A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Paci nélkül hajcihő

A közébünk leszálló sűrű pánikfelhőt egyetlen dolog lehetett csak képes mégtovábbi szintekre emelni. Az pedig nem volt más, mint maga a tudat, hogy nem olyan messze mögöttünk egy csapatnyi kiéhezett hullautánzat igyekszik éppen becserkészni az aznap estére betervezett vacsijukat..
Nos, mivel jómagam igencsak tartózkodok a démoni húsok elfogyasztásának a létező összes módjától, nem igazán volt ínyemre a gondolat hogy a külső alapján levont legelső benyomást követően még belülről is lehessen szerencsém megismerni azokat a rothadó külsejű dögöket.. A tény pedig hogy ők vagy egy egész tucatnyival lehetnek többen minálunk - még a Blitz által kiterített egyedek beleszámításának ellenében is - valahogy nem igazán tudott túlságosan jó hatással lenni kettőnknek a pszichés állapotára. Sőt, talán fogalmazhatnánk úgy is hogy mint akiket a szó szoros értelembe véve padlóhoz basztak.
A rémült állapotban megragadt Cambridge-t meglátva ugyanis szinte azonnal le is vágtuk hogy valami egészen nagy gebasznak kellett történnie..
Egy darabig csak pislogtunk ott magunk elé , mint kergült halak a papírszatyorban. Kisebb világvége játszódott le bennünk ugyanis amikor a kettőből csak az egyik lovat sikerült felfedeznünk közvetlen magunk előtt. Cam-ben bár már láthatóan megvolt az a mértékű rutin és gyakorlat hogy ne rohanjon el csapot-papot maga mögött hagyva ha valamiféle veszélyhelyzetet érzékelne, lábai ellenben hevesebben remegtek mint Pompei lakosai tehették a Vezúv kitörésének idején.
Szőre csapzottnak, és nem utolsó sorban irgalmatlanul mocskosnak látszott. A vakítóan fekete külső ezúttal sokkalta világosabbnak, szürkésebbnek hatott a nagyobb csomókba összeálló homokszemcséknek köszönhetően. A sörényébe belevitt hullámokból aligha látszódhatott bármennyi is (minthacsak megtépték volna..), szemeiből pedig szó szerint sugárzott a riadtság.
Mellső két lábát egy kisebb fajta terpesszerűségben tartva állt meg velünk szinte teljesen egy vonalban, érthetetlen módon a bokrok mögül lépett elő aminek már sikerült is rögvest egyértelműsítenie a kialakult szituációt.
A következőt takarta: Cam érkezésünk pillanatáig feltételezhetően odabent bújdoshatott a völgyhöz elvezető ösvény mellett végigfutó cserjések között. Farokszőrében még lehetett is találni egy-két kisebb gally - vagy éppen levéldarabot, a hátán félrecsúszott nyeregről pedig szintúgy levelek potyogtak alá.
- Mi a tetves ménykű folyik itt..? - tette aztán föl Blitz elsőként az egyébként egyértelműen költőinek induló, ámde annál inkább jogosabb kérdést.
- É-Énnekem fogalmam sincs.. - hebegtem erre egyértelmű zavarodottsággal.
Bármennyire is hangozhat ez már önmagában nézve is kellően szörnyűnek, ez volt még csak a történet kisebbik része. A nagyobbik még csak eztán következett..
Orion.
A fiatal pacit Cammel ellentétben sehol sem lehetett meglátni, hiába meresztgettem szeneimet, a jól ismert sötét testszín az égvilágon sehol nem volt hajlandó felbukkanni.
Szívembe a rémület jeges sziklaként zuhant alá, torkomban gombóc keletkezett, szemeim pedig részben a sokk, részben pedig az újboli csapdába ejtettség érzésének hatására teljesen bepárásodtak és elnedvesedtek.
- Eltűnt..
- De baszki hát ilyen a világban sincs..! - kerülte meg Blitz egyszeriben megidegesedve Csmbridge-t, akiben még ugyan ott lappangott némi kis csóválya a félelemnek, jelenlétünk bizonyosan megnyugvásra késztethette őt.
Aggódva követtem Blitzet végig a tekintetemmel miközben Camhez odalépve óvatosan odanyújtottam felé a praclimat.
Egyébként is jámbor a fiú, hát még hogyha meg van illetődve..
- Nem látom sehol! - hajtott el Blitz egy Kissé feszült lelkiállapotban maga elől egy-két szárazabb ágat belépve a bokrok közé - Hogy a picsába tűnhet el csak úgy a semmibe egy ló..?
- Blitz, én direkt rákérdeztem.. - dühödten dörzsöltem ki szemeimből a frissiben kibuggyanó könnycseppeket - De te azt mondtad rendben lesznek..!
- Igen mert ennek pontosan így is kellett volna történnie..! - tárta szét a karjait a tehetetlenül és nem mellesleg mocskosmód idegesen - Itt most valami baszott nagy szar kerülhetett abba a rothadék palacsintába..
- És ez engem mégis miért vigasztaljon, hah? - kezemben az izmok bár megfeszültek, megütni nyilvánvalóan nem ütöttem meg őt - Levittél engem azok közé a.. Csontos gecik közé és most nézd meg, itt állunk ketten egyetlen halálra rémült lóval úgy hogy közben meg a másik ki tudja hova menekülhetett..!
Nem szerettem volna vele így beszélni, tényleg! Tudom hogy igazságtalan volt az amit vele műveltem akkor, de egyszerűen a belém költöző aggodalom elvakította az elmémet. Úgy éreztem belepusztulok ha nem tudom meg rövidesen, hol is csámboroghat pontosan az én kis Ori-m..
Szemeiben a döbbenet gyarlón pislákolt ahogyan száját először szóra nyitotta, ám végül aztán mégiscsak visszazárta. Az ökölbe szorított kezei görcsösen feszültek neki saját maguk tenyerének ahogyan teste mellé leengedve azokat szépen lassan elfordult tőlem. Hogy egy esetlegesen előtűnő könnycseppet akart-e előlem elrejteni, vagy csak simán képtelenné vált belsőleg a szemkontaktus megtartására azt nem tudom, annyi bizonyos azonban hogy hangja remegett amikor újból megszólalt.
- Igazán tudom sajnálni.. Nyilván nem így terveztem ezt az egészet én magam sem..
Ekkor sikerült csak realizálnom hogy milyen cudarul is viselkedtem, és hogy mennyire is lehetett ez vele szemben hálátlanság. Hiszen valóban, Blitz a maga szintjén még igencsak ki is tett magáért, igyekezett a lehető legtöbb boldog pillanatot csokorba szedve átnyújtani nekem, miközben szexuális vágyálmainkban megosztozva hagytuk hogy szemeink egymással kavarjanak. Hogy olyasféle nemi aktust bonyolíthassanak le egymás között amire élő példa sem lehetett még igazából sehol. Ki tudja, talán még Ozzie és a mi drága szerett Fizzünk között se. (Ami mondjuk ha beigazolódna igencsak nagy szó lehetne a pokol történetében. Na meg persze alapanyag is az indulatokat általánosságban is fel-felszító újságcikkekkhez..)
- Azokról a lényekről én sem nagyon tudok mit mondani, soha a büdös életben nem láttam még errefelé ehhez hasonlót..
Cambridge-hez sétálva egy viszonylag lassabb, ámde annál érzékibb és szeretettel telibb mozdulat keretein belül meg is paskolta a még továbbra is kissé bizonytalan legényünknek jobb lapockáját.
Számban keserű íz robbant fel hirtelen, és úgy éreztem bokán rúgtam saját magamat. Blitz csak mint "járulékos veszteség" szerepelt benne a dologban, én voltam az aki valójában károsodott és..
A faszt!
Elbasztam és ezt én is tudtam. Arról ellenben már aligha volt bármi nemű fogalmam is hogy mindezt hogy a rákba is lehetne normálisan helyretenni anélkül hogy a folyamat során bármelyikőnk is sérülést szenvedne lelkiekben.
Háttal állt nekem, ám az esze - biztosra vettem hogy - egyfojtában csak énrajtam járhatott. Hisz ahogyan rárivalltam.. Ösztönszerűen bizonytalanodhatott el hirtelen saját magában és ezért a legkevésbé sem lehetett volna őt bárhogyan is okolni.
- Figyelj.. Blitz én..
- Felesleges magyarázkodnod. Elcsesztem. Tudom.
Vártam még egy keveset ám ennél többet nem sikerült belőle kihúznom. Meg is tudtam érteni. Hiszen honnan a gennyes gánylábujjamból tudhatta  volna hogy nem-e egy újabb üvöltözést tervezek neki ismételten levezényelni..
Nem láttam nagyon más utat, mögé lépve megpróbálkoztam a lehetetlennel. Jobb kezemet a levegőbe emelve lassan a vállára illesztettem azt.
Éreztem, illetve láttam is ahogy vállai egyszeriben megereszkednek a kezem alatt. Illetve, csak látszólag emiatt. A valós indok nyilvánvalóan a lelkében felgyülemlett feszültséggóc lehetett, amellett hogy pont a szívének választottja döntött úgy hogy átmegy vele szemben pitbull kutyába amellett még a vérig sértett önérzetével is meg kellett valahogyan küzdenie, ami pedig egyértelműen a legnehezebbek közé tartozhat ha olyan az ember mint amilyen Blitz is..:)
- Kérlek beszéljük ezt meg.
Egyetlen szót sem mondott. Rám nézett ugyan de megszólalni egyáltalán nem szólalt meg.
Igyekezett kifejezéstelen arccal maradni, a szemei ellenben könnyedén le tudták volna őt leplezni. Sőt, igazából meg is tették.
- Én csak.. Amikor láttam Cam-et Orion nélkül én annyira bepánikoltam, és..
- Amy.
Kezeivel a csuklóimat átfogva nézett rám immáron végre valahára teljesen kitisztult tudattal. Arcomra halovány pír szökött fel a nem beszámított fizikai kontakt hatására.
- Meglesz ő valahol. Túl messzire úgysem juthatott ha nincsen vele Cambridge.
- Igen.. Én is így gondolom, vagyis.. Hát remélem hogy igazad lesz..
Halványan bár, de eleresztett ő is egy mosolyt.
- Ne reméljed édesem. Tudjad. Ha én azt mondom akkor az úgy is lesz.
- Bocsi mégegyszer az előbbi..
A mondat befejeztéig ellenben már nem juthattam el.
Csókja módfelett szeszélyesnek bizonyult, a szokásosnál is mélyebbre nyomult és a megszokottnál is több ideig sikerült ezt az állapotot így közösen fenttartanunk. Szinte észre sem vettem hogy ő már időközben teljesen magához is szorított engem kiszolgálva saját maga szubjektív igényeit.
- Csak maradj nyugodt, drágám - szorította összébb arcomnak két partját kezeivel - jó? Sose aggódj míg engem látsz, majd én a kezembe veszem a dolgokat..