A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Puff neki

A kérdő tekintetet lassacskán felváltotta a teljes döbbenet. Olyan volt az arckifejezése mintha legalábbis a halálának dátumát jósoltam volna meg neki előre.
- Hogy mi van?
- Semmi komoly, mondom hogy már leblokkoltam.
- Melyik volt az? Úgy tökön rúgom hogy elszáll!
A telefonomért kapott ám én még azelőtt elrántottam előle a kezemet mielőtt még megkaparinthatta volna.
- Add ide!
- Blitz! Nyugodj már meg!
Ezúttal egy fokkal már gyorsabban cselekedett. Ujjai a bal csuklómat közrefogva tartottak engem, és hát ugye mit szépítsem, Blitz azért többszörösen jár énelőttem hogyha a fizikai erőnlétről van szó. Izmaim teljes egészükben megfeszültek de még ez sem bizonyult elégnek. Rezzenéstelen arccal néztem hát végül ismét bele a fürkésző tekintetekbe.
Szívesen adtam volna a tudtára hogy valójában csak a csontozatom töménységének hála vagyok még egyben, különben már réges régen szanaszét olvadtam volna a felettem domináló viselkedésétől, de nem igazán éreztem úgy hogy alkalmas lehetne az időpont egy ilyesfajta "bájcsevelyre". (Tudom, nem egy nagy erény, ellenben nagyon is jól tud működni ha mondjuk tegyük fel el akar nálam érni valamit. Akárhányszor csak beveti az egyik ilyen műveletét, nálam nyert ügye van..)
- Mit akarsz ?
- Ki volt az?
- De..
- Tudni akarom.
Elhűlten hallgattam.
- Amy..
- Csak.. Valami random pali a sinstáról. Bekövetett és.. Képeket akart. Rólam..
Sóhajtva engedte el a karomat amit én abban a pillanatban húztam is vissza magamhoz. Egyszerre zsongott a fejem a fülembe dübörgő véráradattól és az önmagából hirtelenjében kiforduló személyiségétől.
Egyszerre éreztem magamat zavartnak és tehetetlennek. Mégis mi mást mondhattam volna neki? Hogy rámakaszkodott a fiatalkori legjobb barátod akivel nem mellesleg jelenleg teljes szívből gyűlölitek egymást és most éppen rólam szóló adatok után kutat ? Nem akarnám megtudni hogy mit reagálhatott volna egy ehhez hasonló színvallásra..
- De.. Felesleges aggódnod mert letiltottam..
Szája megvonaglott minthacsak mondani akart volna valamit, amit aztán végül mégsem tett. Szemeit néhány pillanatig lehunyva tartotta, és majd csak akkor nézett már föl ismét amikor minden mindegy alapon a vállára helyeztem az egyik kezemet.
- Bocsánat.. - nyögte ki végül, mire meglepődve vontam föl a szemöldökömet - Nem akartalak bántani.. Remélem ez tiszta. Csak..
Itt egy kicsit gondolkodott, mielőtt továbbmondta volna.
- Elvesztettem a fejem és, jah..
- Én..
- Csak tudod nekem.. Kurvára a szívügyem az hogy.. Neked mindent megadhassak. Most is és majd később is.
Nem szóltam, mert nem tudtam. Fogalmam sem volt róla hogy mit is kellene egy ilyesmi helyzetben pontosan reagáljak, azt az egyet tudtam csak biztosra hogy a szívem minden addiginál hevesebben kezdett el verdesni a mellkasomban. Szorításának helye a csuklómon bár még kicsit zsibbadt, nem volt már olyan nagyon vészes. Tudtam hogy helytelen a gondolat de..
Azt akartam hogy megismételje.
- Semmi gond.. - motyogtam egy kissé esetlenül, mire ő feszülten emelte fel kezeit szorosan a mellkasa elé.
- Fáj még..?
Láttam az arcán a félelemmel vegyülő aggodalmat. Félelem a ténytől hogy valamit rosszul csinált és elbaszott, talán örökre, és aggodalom, hogy talán komolyabb fájdalmat is okozhatott akaratán kívül annak a személynek akihez a szíve a leginkább közelhúzta.
- Áh nem komoly, csak még meg kell tanuljak visszanöveszteni néhány megrepedt porcot de amúgy egész fasza!
- Akkor jó.. Vagyis.. Mivan?
- Nyugi már csak ugratlak - engedtem őt el hogy a peremhez közelebb lépve okával is megnézhessem magamnak azt a kemikáliák által kiszipolyozott földdarabot - nem csináltál vele semmit.
- Hála a jó égnek baby.. Basszameg olyan egy ütődött vagyok.
- Abból is a legjobb fajta - néztem hátra rá a vállam fölött a lehető legtermészetesebb mosolyommal - Többet nem fog nekem írkálni. Remélem.
- Azt melegen ajánlom neki.. Legyen az akárki.
Mellém lépve immáron ketten járattuni szemeinket az egyébként igencsak egzotikusnak kinéző tájon.
- A nőmet békén hagyni.. Ő csak az enyém.
- A tied?
- Az enyém.
Mielőtt még bármi mást is mondhattam volna, a gomb kattant és ő máris egy új szintre ugrott.
- Oké, és most gyere!
- Mi ? Hova..
Végignéztem ahogyan négykézlábra ereszkedve jobb lábát az egyik kiálló kődarabnak a szélére helyezi, majd karizomból megtartva magát a ballal is megismételi ugyanezt csak immáron egy másik kővel.
- Na nem..! Oda én le nem megyek! Blitz ez veszélyes is lehet..!
- Az agyadban maximum.. - préselte ki magából a szavakat miközben egyre lentebb és lentebb jutott a fehérre mázolt sziklákon. Így hogy már tudatában is voltam annak hogy mitől olyanok.. Valahogy még kevesebb kedvem lett volna őket akár csak megfogni is.
Na de Blitz az a helyzet hogy nem tágított. Oylat tett ami.. Akár végződhetett volna sokkalta szarabbul is de..
A lényeg hogy rázutyáztam de keményen. Az egész ott indult hogy ő a fejébe vette hogy ha nem megy szép szóval majd menni fog talán csúnyával.
Szándékoltan nem akartam ránézni hátha észhez térne magától, de nem. Blitz mindent csinált csak észhez nem tért.
Éreztem ahogyan fél kezével rátenyerel az egyik lábfejemre, majd onnan átsiklik a keze egészen a lábszáramra. Megingó egyensúllyal szegtem le a fejemet hogy megnézhessem mi a kénköves ménykűt is csinál pontosan.
- Szívem ne csináld már..! - úgy nézett rám mint amikor egy kicsi gyerek kezd el rimánkodni az anyjának hogy ugyan vegyék már meg az általa kiválasztott félmilliós játékot - Imádni fogod meglátod!
- Nem.
Egy databig csak álldogált ott magának a sziklafalon, kapaszkodva egy kézzel a kövekben másikkal a lábamban. Gondolom az esélyeit latolgathatta velem szemben.
- Kérlek..!
Mélyen beszívva az édeskés levegőt feszülten gugoltam le. Azok a kövek porzottak a vegyi anyagoktól baszki..
- Blitz ez.. - kezembe vettem az egyiket, ám megérezve az ujjaimra rákerülő porhanyós anyagot rögvest el is dobtam - Ez mi a ráktól történhetett meg? A szerek önmagukban még nem lehetnek elegek hogy ilyet csináljanak a földdel..
- Hát gondolom.. Egymással.. szóval izé hogy is mondják azt..
- Reakcióba léptek egymással?
- Igen az! Szóval lehet hogy az történt.
- Le sem jön a kezemről basszus..
- Annyi baj legyen! - rántott újból egy finomabbat a lábamon, ám már ez a kis mozdulat is elég volt ahhoz hogy az egyensúlyomat hirtelen elveszítsem.
Úgy billent ki egyszeriben alólam a talaj akárcsak egy rosszul felépített kártyavár. Az hogy miképpen sikerült Blitzet az esés pillanatában telibe kapnom arról nem tudok mit mondani, olyan gyorsan történt minden hogy ideje sem volt az elmémnek normálisan felfogni.