A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Amit már csak te láthatsz..

Egy ideig - vagy úgy 2-3 másodpercig be is állt a nem megszokott módon létrejövő kellemetlen csend. Tovább már csak azért sem volt életképes ez az állapot mert Blitz maga az aki izgága kölyök énjét még felnőtt korára sem volt képes megtanulni megfelelőképpen kezelni és ezzel egy időben kordában is tartani, így amikor a gyermekies dac keveredni kezdett a már idősebb korában bezsebelt, nagyobb horderejű sérülésekből kifolyólag megjelent pszichés zavarokkal, akkor a drágám az olyanná vált mint egy szó szerinti időzített bomba. Csak éppenséggel visszaszámláló panel nélkül. És igen, a nagyobb problémák mind ebből lehettek eredetetezhetőek. A fene sem tudta mikor is fog kirobbanni belőle az olykor egész nagy adagokban is felhalmozódó belső feszültség. Olyankor vált általában ön, bizonyos esetekben pedig pluszba még közveszélyessé is. Fogalma sem volt róla miképpen uralkodhatna saját szelleme felett, és ebből a zavaros kavalkádból születtek meg általánosságban a parázsvita néven is elhíresült pofajártatások. Nekiesett ő bárkinek ha kellett. Mivelhogy ő maga sem tudta miképpen is állhatna hozzá saját magához, állandó zavarodottság uralkodott az agylebenyeiben. A fejében. Fájt is neki a múlt, de közben baszta is a csőrét a tehetetlenség.
Na meg hogy az egyéb ínyencségekről, mint pl. szerelmi élet ne is beszéljünk.. Khm. Na. Tehát.
Ennyire drasztikussá nem változott azért akkor a helyzet, a makacskodással vegyített követelőzést még csak távolról sem állíthatjuk rokonságba a komoly pszichés okokra visszavezethető testi és érzelmi kirohanásokkal. Itt csak simán várnom kellett. Várnom arra hogy képes legyen végre észrevenni önmagát és az általa létrehozott helyzet teljes komolytalanságát. Nehezen voltam képes csak megállni hogy ne kacagjak egy jót az ártatlan kis próbálkozásain.
- Ah a francba is már..
Várta az érkezni csak nem akaró reakciót. Pont ahogy egy kisgyermek is szokta tenni ha éppen a saját határait igyekszik kitanulni az egyes szülőjölteknél hogyha szükséges még akár külön-külön is eljátszva ugyanazt a cirkuszt. Ordít- elhallgat. Ordít-elhallgat. Figyeli a felnőttet. A viselkedésére dobott reakciót. Blitz reménykedett benne hogy talán ha elég kitartó sikerülhet az én szívemet is megérinteni, ezzel elérve hogy odakuporodva mellé támogatni, ápolgatni kezdjem a kis lelkének gondjait. Persze utólag már pontosan tudom hogy ez egy teljes mértékben tudat alatt lezajló cselekedetnek számított, a korábban még igényelt ám végül soha meg nem kapott szeretet utólagos pótlásához lett volna szüksége neki minderre. Ez persze sohasem egyetlen alkalmat jelentett a számára, és nem is egy perces vele való foglalkozást. Túlzott szeretetéhsége sok alkalommal torzította el csórómnak a valóságérzetét, és valójában fogalma sem volt róla hol is lehet az a bizonyos képzeletben meghúzott határvonal amit már nem igazán lett volna a számára tanácsos teljes testével átlépnie.
Ám mint ahogy az üvöltöző kisgyerek is megunja egyszer a sikertelen próbálkozásokat, úgy Blitz is kénytelen volt valamerre lépni.
Hallottam egy elfojtott sóhajszerűséget, majd csizmatalpainak a nyikordulását.
Kavicsok gurultak odébb ahogyan testét a földtől lassan elemelvén a fájdogáló lábaira helyezte le testsúlyát. Izmainak apróbb roppanásait hallani - lehettem én akármennyire is tisztában általános fájdalommentességével - borzasztó szar élmény volt.
Bizonyára a sokszorosan előforduló helytelen testtartás lehet ezeknek a fő okozója - gondoltam - Teljesen tönkrebassza magát ez a pali..
- Jó oké. Befejeztem. Mostmár hozzám szólhatsz..
Továbbra sem mozdítottam fülemnek a botját sem, érdekelt hogy meddig is hajlandó ő elmenni azért hogy végre megkaphassa az általa annyira remélt figyelmet.
- Nézzél ide! Nézz rám! Már semmi bajom!
Egy évtizedek óta egy helyben álló sírkő sem lehetett volna nálam halgatagabb.
- Mondom, már semmi bajom..!
Halovány mosolyomat nem láthatta a hátam mögül rám nézve. Kivitelezés ügyileg a "tervem" patikábbnak bizonyult  mint bármi más amihez valaha is egy ujjnyi közöm is volt. Az elképzeléseim pedig nem hogy nem futottak szárazra, egyenesen remekeltek a maguk kis tartományában. Blitz tökéletes alany lehetett a titkon elnyomott szadista vágyaim kielégítéséhez, tökéletes reakciói hozzásegíthettek engem ahhoz a nyugodalmas lelki állapothoz melyet azelőtt már nagyon régen nem volt alkalmam újraélni.
Nos.. Ha az eddigiekben lettek volna esetleg fenttartásaid az egészséges lelkületem és a moralitásomat illetően.. Akkor ez most nem igazán a te pontod. Vagy mondjuk épp hogy de, mert akkor most bebizonyosodott végül is a velem kapcsolatban állított feltételezésed.. Szóval yess, ma is hozzásegíthettem legalább valakit az életének értelméhez..<3 Igazán nincsmit, drága;)
- Baszki Amy ne legyél már ekkora roh.. Vagyis.. - halk, félig-meddig sikeresen elfojtott káromkodás úgy hogy még én nekem is volt szerencsém hallani - Szóval.. Ne legyél már ilyen..
Semmi.
- Jó, basszameg beszéljünk nyíltan. Egy utolsó rohadvány vagyok tudom jól. De az istenért legalább a szobrozást hagyd már abba..!
Nem tehetek róla, ezen a ponton már szinte meg is esett a szívem rajta.. A hangjában fellelhető remegést igyekezete persze álcázni, dehát tudjuk hogy szegénynek ez már nem tartozik túlzottan az erősségei közé. Van amit el lehet rejteni, és valamit nem.
- Kérlek..!
Ott telt be a lélekbeli poharam amikoris a vállamon éreztem már meg az óvatosan mozgó kezét, a melegséget árasztó ujjait. Tartott attól az egésztől amelyet lezajlani látott. Nem tartom én még azt sem teljesen kizártnak hogy talán mélyen valahol még a saját magától való félelme is megjelenhetett, félelem az esetleges dührohamtól, vagy gyakorlatilag akármi. Azért ehhez már szint kell, öregem. Nem is akármilyen..
- Befejezted?
- Be én!
Még a kérdést sem mondtam végig már rávágta. Ekkor már tudtam hogy sikerült a hisztériáját szépen tévútra siklatnom, elküldeni, eltűntetni a bús picsába, hála a jó pokolnak hogy sikerült neki végülis észhez térnie.
- Becsszó?
- Igen! Becsszó..!
Eleresztve egy halk sóhajt lehunytam a szemem, majd lassan oldalra fordultam.
- Bazdmeg én.. Kiakasztasz..
- Blitz.
Abban a pillanatban hallgatott el ismét. Ez tetszett.
- Le a hisztivel és hallgass meg..
- Nem hisztizt..
- Nincs más dolgod a hallgatáson kívül.
Atya ég, ténylegesen szörnyeteg volnék ?😬
Kezeit visszahúzva öltötte karba őket, és úgy próbált volna visszatérni a régi önmagához.
Muszáj voltam megjátszani a gondolkodósat. Minthacsak valami extrém módon komplikáltat készültem volna épp a lelkére bízni. Láttam a reményt a szemeiben. Egy pillanat nem sok, annyira sem merte rólam a tekintetét levenni. Meredten bámult, figyelt engem hogy mégis mi a búbánatos francnak is akarhatok én ekkora feneket keríteni. Azért érdekes egy dolog ez, nemde ? Az érzelmek világa. Kutya egy hely ez azt már meg kell hagyni, rideg és kegyetlen, sokszor még a saját gondolataidban sem bízhatsz meg teljesen, olyannyira toxikusak. Nagy sebeket te tudsz még csak  igazán magadon ejteni ha nem vagy éppen eléggé tudatos és talpraesett a magaddal szembeni küzdelmekben.
Én konkrétan a földre parancsoltam le Blitzet a fejemben, amit ő perfectül végre is hajtott. Ha ismered kellően a pszichét, nálad a póráz vége..
Egy minimális kis hatásszünet, majd..
- Baszódj meg.
Szemöldöke úgy szaladt föl hogy hirtelen még abban is sikerült elbizonytalanodjak hogy volt-e neki olyan egyáltalán annak előtte.:D
- Mi..?
- Tudod hogy milyen az ha erőszakkal próbálnak meg elzárni a levegőtől ? Hogy milyen az amikor már szédülsz az oxigén hiánytól?
- Én.. Ó.
- Ó bizony baszod.. Tudod milyen geci egy érzés is ez?
- De.. Basszus nehogy már még engem..
- Igenis téhed hibáztatlak te.. - itt kénytelen voltam elmosolyodni - te tetű..
Done. Bomba robbant, csak nem épp azon a térfélen mint amire mindenki is számított.
Arcomat a kezeimmel igyekeztem lehetőleg minden egyes részénél takarni, ám mivelhogy rázott a nevetés még ez igencsak a nehezemre esett.
- Én értem hogy a nők máshogy működnek de.. Mi a fasz van most ?
- Se-Semmi.. A lényeg hogy egy fékevesztett barom állat vagy..!
Láttam ahogy elmosolyodik. Hogy ez a valós reakciója volt-e, vagy esetleg csak színlelt.. Hát nem tudom. Több érv is szólhatna amellett hogy miért is lehetett ez megjátszott..
- Jah.. Tudom..
Mosolygott, hisz én is mosolyogtam. A vigasságomnak - látszott rajta - hogy piszkosul örül. Logikus, hisz azt megelőzően épp hogy az okozhatta benne az újból erőre kapó negatívabb érzelmeket hogy engem rosszkedvűnek láthatott. A berögződött természetét persze nem sikerült egyik pillanatról rögtön a másikra levedlenie magáról, ezért is tolódhatott ennyire félre az egész istenbaszta szituáció. Vergődött egy sort mert belső énjének éppenséggel ahhoz lett hirtelen kedve. Ettől függetlenül ez még nem zárja ki feltétlenül azt hogy a maszk túlsó felén elhelyezkedő Blitz nem vizsgálhatta éppen helyes értékrendekkel a tényeket. És mivelhogy a belső és a külső állandóan váltogatták egymást, ez okozhatott benne idővel egyfajta önismereti zavart is. Szeretett volna olyanná válni mint mindenki más aki valamennyivel kevesebb melóra és szívásra lett kárhoztatva mint ő. Múltbéli traumái azonban mindezt megakadályozván valaki olyat faragtak belőle akitől szerintem még saját maga is irtózott volna. Sőt, ha engem kérdeztek szerintem ez így is lehetett. Gyűlölte magát mindenért amit tett, gyűlölte azt akivé lett. Ezek azonban mind hiába, ha a helyzetek által megkreálódott Blitz volt éppen erőfölényben akkor nyomatta ugyanazokat a szar sablon dumákat meg csinálta az átgondolatlan faszságait minthogyha nem is önmaga lett volna. A megbánási szakasz pedig sokszor már csak akkor kezdődött meg nála amikor a történések már mind lezajlottak, a csúnyája a dolgoknak pedig már rég elhangzott.
Ezért sem tartom túlzásnak azt kijelenteni hogy Blitznek nagyon sokáig saját maga volt a legvalódibb ellensége. Küzdött magáért, a cégéért, a családjáért minden egyes áldott nap. Küzdött közben önmagával is, hogy még csak véletlenül se gondoljon a végső feladásra - később nekem tett is említést arról hogy nagyon sok esetben Loona létezése volt csak az egyetlen ami visszatartotta őt attól hogy egyszeriben véget vessen mindennek. Hisz családjának gancs lett már igen régen, nem maradt a számára senki akire maradék erejével még támaszkodhatott volna. Így maradt ő egyedül az "ördögi énjével"  egy testbe zárva, egyedül mint a kisujjam. Hát csoda hogy félt még sok esetben az önkifejezés valóságától is ? És akkor erre jött még rá a szakítása is az engem megelőző párjával. Csuda jó kis életút, ugye? :)
Úgyhogy igen, mosolyogni mosolygott. Viszont legbelül énszerintem ordított a fájdalomtól. Amikor már az utolsó utáni mentőöved is szurkálni kezd a berögződött faszságaid miatt.. Belegondolni is borzalmas hogy miféle utálat is keletkezhetett akkor még miattam is őbenne.. Gratulálok múltbéli Amy.. Baszódj meg te rühes kurva:) Jól megcsináltad..
És még hogyha tudta is hogy ezt csak viccnek szántam, valahol ez neki akkor is kegyetlenül fájhatott. Mert látta benne a valóságot. A valóságot melynek szörnyűségeivel csakis a tisztább pillanataiban nézhetett teljes egészében farkasszemet. Mily kiábrándító lehetett már mindezt meglátni magában..?
- Jaj hát.. Azt hiszem nem vagyok valami túl jól..
- Hát azt látom..
- Na jó de.. - itt már végre valahára sikerült egy szintre visszahozzam magamba a komolyságot - A lábad.. Szóval bocsi. Tényleg nem volt szándékomban ekkorát..
- Hé!
Kezeit maga elé tartotta, jelezve hogy nincsen gáz.
- Semmi bajom.
- Öhm..
- Apróság. Holnap már a nyomát sem fogom érezni - vont egy kissé komótosan vállat - Ne aggódj.
- Hát jó..
- Viszont.. Na tehát sajnálom. Nem gondoltam hogy nem is kapsz levegőt..
- Hát mivelhogy befogtad az orromtól elkezdve mindenemet is az arcomon belül..
- Jól van na! Rászolgáltál amúgy meg.
- Mivel ?
- Mintha nem tudnád..!
- Mondd, ismered te azt a kifejezést hogy 'humor'? Vagy mondjuk ismerheted még viccként is, ha úgy könnyebb esetleg..
- Igen babe, képzeld, tudom. Ebben ellenben kurvára nem tudtam találni semmi egetrengetően vicceset, már ne is haragudj..
- Hát, ezt a terhet én már nem venném magamra szivi..
Némán meredt le maga elé. Hogy most a melleimet bámulta, vagy csak a gyomrában tomboló éhség akasztotta már ki ennyire azt nem tudni. Lehet hogy csak a megszokott belső viadal kezdődött meg ismételten az irányító szerepért..