A semmiből tört rám mondhatni a megkönnyebbülés ahogyan a sinstából kilépve ismételten megpillanthattam a fekete fehér alapú háttérképemet a milliónyi másik ikon társaságában. Fogalmam sem volt hogy mit is stresszelek ennyire egy ilyen szinten pitiáner, és teljes mértékben jelentéktelen dolgon, ennek ellenére hálát adtam a nem létező papnak is azért hogy végre túllehettem azon az átkozott kis kattintáson.
A 'követés' szöveg átváltott 'követed'-re, majd már húztam is ki az appból. Turbó sebességgel. Úgy mintha legalábbis attól féltem volna hogy rám merészel írni vagy valami. Aminek.. már csak azért se lett volna túlzottan sok értelme mert erre nekünk már ott volt a sima átlagos, az sms-hez nagyban hasonlító Hellessage, avagy a pokolbeli message app.
Annyi hogy a Földi megfelelőjével ellentétben ezen nem kell nekünk fizetnünk azért hogy üzeneteket küldhessünk másoknak. (Na jó, ez alól lehet talán kivétel a Kapzsiság de ott meg én nem vagyok otthon. Ne felejtsem majd el megkérdezni erről Fizzet..)
Hisz ő már ezt rég megoldotta. A sorozatos üzengetéseivel sikerült is megkezdenie egyfajta chatet kettőnk között, így hát felesleges lett volna egy újabb platformot is befogni erre a célra.
Ellentétben azonban mélyről jövő, kislányos félelmeimmel semmi ilyesmi nem történt. Nem érkezett sem újabb üzenet, sem pedig egyéb más váratlan 'nyalánkság. Maradt minden a megszokott formájában. Egyenlőre legalábbis.
A rádióban valami árcsökkentésről beszélt éppen a híreket részletező hölgyemény, túlzottan nem is igazán törődtem vele. Belsőbbik énem saját magával fojtatott küzdelme valahogy jobban fent tudta tartani az érdeklődésemet mint az ilyen iszli-faszki kis apróságok minthogy a következő héttől olcsóbbá válik a kölyökgátló, avagy másnéven az óvszer.. (Bár ez mondjuk pont szar példa volt a részemről, ugyanis ha valaki mondjuk épp hogy egy őrült éjszakát készül eltölteni saját maga lelkipárjával, akkor igencsak fontossá válhat hirtelen az addigiakban mondjuk teljes mértékben figyelmen kívül hagyott farokgumiknak a boltokbeli ára.. És tudtommal mi sem készültünk nagyon más egyébre Blitzemmel, túlmenően a titkos közös programunkon már csak a nagybetűs Baszás volt az aznapunknak színpadján úgy mint nagy léptekkel közelítő esemény. Úgyhogy..
- Figyelj ez.. Lehet hogy hülye kérdés lesz, de.. - sóhajtottam - Ugye lesz majd nálad óvszer az este ?
Arra számítottam hogy legalább annyira kiakad majd a kérdésen mint azok a kisfiúk a neten akiknek a farkuk méretét kezdik el heccelésből mások becsmérelni, de nem. Még csak egy apró grimasz sem futott át az arcán, szájának széle sem ingott meg. Ugyanolyan magabiztos tekintetekkel nézett ki továbbra is előre a szélvédőn mint az addigiakban.
- Hazafelé beugrohatunk venni egyet ha nagyon ragaszkodsz hozzá..
Laza mint a rigalánc.. - gondoltam. Még csak nem is vette magára, ami hát azért valljuk be, a férfiak körében nem egy olyan nagyon sűrűn előforduló jelenség mint ahogy azt ti hinnétek. Sokuk gyermekiesen besértődne egy ilyesmi megjegyzés/kérdés hallatán, és még csak meg sem próbálnák azt megérteni, miért is döntesz te úgy ahogy. Persze hisz nekik ez nem szempont.. Nekik nincsen méhük, ők nem dőlnek ki minden egyes rohadt hónapban a havi ciklusuktól és nem őnekik járt ki az a fajta "dicsőség" sem hogy megtermékenyülés esetén egy komplett gyereket kelljen hurcibászniuk a hasukban azért hogy aztán azt 9 hónap elteltével verejtékek között megszüljék majd rádöbbenjenek: Mennyire kibaszottul satnya is egy újonnan megszületett kisbaba. (El lehet engem ítélni akárkinek akármikor, szerintem a kisbabák akkor sem lesznek többek egy szimpla tehernél, mely amellett hogy a pénzedet is felemészti még pokollá is változtatja az elkövetkezendő 10-15 évedet. De lehet valahol ez a szám meghaladja még a 30-35-öt is..)
Egy fejlődésben lévő magzatot kihordani nem piskóta basszameg, de azért hisztizzenek csak tovább amiért egy gumit kell felhúzniuk a leprás kis faszukra.. Valóban. Az sokkalta megterhelőbb mint egy egész életre történő elköteleződés.. Totálisan..
- Hát, igen kellene..
- Akkor veszünk baby. Ennyire egyszerű - vont vállat egy másodpercre rámnézve - Nem egy nagy dolog..
Továbbra is csodaként élt bennem a tudat hogy a szívem egyetlene ennyire lazán reagálta le az egyébként sok másik férfi szerint tűrhetetlenül lekezelőnek ható témát.
- Szóval.. Még csak nem is akadasz ki ?
- Már miért akadnék én ki? - dobta vissza énfelém a kérdést, mire elhallgattam
- Most komolyan kérdezem.
Tudtam jól hogy engem figyel de egyszerűen nem voltam képes elfordítani a fejemet az ablak irányából. Odakint a mezőket elkezdték lassanként felváltani a terepet először csak ilyen bokrosabb csoportosulások, nemsokkal utána pedig már konkrét erdőség kezdődött el mely mintha csak a végtelenig nyúlott volna. Nem látszott annak se eleje se vége.
- Semmi, csak.. Nem is tudom. Sok pasas kiakad ha a lány úgy dönt hogy végül mégiscsak felhozza a gumi témát.. Nem tudtam biztosra hogy te miként is állhatsz ezzel a dologgal.
A válasz ekkor picikét váratott magára, Blitz ugyanis még maga is meglepődött ezen a válaszomon. Ezt a néhány pillanat erejéig kialakuló csöndből tudtam nagyon jól megállapítani.
- Melyik faszari köcsög basztatott téged ilyesmivel?
- Engem senki, hallásból ismertem csak ilyesmi történeteket de.. Akkor lényegtelen.
- Azt hittem hogy ez egy alap dolog - értetlenkedett mégis tovább - Ha a párja ezt akarja akkor ezt akarja. Nem?
- Hát, de..
- Nekem meg aztán ténylegesen mindegy hogy miként is megyek el..
Ennyi baszki. Rövid és tömör. Blitz hozta a sajátos formáját, megmenekítve ezzel engem is az örökösen felmerülő aggályaimtól. Feleslegesnek is látszott ezt a végletekig tovább taglalni hisz..
YOU ARE READING
A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]
FanfictionEgy alternatív univerzum ahol Stolas nem éppen a jófiú szerepét igyekszik betölteni, csúfos szakításukat követően Blitz és Stolas ismét külön utakat járnak, Blitz minden eddiginél mélyebbre zuhan a depressziójában, már-már a feladás határára sodródi...