A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Nem.

Bármennyire is bizonyultak az egymást szabálytalan ütemben követő dallamok az agyam számára teljes mértékben visszataszítónak, határozottan volt bennük valami ami akár felérhetett volna egy senki által meg nem értett művésziességgel is, ahogyan az oly sok másik alkotó esetében is megfigyelhető ha az ember heti rendszerességgel követi nyomon műveiknek a publikálásait.
Feltételezéseim szerint ez a valami egybefügghetett a gyűrűt magát körbeölelő, lélegző testeket valamiféleképpen "lángralobbantó" erővel amit én már az érkezésünk első pillanatától fogva is érzékeltem és ami egyszerűen nem hagyott nyugodalmat a heréknek/méheknek.
Szüziességem eldobására való hajlamom olyan erejűvé változott mint addigiakban még soha egyszer sem. Lehettem én akárhol, ezen érzés engem mindig a lehető legtávolabbról került el mintha csak önmaga is undorodna a "messziről bűzlő" meghágatlan lényemtől..
A bűntudat úgy robbant be hirtelen a tudatomba egyik pillanatról a másikra mint megannyi meteorit a teremtés hármasának, avagy a Földnek, a Menynek és Poklunknak légkörébe odafent a fellegekben, bőven Isten színterének területei fölött. Ott ahol már csillagok milliónyi ragyognak kiolthatatlanul, hetykén amerre csak a szem ellát. Ahol a hideg oly kegyetlen és oly szenvtelen.. Ahol a biztos halál várna mindannyiunkra, ha valamiképpen sikerülne a mennyei határokon átjutnunk.
Mint derült égből a villámcsapás (Egy régi-régi példámmal élve..). Úgy hasított csak énbelém a felismerés hogy mindennek a kezdetén, napunknak a délutánján mit is éreztem én pontosan amikor is az a szertelen kéz a vállaimat érintette.. Hogy miként is dobbant meg az én szívem rögtön azután hogy a fémből megmunkált ujjak nagy kegyesen a lapockáimhoz simultak.
De nem, ez nem lehetséges - kezdtem el magamat abban a minutumban pálcázni (a verésnek egy igencsak fájdalmas formájává tud avanzsálni ha a pálcát tartó ember egy erélyesebb lendülettel találja be a védtelenül satnya kis bőrödet..) amint feleszmélve a gondolatokból leesett hogy valójában mi a francon is jár éppen az eszem - Nem, Fizzet biztos hogy nem. Eszedbe ne jusson..!
- Mi baj van baby ? - Blitz hangjának egyenletes és férfias búgása egyfajta mentőövként hullott alá elmém sötét mocsarának mélyében - Tiszta ideg vagy..
- Ideges az akkor lennék ha abbahagynád a.. - levegőmet egy pillanat erejéig magamban kellett tartanom ahhoz hogy kellő élvezettel tudjam átadni magamat a kezei általi gyengéd ám közben egyúttal mégiscsak magabiztos mozdulatainak - Ó kérlek csináld még..
Ujjai mélyében szántották végig combjaim felső részének a bentre eső oldalait, a térdeimtől megindulva fel egészen az ágyéki részek bizsergetően érzékeny pontjaihoz.
- Baszkih..
Elvigyorodva nézett le a bal vállam fölött, állát félig a nyakamnak passzírozva.
- Mondd Blitz.. Mi a ménkű van ezzel a gyűrűvel..?
A kihajtó kocsik helyére már engedték is be egyenként az újonnan érkezőket, a mellénk leparkoló fiatal pár láthatóan még éppen az akció befejezésén ügyködhetett nagyban, a pasi arcáról ugyanis az emberileg megfogalmazható érzelmek mindegyikét is le lehetett olvasni külön-külön ahogyan az ölében terpeszkedő csajszi bránerét a szájában tartva lefetyelte éppen nagy vígan az annak végéből szökőkútszerűen előtörő bio-nedvet..
Feltételezem mondanom sem kell hogy mi is jutott egyből a drágámnak az eszébe..
- Mármint.. Csak nézz körül - mutattam körbe átható döbbenettel - Mint akikre rájött az akut baszási roham..
- Ez olyan meglepő itt ? - kezei már közel álltak ahhoz hogy a helyzethez képest még igencsak korainak mondható behatolást vihessenek véghez, megragadva hát azokat egyből visszább is toltam őket hogy aztán combjaimat a lehető legjobban összezárva kizárhassam a további próbálkozásoknak még csak az esélyeit is.
- Nem, már megszoktam hogy a pokol nem is szól másról csak hogy meleg hapsik borulnak elébem az utcákon, nyalva falva egymást, vagy hogy pucér picsák rohangálnak keresztbe az utakon egy nagy fasszal a hátsójukban, oké, elfogadtam. De ez ami.. Ami itt megy és ez a furcsa valami amit itt érzek..
- Kiborít?
- Valami olyasmi.. De nem olyan rossz értelemben csak.. Tudod én soha nem voltam az a nagyon szexőrült lányka aki élt-halt volna azért hogy 15-16 évesen megrakassa magát valaki olcsó húsnak híg a leve faszival, és most itt mégis olyan.. Furcsán érzem magam..
- Drágám.. Ez itt a magának a vágynak, a kúrásnak a főporondja..
- Olyan ez a hely mintha egy hatalmas mágnes lenne.. Egy mágnes a testek vonzerejére.. Vonzza a testemnek minden egyes apró porcikáját, érted? Minthacsak azt mondaná: Baszasd meg magad, mindegy az hogy kivel, a lényeg az hogy fasz járjon a seggedben..
A tarkómra puszilt amitől ismételten összeugrott a gyomrom.
-Azért mert ez..
Lábait széjjelebb tárta, így énnekem sikerült fél seggem partjával becsúsznom a combjai közé. Feljebb tornázta magát az ülésben majd folytatta.
- ..az a hely ahol basznod kell.. Basznod kell a megélhetésért, a házadért, a ruhádért.
Megérezve félkemény szerszámát magam alatt rögvest feledtem is minden addig felmerülő aggályomat, és bár kérdéseim azok még adódtak továbbra is ezzel a különleges, a levegőt is megtelítő vonzóerővel kapcsolatban, akkor már nem tettem fel belőlük többet. Egyenlőre legalábbis. Elmémben a vészjelzés ellenben egyre inkább csak elhatalmosodott. Iménti eszmefuttatásom ugyanis miszerint meglehet hogy Fizz váratlan interakciója az irányomba minden látszat és reakció ellenére megmozgatott bennem mélyen legbelül valamit teljes mértékben lesokkolta a tudatos énemet. Hiába kapkodott tehát válaszok után, a tudatalattim csak tárogatni tudta a kezeit kacsamódra, hogy hát bocsi öreg, most ez van. De nem bazmeg ez nem ilyen kibaszott egyszerű. Nincs olyan hogy ez van. Nem szerethetek bele Fizbbe ha most itt pihenek Blitznek a karjaiban..! - torkoltam le saját magamat - Úgyhogy nagyon gyorsan tedd magadat takaréklángra míg romba nem döntöd az egész hátralévő életedet idelent..!
A kétes kapcsolatok spirálja volt ugyanis számomra mindig is az a jelenség melynek még a nevét is csak félve mertem x időtájt egyszer kimondani..
Viccet félretéve.. A legkevésbé vágytam volna két szeretőjelölt között történő lavírozásra, szerettem volna amennyire csak lehetséges egyenes maradni a másikkal - jelen esetben Blitzel - szemben. Úgyhogy amit elsődleges célnak tűztem ki akkor azonnali hatállyal önmagamnak az a Fizz személyével kapcsolatos tévképzeteimmel történő leszámolás volt lényegében. Az ember azt becsülje meg amije van. Ne vágyódjon soha olyan után akivel a kapcsolatát aztán lehet hogy csak megbánná, biztos voltam benne hogyha hallgatni kezdenék erre a bizonyos belső énemre másodpercek alatt csesznék tönkre mindent magam körül. Önmegtartóztatás. Igen. Pontosan erre volt énnekem szükségem. Egy megállj gombra melynek lenyomásával azonnal a segítségemre siet majd a saját magam józan esze, és addig ütlegeli a tündérien szép és gyermekies pofikámat mígnem már a saját könnyeimben fuldokolva fogok könyörögni a saját magam végítéletéért..
- Érted már..?
Hangja mint a friss pamut hálózta be hallójárataimat, miközben egy öngerjesztő metódussal játszódott le újra és újra minduntalan ugyanaz az az egy gondolat a fejemben. Hogy mi lenne ha..
~Ha elfelejtenénk már végre ezt az ostobaságot? - köpte vissza azonnal feldúltan az agyam, mire én teljes mértékben felbátorodva léptem oda elmémnek főkapcsolójához hogy egy szervezett ujraindítással kiszelhessem belőle a már alapjaiban is elbaltázott gondolatficakot. Fizz és én.. Micsoda elfuserált baromság..

- Ahj Blitz én.. Úgy szeretem azt hogy itt vagy most velem..
Jellemző.. Akárhányszor káros vagy esetleg minden másegyebet szétnapalmozó őrültséget kezdek el forgatni a fejemben, utána kivétel nélkül mindig előtör belőlem a velejéig őszinte kisgyermek énem, okvetlenül magába bolondítva az összes éppen engem körülvevő  személyeket is..
- Baszott nehéz úgy megtűrni itt téged hogy még arra is oda kell figyeljek, hogy ne nyársaljalak fel teljesen a farkamra szóval ha megkérhetlek.. - jobb kezét oldalról azzal a szándékosan finomra hangolt mozdulatával túrta bele hajam fürtjei közé - ne beszélj..
- Miért? Tán ennyire izgató a hangom?
- Hadd javítsalak ki. A hangod Is. A hangod Is drágám.
- Na és akkor mit csinálsz ha mondjuk.. így csinálok ?
Egy viszonylag könnyedebb mozdulattal csusszantam lentebb, remélve hogy ezzel nagyobb nyomást is tudok majd gyakorolni az alapjáraton is érzékenynek számító királyi kobrára. És ez bejött..
- A-Amy te normális vagy..?
- Teljesen.. - mosolyodtam el promptra két kézzel a lábain támaszkodva.
- Oh baszki ez így.. Ah bazmeg ez így nem fog menni..!
- Dehogyisnem életem.. Légy tökös és mondj nemet a drágaságnak..
Még egy utolsó másodpercre megvillant az agyamban. Még egy pillanatra ismételten láthattam.
A szempár mely mélyen az enyémbe bámult.. Az érdeklődőnek ható tekintet mögött azonban valami egészen más dolog lapul.. Egyszerű, ám mégis utolérhetetlen a ravaszság mely megcsillanni merészel benne. A szempár mely pontosan tudja, mi is jár az én fejemben. És ami bár sikeresen kelepcébe csalt..
..valamit mégis elfeledett.
Az hogy szívem választottja ott nyögdécselt éppen mögöttem, megküzdve az igencsak akaratosnak mutatkozó férfiasságával hirtelen eszembe juttatta azt a "haditervet" melyet annak idején 1 hónappal a 18. életévem betöltését megelőzően dolgoztam ki fejben a jövőbeli Amy számára. És akkor végre eljött az ideje hogy annyi sok szenvedéssel teli hónap után előkaphassam és magamat megsegíthessem. Gyermeki lelkesedéssel idéztem fel 17 éves önmagam zárkózott szavait.
„Nem csalunk meg senkit ha csak rá nem szolgált.."Egy tétel a sok közül, mely bár baromi egyszerűnek és egyértelműnek tűnik, ha jobban körültekintünk a világban akkor rájöhetünk hogy valójában épp olyan nehéz ezt betartani mint az iszik vagy vezet alapelvet normálisan, ésszerűen magunk előtt tartani. Az emberek egyszerűen nem képesek egyvalaki mellett megmaradni mert hajtja őket az ismeretlen iránt érzett krónikus vágy, új pinák és új faszok. Új lehetőségek és újabb meg nem született magzatok..
Nem gondoltam én magamat sohasem szentnek, sem pedig tökéletesnek. Hiszen épp olyan tökéletlen vagyok én magam is mint mások. Ez ellenben mégiscsak egy beteg és maximálisan abszurd helyzet volt ha úgy okával is belegondolunk..
A szempár ekkor mintha kissé gunyorossá változott volna. Ekkor épp olyannak látszott mint a legtöbb önbizalomhiánnyal küszködő férfié. Nem látják magukat eléggé jónak, és ezért inkább kuss legyen az asszonynak. Nincs kedve dugni? Nem baj nem kedv kérdése. Lennének fenttartásai a közös szex-el kapcsolatban? Le van szarva, úgyis az lesz amit ő akar.
És ez nekem rohadtul nem tetszett.
Aztán az egész egyszercsak szertefoszlott. Nem láttam már lelkiekben magam előtt a már végletekig ismerősen villódzó tekinteteket, nem éreztem már magamat akkora "veszélyben". Csak hallgattam saját magam izgatott szívveréseit ahogyan Blitz farka egyszeriben megemelkedve lassanként hozzám nyomódott, majd végül ismét elernyedt.
Profi a csávó, mondtam már?