A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Az első szál

Az utcában 2-3 percenként ha jöhetett 4-5 autó, így legalább a forgalomra nem kellett olyan nagyon figyeljek a kocsiba való beszálláskor.. (Az néhány még működésben lévő objektum egyszerűen nem tudott annyi plusz járművet generálni ami közlekedési szinten is érezhető lett volna.)
Az ajtót magamra húzva egyszeriben magába szívott a már-már túlzottan is mélyre hatoló csönd. Saját szívverésemen kívül mást nem is nagyon hallottam, azt is csak a megtudott dolgok hatására fellángoló dühömnek köszönhetően.
Szívem szerint egyszerre zúdítottam volna rá az engem emésztő problémák összességét, és mivelhogy ezeknek egy jelentős része az ő megjelenéséhez volt hozzáköthető, még jogos is lehetett volna, ha valóban így döntök.
A valóság azonban az esetek túlnyomó részében ezerszer összetettebb és komplikáltabb mint ahogy azt mi a saját fejünkben a saját agytekerményeinkben előre eltervezzük. Hiába égette belsőmet a harag kénköves lángja, ha egyszer fogalmam sem volt róla, hogyan is kezdhetnék már csak egyáltalán bele is a témába.
„Hé haver, mégis mi a faszért drogoztok?"
Ilyet kérdezni a pokolban teljes mértékben irreleváns lenne.. Itt minden második veled szembejövő tolja a kokainnal bekevert extrémebbnél extrémebb designer drogokat, ebből kiindulva pedig már az is a csodával volt mondhatni egyenlő hogy a dobozban talált anyag nem volt több egy adagnyi tiszta, minden egyébtől mentes marihuánánál. Még egész lightosban tolták, ha innen nézzük a dolgot..
Ám hiába. A drog az drog, mondjon bárki is bármit.. Egy drogfüggő személyt a közvetlen közelünkbe engedni egyenesen életveszélyes is lehet, ha mondjuk éppen egy gyengébb személyről van szó aki aztán ténylegesen képes lenne bármit megtenni azért hogy a napi kis adagját megkapva kielégíthesse elkábított agyának beteges vágyait.. Aki abszolút, semmilyen mértékben sem képes az ingernek nemet mondani, aki képes bárkin átgázolni egy-két szippantás reményében..
Na most hogy Fizz melyik tábort is erősítheti - a kicsit függetlenebb de azért mégiscsak fogyasztót, vagy a szereknek teljes mértékben alárendeltet - arról nekem fogalmam sem volt, a döbbenet azonban felülmúlt minden egyéb más gondolatot és érzelmet a fejemben, nem maradt más hátra csak az értetlenséggel dúsított aggodalom.
A tudatmódosító szereken élőknek egy igen nagy százalékára jellemző ugyanis a kiszámíthatatlan viselkedés, a heves reakciók és a hangulat teljes mértékbeli ingadozása. Fizznél ezen felsoroltak közül a legtöbb igazolhatóan jelen is volt ami már rögtön adott is egy plusz indokot arra hogy elkezdhessek aggódni személyes biztonságomért. Ki tudja mire lehet képes ő igaz valójában.. - jutott eszembe.
Aztán jött a "felmentő sereg", a Fizzet védelmükbe fogadó gondolatok tömkelegei. Miszerint ez az egész lehet akár csak egy úgynevezett hobby is, lehet hogy csak bizonyos időközönként szívja, vagy lehet hogy már leszokóban van.. (Bár nem igazán hallottam én még olyanról akinek 100%-ban sikerüt is leszoknia a kábszerekről anélkül hogy aztán vissza ne esett volna legalább egy kis időre, ismerni pedig aztán még annyira sem ismertem ilyet..) De aztán soha ne lehessen tudni..
A lényegi része ennek az egésznek hogy mire odajutottunk hogy Fizz megjelent a mindaddig nyitott állapotban lévő, néhány centire félretolt bejáróban avagy a kapuban, én már kétszer ha nem háromszor futtattam végig az agyamon mindazt amit mindenféleképpen a tudtára akarok majd adni, bizonytalanságom azonban még ennek ellenére is a tető fokára hágott amikor is a külső visszapillantóban megláttam őt közeledni a gépjármű felé.. Barney a kőfalnak támaszkodva figyelt bennünket, bizonyára aggódhatott barátságunk épségéért, reakciómból ítélve rögtön levághatta ugyanis hogy ez talán egy kicsikét komolyabban érinthetett engem mint ahogyan őközülük bármelyiküket is érintené valaha is.. Talán attól tarthatott hogy úgy rivallok majd rá Fizzre hogy esetlegesen ő is elveszíti nagy hirtelen a fejét, ez pedig egy az egyben lehetett volna egyenlő barátságunk befellegzésének abszolút nyilvávanvaló tényével.
Az ajtó nyílt, Fizz pedig kihajolva szólt még oda egyszer Barney-nak.
- Akkor majd csörgess meg ha ráérsz, aztán odavágjuk az éjszakát !
Amaz egy harmatgyenge mosollyal tudott csak reagálni minderre, jobb kezével lájkot mutatva fejezte ki válaszát Fizz felé aki szemeire húzva napszemüvegét a zsebéhez nyúlt.
Sóhajtva illesztette bele a slusszkulcsot az indítónyílásba, a motor pedig az elfordítást követően szinte azonnal "robbant" is.
Néma morfondírozással figyeltem ahogyan megbizonyosodik afelől hogy senki sem közeledik, majd végül még egy utolsót odaintve Barney-nak bele is taposott a gázba.
Egy ideig nem is történt eztán semmi. Mondhatnánk úgy is hogy a vihar előtti csend volt az mely megalapozta mindazt ami csak ekkor következett..
Feltételezem eléggé nehezen viselhette a tényt hogy továbbra sem vagyok valami nagyon beszédes kedvemben, sikerült ugyanis elkapnom ahogyan lopva oldalra pillant. Gondolkoztam a rádió beüzemelésén, rájöttem azonban hogy ehhez a dologhoz nem fog kelleni zene.
- Valóban odébb tetted ?
A semmiből érkező kérdése teljesen kizökkentett. A fejemben zajló monológomból kiszakadva néztem fel. Előttünk a lámpa pirosan fénylett a távolban, a sor maga lehetett vagy 90-100 méter hosszúságú, tudtam hogy ezen nem 1-2 perc lesz amíg túljutunk.. Beleszámolva a kanyarodó sávokból érkezőket meg aztán pláne..
- Micsoda ?
- Tényleg odébb tetted? A találkozótokat.
Tekintete szinte égette a bőrömet. Nem láthattam a szemüvegtől, az érzés azonban hogy szinte már a fejembe lát minden addiginál erősebben hatott.
- Nem teljesen mindegy ?
- Ami azt illeti, nem egészen..
Nem válaszoltam. Beugrott a lelki szemeim elé a kép ahogyan ő és az a néhány haverja egy padon heverésznek valahol teljes mértékben beszámíthatatlan állapotban, és ez éppen elég volt ahhoz hogy ne legyen kedvem Fizzel társalogni. Tudom, eléggé eszementen viselkedtem, az érzéseit azonban a legritkább esetben tudja csak az ember önmaga irányítani..
- Nem egészen tudom lekövetni a viselkedésedet..
- Én sem a tiédet.
- Hazudtál, igaz ?
- És ha igen?
- Miért?
Ekkor kellett volna  jól odamondanom a magamét, én azonban valamiért mégsem tettem. Bekavarodtam. Összezavart a tény hogy valahol belül egy másik, sokkalta kisebb és jelentéktelenebb Amy továbbra is hinni szeretett volna Fizzben, a barátja szeretett volna maradni, legyen akármilyen..
Legszívesebben kiosztottam volna egy nagy sallert a kis suhancnak, ám mivelhogy erre nem igazán volt lehetőség, csak szidni tudtam amiért ilyen szinten szembeköpi saját magát fiatalkorából megmaradt jóhiszeműségének köszönhetően..
- Hogy megkímélhessem azt az ártatlan kis lelkedet, Fizzy..
Soha előtte még egyszer sem használtam nevének ezt a fajta becézését, az él pedig amit a lehető legnagyobb szándékossággal helyeztem el benne.. Nem kicsit csaphatta arcon Fizzet, maradjunk ennyiben.
Feszülten szívta be a levegőt. Egy cigaretta szálat húzott elő a baloldali zsebéből, majd az ajtón elhelyezett gomb segítségével már engedte is lefelé az ablakot. 
- Nem zavar a..
- Csak nyugodtan - legyintettem. Megvártam hogy gyújtójával begyújtsa a szálat, majd azt visszadobva nadrágzsebébe egy pillanat alatt a tüdejébe engedje az égés által melléktermékként létrejövő füstöt.
Némileg elgondolkodtatott az általa nyújtott látvány. Ahogyan fél kezét a lehúzott ablakon kilógatva kifújja a füstöt mely aztán pillanatokkal később már tova is száll a kinti levegővel keveredve.. Nem láttam a tekintetét továbbra sem. Meggyőződésem azonban hogy az előttünk várakozó kocsin bambulhatott, mielőtt még én megszólaltam volna.
- Abban is van belőle ?
Zavartan nézett oldalra.
- Mi?
- Abba is tettél belőle?
- Amy mi a fenéről beszélsz már megint?
- Tudod te azt nagyon jól.
Szám egy nagyon kicsit mosolyra görbült, ám szinte rögtön le is hervadt aztán róla.
A kezében füstölgő csikkre nézett.
- Ha kedved támadna esetlegesen végezni velem csak szóljál. Nem késő még végrendeletet diktálni..
- Hát te totál megkattantál.. Honnan a faszból jött ez most neked?
A lámpa zöldre váltott, a sor pedig nagy szenvedve, de elindult.
- A drogosok azok többnyire ilyesmiket szoktak művelni tudtommal. De javíts ki egész nyugodtan hogyha tévedek.
Épp egy újabb adagot szívott volna be a kénnel teli cuccból, amikor is a keze az megállt a levegőben.
- Ennyire azért nem kellene megjátszanod magadat, a végén még azt hiszem hogy most váltasz át teljes idegbetegbe és még össze találom magamat itt szarni a félelemtől..
Szemüvegét feljebb tolva nézett lassan bele egyenesen a szemembe. Tekintetében színes skálán változott az hogy a döbbenetet, vagy éppen az ideget lehetett látni inkább.
- Oh csak nem lebuktattam az icike picike kis titkodat ?
- Honnan tudsz te erről?
- És még csak tagadni sem tagadod, ez kész.. - kínomban már nevetésben törtem ki, ami csak mégtovább fokozhatta Fizzy barátomban a feltörekvő feszültséget.
- Amy. Honnan tudsz erről?
- Itt azt hiszem nekem lenne jogom leginkább kérdezősködni, már ne is haragudj.. - hangom ekkor váltott át teljesen csak komolyba.
- Ó valóban ?
- Igen valóban.
- Hadd mondjak akkor már én is valamit, már hogyha így alakukt hogy igenis bele kell hogy menjünk ebbe a 'Ki az igazságos' témába..
Feszült figyelemmel vártam a mondat befejeztét.
- Hogy jöttél te ahhoz hogy csak úgy turkáljál az én táskámban ?
Soha nem beszélt még velem azelőtt olyan hangnemben. Bevallom először sikerült is egy másodpercre megrendítenie a hitemet abban hogy valóban bölcs döntés volt-e a témával előhozakodni, ám ezen a ponton már nem futamodhattam meg.
- Nehogy már még te legyél baszki felháborodva..! Hazudtál nekem, ráadásul még csak nem is ilyen nagyon piti dolgokban hanem olyanokban amik azért már jócskán megváltoztatják a helyzetet..!
- Épp ez az, basszameg! Ezért nem mondtam el !
Azt a mértékű kétségbeesést sohasem fogom tudni kiverni az emlékezetemből melyet akkor hallottam a hangjában.
- Tán féltél hogy elítéllek..
- Igen..!
- Na és miből gondoltad ezt? - tettem fel szándékosan gúnyos hanglejtéssel a kérdést, mire ő ha lehet csak még erőszakosabban kezdte el szívni cigarettáját.
- Úgy csinálsz minthogyha.. Nem is tudom mit tettem volna ! Soha meg nem mondtad volna rólam!
- Hát épp ez az..
- És most mi változott meg? Mondd már el légyszíves!
- Most komolyan részleteznem kellene hogy miért ítélem ezt el?
- Itt mindenki más is ezt csinálja!
- És ez ok arra hogy te is felszállj erre a divatvonatra, igaz? Ezzel is csak azt sikerül bizonyítanod hogy mennyire ingatag is vagy te valójában lelki szinten.
- Igen mert gecire elegem lett abból hogy semmi jót sem kaptam azóta hogy az a rohadék geciláda jól az arcomba köpött hogy aztán otthagyjon egyedül megdögleni, eldobott mint egy széttépett rongyot! Hadd ne kelljen már elnézést kérnem..! Ez volt az egyetlen jó ebben a kibaszott életben!
- Ez akkora faszság.. Meg lehet találni az élet szépségeit drogok nélkül is.
Kifújva az újabb adagnyi füstöt fordult ismét a kormány felé. Ezúttal nem válaszolt.
- Hogy tudjam ezek után melletted bármikor is biztonságban érezni magamat..?
- Bántottalak én téged valaha is Amy ?
- 2 napja ismerlek még csak.. Ez viszonylag parányi idő hogyha azt nézzük hogy máshol több évtizedet követően derül csak ki az egyik félről az hogy milyen rothadt is valójában..
- A napjaim olyanok mint a mókuskerék.. Mindig ugyanaz a műsor, ugyanaz a szerep.. Hosszú idő után nekem te voltál az első olyan személy akire fel is tudtam figyelni valamennyire. Legyen bennem akármiből is akármennyi, téged bántani soha nem tudnálak Amy.
- Ne haragudj de ez nekem akkor sem megy..
Megijedtem. Nem tudtam még én sem hirtelen hogy mitől is pontosan, de úgy éreztem jobb lenne meghátrálni.
- Úgy látom nem érted. Amy én..
- Add azt ide !
Megfogószkodva az ülésem háttámlájában kitéptem kezéből a cigarettát, majd gondolkodás nélkül, 0 felelősségtudattal a számhoz emeltem azt.
Amit éreztem az elkövetkező másodpercekben az a testemben szétáradó furcsa adrenalin zsibongó lüktetése, valamint a tüdőmet kissé összerándító fájdalom kettős keveréke volt. Azt hittem megfulladok. A mélyről érkező köhögések minden egyes alkalommal egyre és egyre fájdalmasabbá váltak, míg végül el nem értem azt a pontot amikor már levegőt is alig kaptam.
- Amy..!
Elvéve kezemből a cigarettát maga felé próbált volna fordítani, én azonban ellenálltam.
- N-Nem kell! Mindjárt.. J-Jobb lesz..
Kezeim ökölbe szorultak, mire egyszercsak minden megváltozott..
A tüdőm egy az egyben égett a fájdalomtól, a szívverésem pedig a duplájára gyorsult. Az érzés azonban ami akkor átjárt.. Én nem is tudom lehet-e bármi máshoz is hozzáhasonlítani.
Képzeljetek el egy olyasmi feelinget mint amikor kint vagytok egyedül tegyük fel egy mezőn, egy réten és a kedvenc paripátokon nyargalva vágtattok tova az ismeretlenbe. Ugye hogy milyen rohadtul jó ?
Ilyesmi szabadságérzés hatolt át akkor nekem is a vénáimon, az ereimen és gyakorlatilag úgy minden másomon is, ahogyan a hátamat a támlának nyomva igyekeztem felfogni, mit is tettem én pontosan.
Először volt a számban akkor cigi. Mégsem tudtam azt felfogni, hogy a picsába is lehettem képes mindaddig nélküle elélni..
Visszavéve a szálat ismét a számba vettem azt, majd ezúttal már egy jóvalta bátrabb szívással vezettem be továbbra is tüzelő tüdőmbe a tömény nikotin permetet. Éreztem ahogyan a szervezetemet átjárja.. Ahogyan lassacskán bekerült a testem minden kis apró szövetébe.. Mintha csak újjá születtem volna.
- Mi a frászt mű..
- Ez kibaszott jó.. - néztem ismételten rá, ezúttal már egy jóvalta nyugodtabb lelkiállapotban - ebbe is tettél.. abból..?
- Mi ? Nem..! Az csak.. Bizonyos alkalmakra kell..
- Sohasem értettem mi is a jó ezekben a bűzrudakban. De most.. Ez valami elképesztő érzés volt!
- Biztos vagy te ebben..?
- A tüdőm az bár szét akar esni, de majd csak beleszokik. Ebből muszáj még egyet..
- Felejtsd el - szedte el tőlem és ezúttal már ki is dobta azt az ablakom - nem fogod magadat tönkrebaszni. Elég ha csak én teszem.
- Ez így nem fair.
- Meg fogod még ezt köszönni..
- Azt köszönném meg ha nem akarnál engem bekorlátozni - egy pillanatra ismét beugrott a csomag és annak tartalma, ám ezúttal már vegyültek hozzá egy fokkal pozitívabb gondolatok is - úgyhogy adjál még egyet!
- Nem.
- Fizz!
- Ne legyél már hülye! Ez nem..
- Most!
Bevetve a könyörgő kisgyermek pofimat vártam.
- Ó hogy.. Jó, legyen.
Fél perccel később már ugyanazt csináltam amit nem sokkal azelőtt ő maga is. Ablak lehúzva, könyök kint.
Füst a levegőben..

Hey! Sikerült már rögtön az iskolakezdés legelején lebetegednem, úgyhogy 2-3 napig most biztosan itthon leszek még..
Folyt. köv.! ;)