A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Nekünk kampó(?)

Szemeim abban a pillanatban pattantak fel amikor is - az öleléssel nagyjából egyidőben - remegő hangszín kúszott nagy cselesen a füleimhez.
- Édesem..
Arcomra minden egyéb külső körülmény ellenére is kiült az őszinte mosoly. Ajkaimat átadva a boldogságtól megkönnyebbűlt sóhajoknak hagytam hogy a kezei forrón karolják át a nyakamat. Még csak az sem zavart meg hogy mindeközben több tíz másik idegen szempár meredt ránk egyszerre egyidőben, Blitz úgy bújt bele arcával a hajamba ahogyan kisgyerek az anyjának szoknyájába.. Illetve annak rejtekébe de az itt most éppen olyan lényegtelen mint a tény hogy odafent az emberek világában - amennyire hallásból tudom - szinte majdnemhogy havonta indulnak meg kifelé az utcákra az emberkék kezeikben baszomnagy fatáblákkal, mondván hogy akkor ők most tüntetni fognak.
Nem fontos, hisz én idelent tengetem
mindennapjaimat a pokol legmélyebb bugyraiban a létező legnagyobb leki nyugalmammal karöltve így ez engem konkrétan semmiben sem érint, ténynek viszont tény mert attól még hogy mi idelent vagyunk az élet nem szűnik meg létezni a vízzárórétegeken felül sem..
Apropó vízzárórétegek.. Ha a lakóházaknak létezik külön olyan részük amit az emberek köznyelven csak úgy emlegetnek hogy szigetelés (idelent ez abszolút ismeretlen fogalomnak számít, a hőszigetelésre ugyanis itt még csak annyi szükségük sincsen a polgároknak mint a tengeralattjárókon dolgozóknak a vészkijáratra..), akkor a pokolnak, mint egy a földtől teljes mértékben elrekesztett külön kis világnak a föld alatt..
A vízzárórétegek alkotják akkor a mi "házunknak" a szigetelését. Jobbára ugyanis ezek azok a képződmények melyeknek alapvetően a vízvisszatartáson kívül aligha lehet bármilyen más általunk szabadon értelmezhető szerepe.

Hm..

Na mindegy, enyhe kitérő, bocsássátok ezt meg nekem.

Még az sem zavart meg egyébként hogy fél testével már nagyjából az enyémen tehénkedett, az az 1-1,5 perc nélküle rosszabb volt mint a halál. Már csak a ránk leselkedő veszély is elég indok lehetne arra hogy ezen kijelentésemet igazolni tudjam személyemhez illően, hát ha még a dolgok miértjéről is tudtunk volna..
Na az lett volna még csak az igazi virgács bazdmeg..
Na de..
Na de.

..
Alighogy azonban önkéntelen szeretetrohamunk kirobbant belőlünk, a félig-meddig filmszerűre sikeredett jelenetet egy közepesen mély, kissé talán rekedtes hang szakította félbe mely mintha egyszerre töltötte volna be egységesen az összes létező helyet a az erőteljesen jellegzetes hangzású orgánumával. Ott visszhangzott az elménkben, a levegőben, a gondolatainkban.. (Oké, ezutóbbit akár még egybe is vonhattam volna az 'elménk' kategóriával hogyha annyira fűlött volna hozzá a fogam, de mivelhogy ezek a jegyzetek csak és kizárólag az én becses tulajdonomban állnak ezért aztán azt csinálhatok velük, és legfőképpen azt írhatok le bennük amit és ahogyan csak akarok😛)
Nos tehát.
Az a Bizonyos hang..
Mely aztán nem is tudta teljesen már soha többé kienni magát emlékeimnek a legmélyebb zugaiból.. Mely aztán ott kísért végig utamnak teljes egészén és vagy így, vagy úgy de valahogy mindig sikerült neki belepofáznia életemnek fontosabb eseményeibe.
Egy ideig legalábbis.
Így szólt e hang tulajdonosa tehát:

- Mily megható pillanatok is ezek, ó, a szívem szakad meg..
Szavai mögött leplezetlenül volt jelen a gúnynak szinte minden létező fajtája, úgy martak bele a bennünket körülvevő romantikus légkörbe hogy az már rendesen ártott a testi-lelki egészségünknek. Ezentúl még persze a kedvünkre is sikerült rányomnia azt a mindenki által annyira jól ismert Bélyeget, melyet aztán levakarni magunkról igencsak komplikált tud lenni, ha nem is egyenesen reménytelen. (Az utolsó eshetőség fordul elő nem mellesleg a legritkábban, az csak a lelkileg megroggyant párocskákat lehet képes teljesen a földig tiporni.)
A pokolkutyák közül többen nevetésben törtek ki.
- Csak aztán meg ne ártson..
- Fogd be! - kiáltott rá az iméntieknél egy kicsivel talán visszafogottabban, ám mégiscsak hasonló mértékű vehemenciával Blitz.
- Lám csak miket hallanak füleim.. - arcán egy lesajnáló mosoly öltött ekkor alakot, mire a torkomban azon nyomban gombóc keletkezett - A nagy pofa az ahogy nézem hiánytalanul megmaradt..
- Ki a rák mondta hogy járj még most is a nyakamra?? Mit akarsz??
Blitz valósággal tombolt. Úgy szorított engem magához mint aki pontosan attól tart hogy társát mellőle még talán örökre is elszakíthatják. Egyfelől meg tudtam érteni az aggodalmát, a viszonylag tagoltan beszélő ürge ugyanis nem hogy nem vált számomra szimpatikussá, egyenesen a hideg rázott a gondolattól hogy akár csak egy lépéssel is, de közelebb kerüljön mihozzánk.
- Kicsit több tiszteletet, ha kérhetem. Ne feledd, Blitzo, hogy még mindig én vagyok az aki feletted áll..
Majd még külön kihangsúlyozva az első szót hozzátoldotta:
- Jóval feletted..
- Ó igen? Na ne mondd..
Legyen bármi a látszat, én azért éreztem Blitz kivetített álarca mögött a rejtve maradt bizonytalanságot. Tartott attól a figurától, ebben egészem biztos voltam.
- Mindezek ellenére jó újból látni téged..
Blitz szemöldökei egészen a Vénuszig, ha nem a Marsig szaladtak fel. Aztán ereszkedtek is alá újból mélyrepülésben ahogyan döbbenetének helyét szép lassan elkezdte átvenni a minden egyéb mást félresöprő felháborodás.
- Hogy's mint megy a sorod? Úgy hallottam nem vet fel téged mostanság a nagy gazdagság..
Az a lealacsonyodó hangnem baszki még nálam is
képes volt kihúzni a gyufát, nemhogy Blitznél..
- Mi a faszom közöd van neked ehhez? Évek óta már hogy nem robotolok neked többé! - szólt vissza aztán a drágám egy néhány másodpercnyi gondolkodást követően.
- Csak szimplán érdeklődtem.. - indult meg aztán végül lassú, elnyújtott léptekkel a tűzperemnek mentén -Tudod.. Mint amiképp a régmúlt barátságok tagjai is szokták..
Volt ezen mondatának a hátterében valami egészen eltérő. Rossz érzésem támadt.
- Nem tartozom neked semmivel - zárta le rövidre Blitz színtiszta haragtól túlfűtve - Nem én voltam az aki ártott neked..
Az alak egy felettébb elmélkedő arcot vágva gondolkodott el egy röpke pillanatra.
- Ó, valóban..?
- Miért vagy itt?
Nem érkezett válasz.
- Azt kérdeztem hogy miért vagy itt?? - a hangulatot csak mégtovább szította a hallhatóan is remekül szórakozó pokolkutyák aljas röhögcsélése - Rangodhoz méltó dolgokat kellene csinálnod, nem pedig utánam kajtatnod!
- Kedves, hogy ezt gondolod.. Viszont.. Tudod el kell hogy keserítselek Blitzo.. - úgy tett minthogyha valami apró kis porszemcsét kellene baromi sürgősen lesepernie öltönyének vállrészéről - Nem szólhat mindig minden örökké csak terólad..
Hallgattam.
- Azt hittem ezt már sikerült beemelned abba az ostoba kis fejecskédbe..
- Elég legyen!
- Tévedsz hogyha azt gondolod hogy engem pont a te hitvány életed fog a múltban elkövetett dolgaid után érdekelni.. - folytatta aztán tovább a neki címzett felszólítást teljes mértékben figyelmen kívül hagyva -
Engem egyedül csak a te kis barátocskád hívott ma ide erre az órmótlanul messze lévő ámde számomra annál kedvesebb vidékre..
Na, ekkor esett csak le igazán az állunk. Az enyém a hirtelenjében engem érő sokkhatástól, Blitz esetében pedig egyértelműen a fele-fele arány kezeskedhetett arról hogy száját félig tátva hagyva meredt először még csak némán maga elé, kitágult pupillákkal az élen.
Az anyagi helyzetére tett "apróbb" megjegyzések bizonyára nagyot üthettek, mint nevelt lányáért aggódó apának ugyanis igencsak kényes téma tud nála lenni a pénz, mint a megélhetéshez elkerülhetetlenül szükséges, olykor azonban egész családokat és életeket rombadöntő életbeli tényező.
- Hogy.. Hogy mi van..?
- Az van hogy nekem lenne egy-két megbeszélnivalóm most a barátnőcskéddel, ha nem gond..
- Hát én mostmár tényleg nem értek egy szót se. Mi a frászt akarsz te Amytől??
- Ahhoz neked semmi közöd.
- Ó értem már.. Szóval neked helyzetedből adódóan van jogod az életemben részletekbe menően turkálni de ahhoz hogy miért is akarod te pontosan Amyt is belevonni az elbaszott dolgaidba ahhoz már nincsen..
- Óvatosan a szavakkal Blitzo.. Ne feledd hogy egyetlen gondolatomba kerül csak hogy levegőd örökre a tüdődbe ragadhasson..
- Micsoda felelősségteljes szavak.. - forgatta meg szemeit az idegtől remegve mellettem Blitz - mindjárt elhányom magam..
- Boby és Jamie..!
Két viszonylag izmosabb kutya lépett ekkor a pali színe elé.
- Tudjátok a dolgotokat. Gyerünk!
Az a két szerencsétlen pedig - szimpla félelemből, vagy csak mert ki lett tokostól vonóstúl mosva az agyuk - de rögvest cselekedtek is. Magabiztos mozdulatokkal indultak meg az irányunkba, mire a gyomromnak ismételten sikerült ingereket küldenie az agyam központi rendszerébe. Kicsin múlott hogy - aznap már kismilliomodjára - nem öklendeztem ki magamból ismételten valami trutymákos szart.
Először tökre el is hittem hogy engem fognak karon vagy éppen lábonragadni, ezúttal azonban valamit nagyon elnéztem.
- Mit fogsz velünk csinálni, huh? Mi a célod most ezzel..?
És ezen a ponton következett be az amitől a leginkább ódzkodtunk volna ha megtehettük volna..
Mivelhogy Blitz drágám a nyakam körül átkarolva préselt engem saját magához, muszáj volt az egyiküknek két lábra felállni. Ezt segítette mozdulatának azon része is amikor mellső lábaival a vállamra támaszkodva elrugaszkodott a talajtól.
Ketten ragadták meg aztán egyszerre két felől a két karját, amit Blitz egy hatalmas hördüléssel tudott csak nagy hirtelen lereagálni.
- Na nem! Ezt nem!! Eresszetek el! - azok ketten ellenben süketet játszva kezdték el őt a kabátjának ujjánál megfogva maguk után ráncigálni - Basszátok meg, nemár..!
- Jobban jársz ha lakatot akasztasz a kicsi pofádra!Olcsóbban megúszhatod..!
- Na ennyi a nagy nemesi élet, hah? Tudtommal nektek még csak káromkodnotok sem lenne nagyon szabad baszom a szádat..!
És bár a pali erre már nem szólt nagyon semmit, arcára volt írva minden amit Blitzről gondolt..
Keresztbefont karokkal nézte végig ahogyan a görcsrángatta vérebei megfeszült izmokkal húzzák az ujjait karmokként használó Blitzet a lábai elé. Blitz eleinte az én kezeimbe próbált volna kapaszkodni, az ellenerő azonban sokkalta erősebbnek mutatkozott az énáltalam maximálisan kifejthető szorítóerővel szemben..
Úgy akasztotta bele ujjainak végeit a talajból helyenként kiemelkedő elszáradt fűcsomókba mint megriadt macska körmeit a kanapé anyagába.
- Mi a célod most ezzel bazdmeg? Küzdj meg velem te magad ha ennyire akarod! Ne a csicska fasszopóidat ugráltasd..!
- Blitz, ne..! - nyújtottam ki felé ösztönszerűen a karomat védelmezően, mire a pasas elvigyorodva emelte rám a tekintetét.
- Áh igen.. A híres-neves Amy Bryce..
Hitetlenkedve meredtem egyenesen őrá.
- Honnan tudod a nevemet?
- Itt nem ez a valódi kérdés kisszívem. Hanem az hogy mit is akarhat egy magadfajta lószart sem érő csóró kis senkiházi az én egyetlen született tehetségemtől..

És ekkor..

Hallottuk. Tisztán és jól kivehetően. A Tűz és Rendvédelem kiküldött furgonjai igyekeztek a lakóterületen bőven kívül eső telekhez. (Amiknek a létezése egyébként meg nem ér lótúrót sem a pokol mindennapjait elnézve, mindegy.)
Bizonyára az autópályán közlekedők közül hívhatta ki őket valaki..- gondoltam én nagy okosan - Máshogy nem történhetetne ez most meg..
A kutyák - azt a kettőt is beleértve - felborzolódó bundával kapták fel mind egytől egyig a fejeiket, a fülüket meresztgetve igyekezték volna belőni az érkező hangnak az irányát. Maga a csávesz is meglepődött hirtelen, nem tartom kizártnak hogy egy pillanatra talán még meg is ijedhetett. Ahogy ránéztem ugyanis rögtön az jutott az eszembe hogy ő esetleg valami démon nemes lehet, na meg hát persze ott volt még bizonyítéknak Blitz maga is. Az elhangzott mondatai, és az utalgatások a vagyoni és státuszi különbségekre vonatkozólag..
Egyértelműsítette számomra a helyzetet.
Blitz aztán persze egy pillanatig sem habozott tovább. Kihasználva a helyzetet azonnal pattant is fel és már rohant is oda hozzám, hogy aztán a jobb csuklómat megmarkolva rántson is fel azonnal a mocskos földről.
- A francba..
- A francba bizony! - kurjantott föl véleményem szerint talán egy kicsit túlságosan is magabiztosan Blitz, mielőtt még futásnak eredt volna velem együtt - Jól fogsz majd mutatni a reggeli hírekben kisapám..!
Az az elcseszett ordító hang pedig csak közeledett és közeldett, csak úgy mint ahogy a kiküldött önkéntes újságírók is - persze csak és kizárólag civilben.
És akkor Blitz hirtelen megindult. Úgy rántott el maga után minthacsak egy öntudatára ébredt rongybaba lettem volna, akinek már mindene is megvan, az önálló mozgás tudományát leszámítva..
Úgy éreztem nem lehet az egész több egy ostoba álomnál. Hogy tulajdonképpen nem is a földön futok én, hanem magában a levegőben lebegve haladok egyre előrébb és előrébb, ameddig csak a testem ki nem fárad teljes egészében.
És bár a tudatom néhol még továbbra is ködösnek bizonyult, annyira már igenis sikerült magamhoz térjek hogy futni legalább képes legyek.
Rettegtem. Attól hogy követni fognak, vagy talán.. Hogy ő maga indul meg minden mást hátrahagyva a  nyomunkba..
A szemeink amerre csak elláttak, lángokon kívül aligha láthattak bármi egyéb mást. Tüdőnket megtöltötte a tömény szén-dioxid alapú füst, és persze végül de nem utolsósorban a levegőben ide-oda szálldosó koromról is lehetett volna egy-két érdekes szót szólni..
Aligcsak hogy elsprinteltünk, szinte már hallhattuk is magunk mögött a vakon csaholó talpnyalókat.
- Jönnek..! - kiáltottam fel szinte már sikoltva ahogyan hátrapillantva ráeszméltem, alig lehetnek lemaradva tőlünk 2-3 méternyire..
Blitz bár nem felelt semmit, pontosan tudtam miket is gondolhat.
A kezem már egészen korán zsibbadni kezdett az egyébként kifejezetten erős szorításának köszönhetően, azokban a percekben viszont ezt éreztem az egyetlen olyan biztos pontnak az életemben melybe ha nem kapaszkodok bele teli erőmből, kalap kabát.
És bár felért egy kisebb csodával a történet már idáig is, a 'nagy bumm' még csak eztán következett (vagy hogy a csudába is lehetne ezt rendesen megfogalmazni..).
Már érezni véltem a legelől haladó példány fújtatását a lábszáramon amikoris hirtelen mindannyian egyszerre megtorpantak, majd a füleiket hegyezve hátrapillantottak.
Nem bírtam. Öklendezve vertek gyökeret újból a lábaim, a térdeimet kellett rendes támasztóbotnak használnom..
- Kicsim..! Nagyon kérlek tarts mostmár ki! El kell hogy tűnjünk innen..! - húzta meg finoman a karomat Blitz, mire egy fél kezemen felmutatott mutatóujjal válaszoltam neki hogy: Máris megyünk, várjon egy percet.
Kérdően néztem hát fel néhány másodpercnyi élet-halál küzdemet követően (amit nem mellesleg a saját tüdőlebenyeim ellen kellett megvívnom nagyon fasza nagyon jó), és amit látnom kellett az nem volt egyéb mint egy jó nagyra megduzzasztott pokolkutya team kompozíció, mely végül igen rövid időn belül meg is indult vissza a gazda irányába át a tűzek végtelenjén, ezzel egészen konkrétan megfutamodva a rájuk bízott feladat elől. És habár több mint valószínű hogy valójában ő maga hívhatta be őket vissza magához, mi mégis betudtuk mindezt egy jól kiérdemelt győzelemnek..