A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Miért hiszed azt..?

- Semmit az égegyadta világon.
Ugyan már szívecske..
Nyilvánvaló hogy ő sem gondolhatta teljesen komolyan hogy egy ennyi kis semmivel, egy ilyen légbölkapott kamu dumával majd sikerülhet engem hogy úgy fogalmazzak lekoptatnia a témáról..
Ámbár jobban elnézve azt a csábos kis pofiját..
Tévedésemet kell színetek elé itt és most ellentmondásokat nemtűrően kitárnom.. Ugyanis de. A véleményem szerint még igencsak komolyan is vehető jelzéseimnek szerintem még az agyáig sem sikerülhetett olyan nagyon eljutniuk, vagy esetleg megfoganniuk, azokat ugyanis egyetlen legyintéssel félresöpörve bámult bele egyszerűen a szemeimbe, mint égetően feltüzelt katlanokba, várva a beteljesülendő csodát miszerint én majd biztosan egyeten füttyentésre ereszteni fogok a nyaka köré egyszeriben csak odatekeredő pórázon.
Az az áhihatos reménykedés a rám vetülő pillantásaiban.. Kár hogy engem meghatni a bárányszemekkel soha a büdös életben nem lehetett.
- Örök alkudozó vagy, mi?
- Örök micsoda ? - nyöszörögte kissé értetlenül továbbra is az arcát ekkorra már tudatosan marokra ragadó kezeim között, mire én egy, még az előbbinél is sokkalta alantosabbnak számító mosolyomat bevetve toltam bele a magam auráját az ő személyes légterébe. Gyakorlatilag majdhogynem az ajkaink nyomódtak már össze, amikoris én a mozdulat közben egy ponton nagy kéjesen megtorpantam.
Tudtam hogy mire számít. Az őszerinte békülő szándékot magában hordozó csóknak kellett volna éppenséggel következni, ezért vártam is egy pillanatot hogy ténylegesen is elkezdhesse magát egy az egyben átadni a szerelem vadítóan titokzatos érzésvilágának.
A kezem az majd csak az ezt követő pillanatban kezdte el felvenni az ütéshez feltétlenül és kényszerűen szükséges lendületet.

..
Nos hát az a csattanás..
Én nem állítom teljesen mindent kizáróan hogy a légvonalban nézve is jóvalta távolabb elhelyezkedő völgyben megkapott tockos az bármennyivel is az ekkori fölött vagy éppen alatt járhatna, behatárolni ezt már nem gondolom hogy feltétlenül az én dolgom volna..
Amit biztosra tudok azonban hogy az ottani bolondozós tarkóstól eltérően ezt a mostanit már ténylegesen is szívből érkező harag táplálta. Azt a gyors lefolyású szívrohamot melyet a lépcsőfejelős akciójával nekem sikerült okoznia ugyanis senki, az égvilágon soha senki nem fogja majd tudni nekem kiegyenlíteni semmilyen tárgyi vagy éppen lélekbeli eszközzel sem. És valakinek ezért aztán nyilván kibaszottul meg kellett lakolni, Blitz pedig - mint a tudhatólatos probléma okozója - mi másra is lehetett volna tökéletesebb ebben a kiakasztóan cidris élethelyzetben, mint eme büntetés rögtönzött befogadójának.
- Á bazdmeg..!
Nem mondom, egy enyhén sikerült azért az izmaimnak kiszabadulniuk az alapesetben felettük teljes értékű kontrolt élvező tudatom alól, sejtettem hogy csípősebbre sikeredett mint ahogyan én azt elsőkézből szerettem volna, de azért a semmiből előtörő kiáltástól még nekem is sikerült egy nagyon kicsit összerezzenjek.
- Mi a.. Kibaszott kurva élet ?
Jobb kezét reflexből kapta már oda egyből a tarkójának közepe tájához, mire én az arcomon egy elégedettséget tükröző mosollyal lassanként megkíséreltem vele ismételten egy közelebbi kontaktba kerülni. Meglepett ugyan az akciómra dobott heves, kultúráltnak pedig semmilyen szinten sem nevezhető agresszivitása, mindazonáltal - mint az kiderült - jogosan jutottam végül arra a következtetésre hogy mindez bizonyára csak az ő idegeit rávezetés nélkül érő fájdalom ingerének lehetett köszönhető. Sikerült neki basszus még az eszét is olyan mértékben elveszítenie, hogy még az a tény sem igazán tudta őt meghatni hogy valójában konkrétan a mellkasomnak kellős közepén volt csak alkalma neki engem betalálnia. Engem mellen pasi bazeg olyan erőfölénnyel mint ő akkor még soha az életben nem vágott annak előtte. A zsibbadás pedig nyilvánvalóan ki is terjedt rögvest az érintett tejcsárda közvetlen párjára is, így csak tovább fokozva a helyzet egyébként is nevetséges abszurditását.

Egy ideig nem is igazán nézett fel eztán énrám. Szemeit lehunyva tapasztotta továbbra is a jobb kezét a tarkójának traumatizált részére, kiegészítve természetesen azokkal a tipikusan
pasis nyögésekkel, amelyeket pont az ilyen nagyon "brutál" szituk esetében szoktak sok esetben nagyon ügyesen átültetni a gyakorlatba. Kár hogy én még a melleimbe nyilallgató zsibbadós lüktetések ellenére is tudtam kibaszottmód élvezni a helyzetet:)
- A nyafogás helyett ajánlom inkább az eszednek a gyakoribb használatát édes Blitzem..!
- Mi a.. faszról beszélsz Amy..? Gecire fáj a..
- Tudom én.. Fáj mint ahogy a lelked is ordít az őt ért  megszámlálhatatlanul sok kínlasztó támadás okozta mélységes heg miatt..
Erre már persze ő maga is elhallgatott. Pont olyan hirtelenséggel fejeződött be a gyermekes hisztéria mint amilyennel előtte közébünk lépett. Tekinteteivel az enyémeket kezdte el üldözni, amit azonban egy bizonyos idő eltelte után engedtem csak meg neki hogy a "karmai közé kaphassa".
- Na persze ezeket te is magadnak vagy csak képes a szemedre vetni.. Más ha próbálna róluk beszélni..
- Mi a franc ? Amy.. Mi a..
- Áh semmi. A lényeg hogy egy elbaszott nagy barom állat vagy akibe ötletem sincs miképpen is lehettem képes ilyen észveszejtően beleszeretni kevesebb mint egy kibaszott óra alatt..
Mi a bánatért is hoztam én fel ismételten ez a lélektani dolgot.. Értelme nem volt, de cserébe sikerült Blitzet ismételten a bizonytalanság ingatag szirtjeire sodornom..
- Hát talán.. Úgy ahogyan én is beléd - szemeiben a lelkesítő fény minthacsak születésének pillanatától kezdve ott lett volna mindig is. Tutira fájhatott neki a testének összes létező szeglete, ennek ellenére egyetlen másodperc elég volt arra hogy a fájdalmasan nyöszörgő kicsi fiúból ismételten azzá a kibaszottul bolond de közben viszont lélekszomorítóan csábos csávóvá változzon vissza akire én éppenséggel a saját magam szüzességét készültem jóravaló remények közepette tök nyugodtan rábízni.
- Nézzél csak magunkra! Dögösek vagyunk! Kibaszottul dögösek! Átlagon felüliek..!
Kezét lassanként elemelte tarkójától, és tudtam jól hogy hamarosan az én kezeimet fogja majd a tőle megszokott hisztivel keveredő drámázásai közepette követelni. Úgy döntöttem tehát hogy könnyítek egy kicsikét a helyzetén.
- Aha. Szóval szerinted én csak a testedért tudnálak igazán szeretni.
Kezeimet félnyitott ökölbe szorítottam, és úgy igyekeztem velük nagy hevesen a testem körül minden létező irányba gesztikulálni. Egy ideig egyébként tűrte is ezt Blitz, ami lényeges hogy magához képest egészen kitartóan és meglepően sok ideig, tudtam azonban hogy annak az esélye hogy tévedjek és mégse kapjon a kezeim után nem lehet több szám szerint 0.001%-nál.
- Komolyan mondom gecire hihetetlen vagy.
- Mi másért, huh? Fejben hülye vagyok mint a segg, mi mást szerethetnél bennem?
Na azért ez már akkor is ütött. Elolvasva meglehet hogy nektek nem tud már most így megfelelőképpen átmenni a lényeg de.. Ez a mondat lehetett valahol Blitz részéről az utolsók közé sorolható segélykiáltás. Az önbecsülése nem is lehetett volna lejjebb, és én bár már addig is tudtam hogy nála bizony speciel ténylegesen nagy a baj, ezen mondata után nem volt azért egy túl egyszerű feladat ugyanabban a nyugodt, barátias ám mégis kissé élcelődős hangnemben továbbfolytatnom a párbeszédet.
- Esetleg azért aki valójában vagy.
Két értetlen pislogás között volt még ideje a drágámnak jól láthatóan arra is hogy a megfeledkezett kezeimről ismételten a szemeim környékére vessen egy szintúgy igencsak értetlennek látszódó, várakozó pillantást.
- E-Ezt most.. Az van van baby hogy ezt most nem teljesen értettem. A testem talán nem elég jó neked? Vagy..
- Nem nem! Teljesen félreértesz.
- Ez vagyok én - mutatott végig magán egy nagyon enyhén talán el is bizonytalanodva - Hogy érted hogy ami én vagyok ha nem úgy hogy..
- Nincs a külsőddel semmi baj. Viszont én ezesetben most arra a belső énedre gondoltam aki ott lapul tebenned. Érted? A test az csak.. Másodlagos. A lényeg a szemünkkel sohasem látható.
Némán bámult bele a szemeimbe. Majd lenézett a saját testére, végül pedig ismételten a szemeimbe.
- De.. Dehát az ugyanaz..
- Nem - tettem egyszeriben vállaira a kezeimet, ezúttal azonban csak amolyan barátias színvonallal - A külső és a belső egymástól teljes mértékben különállóak. De egyébként ezt már említettem az este folyamán neked korábban is.
- Jah valami rémlik..
- És amikor azt mondtam hogy szeretnék majd veled otthon leülni beszélgetni..
- De baby mondtam hogy az tökre felesleges ! Miért hiszed azt hogy beteg vagyok?
Elnémulva meredtem rá. Szemeiben valamiféle hideg fájdalom bújt meg ami habár megijeszteni nem volt képes, a mellkasomra nehezedő kellemetlen nyomás azonban aligha akaródzott egykönnyen megszűnni.
- Jó tudom hogy alapvetően nem vagyok több egy pénztelen baleknél, de.. - kezeit úgy tárta szét testének két oldalán mint aki ténylegesen tanácstalan az élet dolgaival kapcsolatosan - én..
Látva hogy a kétségbeesés kezdődő szikrái már kezdik a lelkében lassacskán fel-felütni a fejüket gyorsan közbevágtam.
- Ne forgasd már ki a szavaimat, nem ezt mondtam.
- De gondolni ezt gondoltad.
- Hát nem - néztem rá olyan komoran hogy az már egy kellően nyílt elmével megnézve elmehetett volna akár egy rendes nonverbális lebaszásnak is - Csak látok dolgokat amiket esetleg te.. Vagy nem akarsz csak simán észrevenni, vagy pedig..

- Öcsém tőletek zeng már ez az egész kibaszott telep..!