A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Hallom szíved minden dallamát..

- Én lennék a világ legnagyobb marhája ha csak úgy hagynék egy ilyen szinten klassz napot a semmibe veszni.. Várjanak csak azok a retkes csekkek! Ott rohadjon el mind ahol éppen van, tojok rá..
Nem érdekelt a telefonom további sorsa, úgy basztam bele vissza helyből a táskába hogy csudajó lehetett azt még csak nézni is..
Nem, Fizz. Ezt most nem fogod szétcseszni..
(Ne felejtsek el majd erre a megjegyzésemre a későbbiek folyamán újból hivatkozni..;))
- Szóljál rám majd a reggel és akkor tudok is majd rögtön neked adni valamennyit..
- Jó..
- Tehát nem állod az utamat.
- Nem én.
Hah, na ez a beszéd szívem..:)
Biztos ami biztos alapon megkíséreltem azért én magam is feljegyezni agyamnak a nem mellesleg zsúfolásig teletömött noteszébe: Blitz, pénz.
Na persze közel sem volt meg arra a garancia hogy ez majd a kellő időpontban felolvasásra is fog kerülni, csupán csak reménykedhettem benne hogy a lap sarkába feljegyzett hangyafasznyi kis feljegyzések is érzékelhetőek lesznek majd az agyam önkéntesen működő és nem mellesleg az emlékkel foglalatoskodó receptorainak számára.
Istenem, csak add hogy ne legyen olyan vaksi kutyák mint amilyen valójában én vagyok és vegyék észre..!
Mondtam ezt én annak a hatalmas nagy zsenialitásokkal megáldott szövetállományomnak, mely köztudottan a koponyán belül szokott összpontosulni. És amely köztudottan is ugyan olyan szokott lenni mint az a balga személy akit maga is irányit..:)
Itt Ms. Agytröszt beszélt, köszönjük a szíves figyelmüket!
Visszatérve nem, egyáltalán nem volt az olyan holtbiztos hogy Blitz nem csak a téma alól való kibújásának révén ment bele ilyen hamar a dologba, figyelembevéve az őt jellemző önfejűséget pedig már egyenesen abszurdnak is kezdett hangzani az elképzelés, miszerint a drágám csak úgy felemelt kezekkel hagyná hogy bankjegyekkel tömjem meg az üres zsebeit. Egyszóval bullshit, nem tudtam azt elhinni hogy nem csak egy alaposan kifundált színjáték volt ez az ő részéről. Egyszerűen irreleváns lett volna.
- Örömmel veszem hogy egyre könnyebb személyeddel megegyezésre jutni.. Lám csak mennyit sikerült már rögtön fejlődnöd egyetlen nap alatt is.. - álltam neki ismételten a háta másik oldalának, mire ő ezt egy igen kemény szisszenéssel reagálta le.
- Miért? Lenne más választásom?
- Nem lenne.
- Akkor meg azt hiszem jobban járok ha.. Baszki!
- Bocsi - kaptam vissza rögtön a kezeimet, án Blitz csak legyintett.
- Semmi baj csináld csak. Amúgy rohadt jó érzés lenne ha ez a gecis fájdalom nem jönne elő újra és újra közben minden 4. másodpercben..
- Azért jön elő mert egybe van állva az Isten halál fasza is itt.. - átkarolva őt a nyaka körül belepusziltam a vállába - nem kínozlak inkább tovább.
Egyik kezével odanyúlva végigsimított elölről hátrafelé a fejemen, beletúrva ezzel ismételten a kissé begöndörödött hajtincseimbe. Tisztára elvörösödtem ott a festék alatt erre a nyakamat tenném.
- Édes vagy de mostmár csináld légyszi végig! Max belerokkanok de.. Rohadt jók a kezeid!
- Ezt örömmel hallom. Ki tudja, még a végén lehet hogy felcsapok sztriptízmasszőrnek.
- Mi a rák az a sztriptízmasszőr..?
- Hát.. Gondolom a sztriptíztáncosnak és a masszőrnek a keveréke..
- Valóban? Bazmeg ezt meg sem gondoltam volna, az agyam kiolvad..
- Maradjál már - "vágtam nyakon" nevetve, amit aztán persze nem is úszhattam meg teljesen szárazon. Úgy kapott utánam mint Foxy a lábtörlő után. Hiába próbáltam volna a jól kiérdemelt atyai nyakast követően  menekülőre fogni, Blitz gyorsabban mozgott és hajam után kapott. Khm, igen, a hajam után. Más fogható felület híján maradt ugyanis számára a dús hajkoronám, melyre aztán igen érzékeny is tudok lenni ha máskor nem is akkor közvetlen hajmosás után biztosan.
Úgy nyilallott bele hirtelen a fájdalom a fejbőrbe hogy azt hittem menten felsivítok.
- Áh a kurva..
- Itt most én beszélek édesem.. - helyezte jól megfontoltan szabad kezének mutatóujját az ajkaimra miközben másik kezével magához vonva  igyekezett volna engem minél inkább a szerelem bárgyú ámulatába ejteni.
- Neked ott fejben minden oké? Engedd már el a hajamat!
Ekkor sikerült neki csak realizálnia hogy ujjai már szinte eggyé kezdtek válni a loboncommal. Megpróbálta persze kiszabadítani őket, ezzel azonban aligha ért el többet annál minthogy méginkább sikerült neki összeakasztania a rakoncátlanabb szálakat.
- Áh..! Blitz..!
- Jó hát nem jön ki várjál már.. - egy nagy rántás, hajszálak szakadása - Mi a faszom van ezzel..? Mivel fújtad te be a hajadat?
- Hajlakkal. Még tegnap vagy tegnapelőtt..
- Fuh baszki ez.. Áh ez rohadtul össze van itt tapadva..
- Ezért is kérem hogy segíthessek észlény! - toltam félre az éppen útban levő másik kezét hogy aztán katasztrófasújtott területre behatolva az ujjai segítségére siethessek. Jó érzés volt ugyan megérinteni a kézfejét, hangulatomnak azonban aligha adhattam teret egy olyasmi szituációban mint amilyen az is volt. Kéz a hajban, valódi vészhelyzet..
- Csak maradj nyugton. Hamarabb szabadulsz..
- Jól van na.. - adta meg magát végül sóhajtva - Csináljad..
Volt egy olyan megérzésem hogy a "sértődött" hangnem mögött valahol egy igencsak mélyreható önrágalmazás lapulhat.
Hisz, annyi mindent csesztem már el eddig az életemben, miért is ne csesztem volna el most ezt is..?
Ismerős szavak, nemde?
Nem is csinált vagy mondott ő sokmindent míg én a kezéért küzdöttem. (Ez de jól csengett most..) Csak ácsorgott egy helyben némán, hallgatagon.
- Nesze.. - emeltem ki munkám végeztével a bajba jutott testrészt, amit ő aztán jó alaposan át is vizsgált utólagos hajlakkmaradványokat keresve.
Nem hibáztatom. Pasiként elég valószínűtlen lett volna ha magától tudta volna hogy a hajlakk bizony kézre nem ragad. Ha már egyszer kifújtuk a tubusból az mosásig a hajon marad. Ha törik ha szakad.
Mindegy. Ő kiszabadult, én pedig megszabadultam. Egy kéretlen kéztől. Vagyis kézfejtől. Kisjézus a szentfazékban, nem teljesen mindegy??