A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A völgy valódi arca

Hogy pontosan mennyi ideig is állhattunk ott (illetve álldogálhatott ott Blitz egymaga az asszonyával megrakodva).. Nos ez asszem' egy örök életre fentmaradó kérdésként fog megmaradni az utókor számára. Csak úgy mint a 'mi volt előbb, tyúk vagy a tojás', vagy mint azon emberek létezésének az értelme akik szerint a bolygó amin élünk csakugyan lapos, pont mint nagyanyánk házilag formázott palacsintatésztája (amin egyébként ezen eset fentállása esetén kurvára de nem működne egyik általunk ismert fizikai erő sem de tökmindegy, nem ez lesz az a platform amin az ilyen és az ehhez hasonló hitelességgel megáldott konteókról fogok véleményt formálni..)
Szóval nem, nem álltam neki ott helyben, saját agyvelőből számítgatni az eltelő másodperceket melyek nem mellesleg erősen kezdtek már az egy teljes percnek az értéke felé közelíteni, nem tettem egyebet csak egész egyszerűen átengedtem magamat a testemet megregulázó érzelmeinek. Egyszerűen nem volt ott már helye többé kérdéseknek vagy éppen kételyeknek. Forró lehellete a számban teljes mértékig biztosított arról, hogy ez igenis komoly, és Blitz nem szimpla hóbortból akarna engem magának teljes egészemben meghódítani. Kívánta a testemet, ahogyan én is az övét. A szikár külső azonban érző szívet takart amit ideje volt már végre annyi idő elteltével valakinek ismételten észrevenni. És voala!
Ott is termettem én jónagam, szerény személyemmel tovább erősítve az I.M.P vértől bemocskolt csapatát. Ott voltam hogy segíthessek mind pénzügyileg, mind érzelmileg. Ha nagyon köznyelvű akarok maradni, képzelj el egy jókora járókeretet mely azon túl hogy segít a mozgásodban még meg is bontja helyetted a sörödet ha kell, sőt még dolgozni is eljár a hiper-szuper ultramenő skateboard-oddal. (Vagy elektromos rollereddel, a skateboard mint tudjuk már a múlté és csak én maradtam meg akkora boomernek hogy még a mai napig is arra esküdnék fel hogyha arról tartanának világszintű szavazást hogy ki melyik közlekedési eszközt részesíti a leginkább előnyben..:))
Szóval egy mindenre is befogható energiahalmaz melynek csak enni kell adni valamennyit néhanapján (vegyestüzelésű rendszert birtoklok így az ellátmányra sem kell túlzottan sok figyelmet fordítanod) valamint odatartani neki a seggedet/farkadat. Hetente egyszer. De ha kedvezni szeretnél akkor mehet esetlegesen kétszer vagy háromszor is..
Függ igazából a te sajátos igényeidtől, hogy mit is vársz el tőle a gyakorlatban.
Szóval yes. Egy utcáról betért megárvult apródjelölt. Ez lennék én Blitz számára.
Alig voltam mellette még csak néhány órája, a változás ellenben máris szembetűnővé vált. (Utólagos elmondások tudják igazolni állításomat, Blitz teljes ellentéte lett régebbi önmagának, és mindezt persze csakis a legjobb értelemben véve. Ha mindent összevetve kellene véleményt alkotnom a csapatunk nevében, azt mondanám hogy jó eséllyel újjászületett, akárcsak egy főnix. Egy sokkalta jobb és erősebb Blitz jött a régi magába roskadt impfiú (vagy méginkább baywatch szerű fullos pasi) helyére, aki a szerződésemet jóváhagyó hivatalos pecsét lenyomását követően lényegében megreformálta cégünk teljes egészét. Stabil kezekbe fogva össze bennünket jelentette ki újra mindazt melyről a többiek soha még csak gondolni sem merték volna hogy valaha is még fogják hallani: Az I.M.P számára nem létezik olyan hogy legyőzhetetlen. Nincs olyan hogy lehetetlen, csak olyan hogy tehetetlen.
Ezidáig volt viszont még mondhatni egy teljes napunk hátra. Oké, jó az 10-12 órának is, a lényeg ezesetben is pontosan leszűrhető.
Pillanatnyilag még nem voltunk ott az irodában, sőt még csak a közelébe sem nagyon. Lent aszalódtunk a pokol legmélyebb bugyrának legalattomosabb mocsarában. (A mocsár szó az talán kissé túlzónak hathat, nem létezhet ugyanis szárazabb hely annál a völgynél, ezesetben is csak a hangzás volt az egyetlen lényeges pont.)
Már kezdtem valamilyen szinten kapizsgálni hogy honnan is eredhetett annak az aranyképű szörnyetegnek az elnevezése. Ezerarcú.. Pont mint az  élő humanoidoknál. Egyszer kedves, egyszer gethes.
I mean, gethes mód köcsög, ha így jobban fogható..
Ilyen teremtésekkel, mint amilyenek azok az izék voltak ott a fejmagasságot bőven túllövő búzában.. Hát én el sem tudom képzelni hogy mennyire is lehetett beginázva az öreg szarjankó odafönt a mennyekben mikor puszta elméből kitalálta ezeket..
Márhogyha ő volt az egyáltalán.
- Nem hiszem el hogy ez a valóság.. - motyogtam aztán hajamat magamnak féltesöpörve az egyik levegővétel alkalmával - úgy tüzelsz mintha legalább 40 fokos lázzal lennél..
- Ennek az oka egyedül csak te.. - szájrapuszi és játék a nyelvek lankás hegyeivel - lehetsz baby..
- A végén még lángralobbansz itt nekem.. - fogtam aztán közre saját magam a felvillanyozott kis pofikáját - Ajánlom azonban hogy vegyél egy jó hatékony hűtőfürdőt.. Itt ma estig bizony még jó sok idő fog eltelni..
- Ha nem lennék annyira nagyon bizonyos benne hogy azok a szopottszilva fejűek még valahol itt bóklászhatnak a környéken most rögtön a magamévá tennélek..
- Hát miért nem tetted?
- Hah?
- Ott feküdtünk ki tudja meddig. És nem tetted..
- Mert fogtam magam. Fognom kellett magam a kibaszott ígéretemnek köszönhetően.
- Miről beszélsz már megint..? - mosolyodtam el a kétkedő ráncokkal megspékelt pofázmányommal (tudod ez már csak egy ilyen dolog. Akarva - akaratlanul, de úgyis megjelennek egy idő után azok a bizonyos szarkalábak a szemek alatt..)
- Emlékezz mit mondtam ma neked a parkolóban..
- Melyik parko.. Ja hogy úgy!
Egyből leesett mire is gondolhat.
- Kitűztem célul a mai estét. Azzal azonban kurvára nem számoltam hogy te majd ennyire..
Mondatát félbehagyva hirtelen hátrapillantott a kettőnk válla fölött. Tekintete célirányosan nézett arrafelé mint amerről mi loholva érkeztünk meg kb. 4-5 perccel a kissing time-ot megelőzően.
-..feltüzelsz..
Hát, ha egy néma sikoly nem is, egy rémületvezérelte  dobbanás azért mégiscsak végigfutott testemnek azon szegletein melyen akár csak egy miliméteren is, de futott ér.
Just.. Just don't..
Nem szólt semmit, csak néma kussban figyelt. De hogy mire arra nem sikerült rájönnöm az istennek se. Eleinte.
- Mi az ?
Bevallom egy kicsit féltem a választól, épp eléggé megrázott már csak az az egy találka is azzal a gusztustalan fonnyadvánnyal, nem igazán szerettem volna érzelmi traumák tucatjait bezsebelni ha egy mód lett volna rá.
Nem tetszett az ahogyan rám nézett. Volt a szemeiben valami egészen szokatlan. Félelem? De hisz abban volt már részünk ott előtte mindkettőnknek. Nem..
Akkor hát mi..?
Nem tellett bele 5 másodpercbe, még csak a száját sem nyithatta ki mert máris felhangzott.
Az a hang te..
Az iméntieknél százszorta borzalmasabb, magas nyekergő hang ütötte meg füleinket mely aztán egy fájdalmasan hosszú nyújtásos hajlításon  keresztülesve egy orrhangszerű valamiben ért véget.
- Tűnjünk el innen a faszomba..
Azt a hangszínt megütni sem azelőtt, sem pedig azóta nem hallottam soha Blitzet mint amivel akkor szólott. Szavakban le se tudnám írni pontosan.. Valami olyan melynek félelem lehetett az alapja, ám a végére bensőket felégető harag vált belőle. E kettőnek a mixelése pedig veszélyes elegyet hagyott a világra egy Blitz nevű ipse nyálcsordítóan jól kinéző testén keresztül.
Úgy kezdett el velem egyszeriben rohanni a még megmaradt néhány méteren hogy csodával határos hogy egyáltalán túléltem a napot és nem ejtett rá valamelyik sziklás kiálló szarra, fejemmel a kőzet irányába.
Gyomrom megremegett, majd összeesett.
Kész voltam teljesen.
Úgy kapaszkodtam a nyakába mintha rendesen az életem múlott volna rajta. Habár, feltehetőleg erről is lehetett szó..
Csodáltam a kitartását. Komolyan, ő még ezt is képes volt nekem elnézni. Anélkül futotta le azt a hátralévő 100 métert hogy akárcsak egy hangot is hallatott volna. A lihegésen kívül persze. (Pedig biztos fájhatott azért neki..)
Bár megeshet hogy csak a menetszél lehetett ennek az okozója, de ekkor már valahogy nem voltam képes meghallani azokat a förtelmes hangokat. Na nem mintha hiányoltam volna, csak azért adott egy kis megnyugvásérzetet a tudat hogy mi mennyi előnyre is lehetünk képesek szert tenni ha használjuk is a lábainkat - khm lábunkat.. - és futásnak eredünk.
Komolyan, már ott is volt a nyelvem hegyén a mondat hogy mostmár aztán igazán lerakhatna a kezei közül, csak hát aztán jött ugye a faszosbanda az elhalófélben lévő hangszálaikkal..
Utána már valahogy nem voltam képes kimondani. Hiába tudtam én azt jól hogy Blitz az valószínűleg éppen próbálja magát nem összeszarni a kezeire és a gerincére ráterhelődő nyomás alatt, a viszolygás konkrétan elküldte a józan ítélőképességemet a bús picsába.
A falhoz érve aztán megtorpant. Idegesen nézett föl a perem legszélére, majd vissza a búzarengeteg irányába.
- Menjünk már..! - nyöszörögtem aggodalomtól túlfűtött hangon, mire a helyzethez képest létező legnyugodtabbik hangján felelt.
- Biztos vagy benne hogy..
- Menni fog! Igen, biztos! Ha itt maradunk megdöglünk, Blitz! Tegyél le!
Eleget téve kérésemmek utamra engedett, bármennyire is igyekeztem azonban valamiféle biztos pontot találni a mászás megkezdéséhez, egyszerűen nem kerülhette el a figyelmemet az az egyértelműen megkönnyebbülést tükröző arckifejezés. Sóhajtva adta ki magából a benne felgyülemlett mardosó feszültséget (na meg a testét emésztő fájdalmat), már a falon mászókáztam amikor hangját ismételten meghallottam maga mögül.
- Csak ügyesen, szívem..
Az utolsó szót már inkább csak úgy magának mondhatta, hisz ekkor már ő maga is belekezdett a karizmokat nem mellesleg jócskán igénybevevő mozgásformába. Na nem minthogyha nem jutott volna ki neki belőle arra a napra bőven..:D
Már úgy értem az izomterhelésből.
Én már akkor tudtam. Láttam előre hogy estére, de legkésőbb másnap reggelre virradóan úgy be fog az ott neki pukkani hogy már csak megmozdítani is egy külön történet lesz. És igen, már sajnáltam szegényt előre is..:)
Meglepően könnyen tudtam egyébként felfelé haladni, ámbár az adrenalin - biztosan említettem már - sokmindenre teheti képessé az embert (vagy pokolbelit). Meglehet hogy csak ennek hatására tehettem ezt ilyen simán meg, egy akkora tohonya csajosnak mint amilyen én is vagyok elég nehéz általánosságban ugyanis a lelkére beszélni ha tegyük fel a testi egészség a téma. Nekünk aztán hordhatod rakásra az észérveidet ha kell még talicskával is, akkor sem fogod tudni a belénk bekódolt lustaságot teljes mivoltában mindenestül kiírtani.