A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Fullon a parkoló

- Bocsi.. - szenvedtem ki magamból az egyetlen szót amire még volt erőm, nem volt ugyanis egy túlzottan egyszerű művelet magamhoz ragadnom a hátrahajított telefont, csupán néhány centi maradt már csak hátra a kezem és az eszköz között, mire már érkezett is a válasz a hátam mögül, avagy a kormánykerék irányából.
- Ha nem lennék tudatában annak hogy mögöttünk egy eszement vadbarom várja éppen azt hogy elhúzzunk előle, kibaszottul kihasználnám ezt a minden bizonnyal egyszerinek elmondható alkalmat.. - szabad kezét a derekamra helyezte, majd onnan igyekezett volna minél lentebb és lentebb eljutni, egészen addig amíg én egyfajta figyelmeztetésképpen hátra nem kaptam a jobb karommal, azon megfontolt szándékkal hogy jól rácsaphassak az engedély nélkül kalandozgató kezére.
- Veszed le onnan..!
- Már miért tenném? - nem is kellett látnom őt ahhoz hogy egyértelműen le tudjam szűrni, mocskosul élvezi a kialakult helyzetet és azt, hogy én a két ülés közé szorulva aligha tudnék hirtelen bármit is tenni az ellen hogy ő férfias vágyainak eleget téve szépen végigtapizza a hátsómat - ennyi csak járhat még nekem is..
- Még mit nem - kapaszkodtam vissza nagy nehezen hogy aztán a karját elkapva büntetőlegesen megszorítsam azt - Megtanulod kivárni a sorodat édes..
- Olyan kegyetlen vagy..
- Én mint kegyetlen? Megtudnád milyen is az ha valóban olyan lennék.. - engedtem el, majd ismételten nekikészültem az előbbi műveletnek - te csak fókuszálj a vezetésre, ha megkérhetlek.
- Kezdesz nagyon felhúzni.. - nézett rám azzal a kimondottan "utálom hogy ilyen vagy" nézésével majd a kormány felé fordulva még hozzátette - ám legyen..
- Jaj már, még csak most ismert meg de már most sem képes bírni magával.. - "szidtam meg", majd beszuszakolva magamat az ülések közé ismét nyújtózkodásba fogtam.
Bár érintést azt ezúttal már nem éreztem, feltételezem komoly harcot vívhatott meg azért, hogy végül ne győzedelmeskedhessen a tipikus pasi énje..
Ezúttal már sikerült leküzdenem azt a borzasztóan nagy távolságot a kezem és a mobilom között, elérve a sarkát már egészen könnyű volt azt egészet magamhoz közelebb húzni.
És.. Siker!
Visszaülve az anyósülésre azzal a tudattal oldottam fel ismét a kijelzőt hogy ha már ennyit szenvedtem érte talán olvashatok valamit amiért aztán valóban megérhette szarrá erőszakolnon a szerveimet a nem éppen szélesnek mondható helynek köszönhetően, ám ami végsősoron fogadott az.. Mondjuk úgy hogy nem éppen illene bele az imént feltűntetett csoportba..
Fizz az gyakorlatilag teljesen megőrült. Vagy egy tucatnyi üzenet érkezett csak az elmúlt egy percen belül tőle..
Igyekeztem teljes mértékben fapofát vágni miközben megpróbáltam a lehető legészrevehetetlenebb módon levenni a fényerőt.
- Amy legalább akkor vedd már a fáradtságot arra hogy válaszolj.. - állt a legutolsó üzenetben, aminek a hangneme azonban már ténylegesen kiverte nálam a biztosítékot.
- Fizz, szépen megkérlek hogy fejezd be ezt a túlzott aggodalmaskodást és az állandó gyanúsítgatást, semmi mást nem fogsz tudni mindezzel elérni csak azt hogy egy idő után blokkolom majd a számodat a francba! Baszottul kezd elegem lenni abból hogy ennyire úgy érzed hogy hatalmad van felettem!

Küldés, és ennyi. Ami sok az sok. Örültem annak hogy mellettem volt a részeges óráimban és hogy megmentettek a haverjaival, tisztasor, na de ez hogy már konkrétan mondhatni engem kér számon hogy mikor kivel és hova megyek.. Ez már azért nekem is túlment a határaimon.
Már éppen zártam is volna be az alkalmazást amikor is megláttam hogy újra írni kezd.
- Bocs..
Majd:
- Nem akartalak téged számonkérni, egyszerűen csak gondoltam hogy érted mehetnék. Már amennyiben végeztél már..
Sóhajtva kezdtem el gépelni.
- Ez rendes tőled, igazán, viszont pillanatnyilag ez nem igazán lehetne egy működőképes dolog..
- Felhívhatlak?
- Nem lehet.. Bejöttem a városba valakivel és nem tudok telefonálni.
- És.. Ki az ? Mármint csak kíváncsi vagyok.
Ez némileg furcsán hangzott pont tőle, de végülis válaszoltam.
- Ne akadj ki, de Blitz elhívott magával kajálni aztán most éppen oda tartunk..