A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Egy kis ez meg egy kis az..

Valójában már ott megbukott a dolog hogy eleve bármiféle értelem vagy mondanivaló nélkül kezdett el felépülni a párbeszéd kettőnk között, fogalmam sem volt róla hogy hova is számdékozok pontosan kilyukadni, Blitz pedig már eleve ott lemaradt hogy.. gyanút fogott..
- Mi a bánatról beszélsz te most ? Milyen körmondatok?
Mintha némasági fogadalmat tett volna, úgy bámult bele a szemeimbe megkukulva, kővé merevedve. Srácok.. Komolyan mondom nektek ha nem lennének ösztönök szintjén belém kódolva olyanok hogy székletvisszatartás, ott szartam volna rendesen össze magamat a teljes váratlansággal rámtörő felismeréstől. Már láttam is magam előtt sanyarú sorsomat, a szinte még el sem induló kapcsolatunknak a végét, egymás torkának való ugrások és kész. Vita lezárva.
Én legalábbis már kb. a hazafele utazás nehézségeinél jártam fejben.
Két reménytelen szerelmes egy autóban? Ráadásul "válófélben"? Nem, azt az egyet biztosan nem lettem volna hajlandó végigcsinálni. Előbb hívtam volna fel Fizzet segítségkérés gyanánt minthogy egy ilyen procedúrára önmagamtól vállalkozzak.
Kénytelen voltam visszabámulni, hiszen ha egyszeriben elkaptam volna a tekintetem csak növeltem volna az őbenne felmerülő kételyeket magammal szemben.
Ám ez az állapot sem maradhatott meg túlzottan tartósan, kezdte ugyanis az elmémet már mélyébe hatolva is birizgálni, baszogtatni az abban a pillanatban belülről mindenemet is emészteni kezdő zavarodottság.
- Most.. Tulajdonképpen miért nézel így rám?
- Hogy?
Látva ajkaim túlzott beremegését egy halk kuncogás kíséretében újból megismételte.
- Hogy nézek rád, cicám?
- Hát mint aki.. Nem is tudom.. Gyanút fogott..
- Mert gyanút is fogtam - bólintott magabiztosan, majd még mielőtt bármit is felelhettem volna lányos zavaromban, hozzátette - Gyanút fogtam arra hogy esetleg csak egy áldott jó nő bőrébe bújt hárpiával lehet dolgom aki aztán a folyamatos alakítgatásaival szépen csendben a maga ujja köré csavart engem is. Retináim azonnali tágulásának köszönhetően könnyedén levehette hogy most aztán sikerült engem rendesen meglepnie, egy kissé vadóc, ámde neki mégis tökéletesen álló mosolyt használt arra hogy a már meg énbennem felmerülésre kerülő szertelen eszetlenségeket ködfoltokká oszlathassa.
- Azt ugyanis.. Nagyon nem viselném jól..
Ujjait megálljt nem tűrő magabiztossággal fűzte rá az én saját ölembe leejtett kezeimre, majd a tőle megszokott módszert használva alájuk is nyúlt rögvest hogy aztán onnan elemelve őket a saját markába zárhassa a védtelenségemben akaratlanul is ökölbe szorított ujjaimat.
- Ó, hát ez igazán..
- Lazíts..!
- Hogyan ?
- Baba, tiszta merő görcs vagy. Ne csináld már.. Mi lett veled ?
Addig volt jó míg nem értette viselkedésemnek a pontos okát. A legkevésbé sem szerettem volna kirobbantani az előzőnek lezárását követő következő órában már rögtön egy újabb cicaharcot azzal hogy színt vallok drága egyetlen hidegvérű impcsődörömnek.
- Görcs ? Miről beszélsz hát tökre laza vagyok..!
- Figyi. Előttem tudod hogy semmi szükség a titkolózásra. A főnököd vagyok ha nem lenne meg. Ha nem mondod el így majd kiderül úgyis amúgy.
- Ezt.. Akkor vehetem most fenyegetésnek ?
- Nem csak veheted, hanem vedd is annak kötelezően!
- Értem már..! Ranggal való visszaélés.. Nem új cucc.
- Újnak nem új, de kellően hatásos.
- Csókolj meg!
- Édesem mi a frász..
- Azt mondtam csókolj.. - egy külön élménynek felelt meg belemarkolni jó mélyen a pólójába, és ezzel együtt az izmoktól félkeménnyé lett mellkasába is. Pólója kissé nedvesnek bizonyult a testéről felivódott verejtéktől, ám ez akkor csak tovább fokozta bennem a vágyat arra hogy ajkaimat az övéhez tolhassam.
- ..meg.
A fejünk is összekoccant, olyan nagy hirtelenséggel vetettem bele magamat az amazonasnak hűs hullámzuhatagába. Elsőnek bár nem reagált nagyon semmit - egyszerűen ideje sem volt teljesen felfogni a körülötte történő dolgokat szerintem -, lerítt róla azonban hogy élvezi a helyzetet. Mellkasa intenzív süppedéséből jöttem csak rá valójában hogy él és lélegzik, máskülönben azt is hihettem volna hogy egy hullamerevségtől még igencsak messze járó élettelen tedtnek az ajkait ostromlom.
Ilyen is akkor fordult még csak elő közöttünk legelőször. A céltudatos vezéregyéniség, aki aztán a hódoltjának átadva magát csak úgy ül és élvezi hogy valaki végre egyszer az életben a kezei közé fogja hogy ne vesszen el aztán teljesen a légüres éterben.
- Na mi az? Tán kifogytál a jó nagy szuszból? - húzódtam visszább néhány centivel, így az ajkaink éppenhogycsak nem súrlódtak végig egymáson az élőbeszéd lefolytatása közben.
- Abból? Én soha..
Szemeinek csillogását csak méginkább kiemelték a vezetőfülkébe apránként beszivárgó külsős fények, magának a személyének a teljeskörű ottléte. Többek között az a bazinagy lámpaoszlop is közrejátszott tekintete életteliségének növeléséhez amely közvetlenül állt ott az egyhelyben ragadt mamlasz járművünk oldala mentén. Egyetlen méternyire össz-vissz a Blitz mellett elhelyezett ajtótól.
- Csodás vagy.. - fújtam ki a légzőrendszeremben addigra fullosan felgyülemlett levegőt, mely azt hiszem csak méginkább beindíthatta őkegyelmét. A szemei közé kapta melynek hatására kénytelen is lett egy pillanatra szemeit lehunyni és én ezt csúnyán ki is használtam.
Kellett hozzá egy jó adagnyi vakmerőség nem mondom, elvégre is ő volt az aki a főnöki szerepet magára vállalva nyakába vette a párkapcsolatbeli alfaságot is, ennél azonban sokkalta többre lett volna ahhoz szükség hogy én végül mégiscsak a visszatáncolás mellett voksoljak.
Egy az egyben nyomtam keresztül szorosan összezárt ajkain a saját magam nyelvét, nem törődve a nagyjábol azonnali védekezésével törtem magamnak az utat egyre előrébb és előrébb miközben megpróbáltam az összepréselődő mellkasainkból a lehető legtöbb mindent kihozni.
Akárcsak egy manuális kezelésre szoruló kazán, úgy gyulladtunk be mind a ketten szinte majdhogynem teljesen egyszerre alhas tájon, valamint lehetetlenség lett volna nem észrevenni az ismételten merevedésnek induló lángrúdját miközben ő azt az én ülésemre áttérdelve nyíltan a gyomromnak kezdte el nekipréselni. Egészen különös módja volt ez a szexre való felhívásnak, a vállaimba kapaszkodott miközben az egyenlőre még farmerje takarásában duzzadozó szerszámjával addig s addig próbálkozott ügyeskedni mígnem el nem érte nálam azt a bizonyos határvonalat. Az ő feje jóvalta magasabban helyezkedett így el akkor az enyémnél, így a csókosztás az nagyjából egyenlővé vált a tabuval. Hogy mi is lehetett neki mindezzel az eredeti célja örök rejtély, én személy szerint az önkelletés egy igen magas fokának tudtam csak fölfogni ezt az egész farkas jelenséget, így aztán hát aligha maradt más választásom az első eszembe jutó gondolatmenetemnél.