak - biccentettem erre én amolyan elismerésszerűen - És ki volt az a baromi szerencsés aki képes volt egy ilyen szédítő pasast ellökni magától? Hm? Vagy netalántán maga kezdett ki valaki mással a hormonoktól megzavarodva ?
- Csak nem hagyod abba igaz?
- Mit ?
- Azt a kibaszott magázódást te..
- Ezerbocs. Szóval félrebasztál vagy félrebaszott?
- Ez.. Igencsak bonyolult volt és.. Tudod mit?
- ?
- Tegyünk rá közösen magasról.
Belém a szót egy csók formájában fojtotta vissza, kénytelen voltam hát magamat ismételten az alárendelt szerepébe költöztetni. Hiába próbálkoztam, ezúttal nem engedett. Nyelvem a maga helyén kényszerült maradni míg ő a sajátjával szánt szándékkal és teljes mértékben tudatosan tartotta azt vissza lenyomva a szájüregem legalsó részeire.
Hosszú pillanatokig maradtunk így egymás karjaiba zárva. Ő ölelt engem, én öleltem őt. Szíveink így már szinte csak egymásnak doboghattak mélyen legbelül. Egy dallamot végigjátszva, majd azt a végtelenségig újra és újra visszajátszva. Drukkolt egyik a másiknak, nem volt sok egyéb más kettejük között csak néhány apróbb kis csontocska és némi mellizom.
- Most érzem hogy a szíved az zakatol.. - suttogtam bele a csókunkba.
- Akárcsak a tied, életem..
Eggyé kellett hogy váljunk, és eggyé is váltunk. Egy teljes egésszé. Testvérré és baráttá. Szeretővé és szeretetté. Na meg persze hatalmas nagy partiarccá..;)

És.. reggel újra iskola - a fasz bele..:))
Yey 🫠