A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A bujaság kapujában

- Égett kismanóm..
Hogy mi bajod?
Komolyan mondom, az eszembe ötlő legelső gondolat szó szerint így hangzódott.
Értetlenkedve vontam hát fel a szemöldökömet, mire észrevettem hogy a tekintetével valójában nem is az arcomat, hanem inkább a lábaimat kezdi el figyelni.
Lenéztem már akkor én is, nehogy a végén még lemaradjak itt valami jófajta humorforrásról minek magja feltételezhetően pont hogy én lehetek, ám amikor megláttam a felsőcombomat még éppen fedő ruhám oldalán éktelenkedő, egyértelműen a parázs által kiégetett lyukat egyből meg is változott az egésszel kapcsolatban a véleményem.
- Bazmeg..!
Tudjátok, csak semmi cicoma, egyenesen bele a közepébe.
- Mikor történt??
- Durván másfél perce.. Akartam is neked szólni de..
Pattanásig feszült idegekkel meredtem bele a szemeibe.
- De mi ?
- Édesem én.. Tudod jól hogy elfogadó vagyok de.. Amikor annyit látok hogy az újonnan felvett titkárnőm csak mered előre láthatóan a semmibe, szinte teljes mértékben elködösült tekintetekkel.. A lényeg hogy inkább hagytam az egészet.
Eredetileg haragudni akartam volna, azonban amikor megláttam hogy micsoda verejtékes harcot is vív az egyébként rohadtmód aljas vigyoringerrel, valahogy elszállt belőlem a düh.
Na persze mindent a látszatnak, komoly hangvételemet megőrizvén igyekeztem őt továbbra is tekintetbeli sakkban tartani. Csak tudod a biztonság kedvéért. Hogy még csak véletlenül se csalhassa le és kezdhessen el másfelé fordulva néma módban röhögni..:)
- Mi vagyok én baszki, házi sárkány hogy így fosol tőlem?
- Nem..
- Szégyelljed el magad - mordultam rá, miközben igyekeztem a lehető legkevésbé odafigyelni az arcom észrevehetetlen módon történő melegedésére (ami köztudottan a nevetést megelőző néhány másodpercben szokott a leginkább előjönni úgy mint "tünet"..) - Tudod mennyibe is fájt ez a darab annak idején?
- Mi vagy te, valami vámpír?
A kérdés relative váratlanul ért, aminek következtében a dühödt képemet baromi hamar le is válthatta valami sokkalta komolytalanabb és bizonytalanabb önarckép.
- Azt mondod annak idején.. Hát mikor? - segített ki aztán, mire mindenfajta előjel nélkül mindketten felvihogtunk.
- De mi a fasz..? - nyöszörögtem teljes mértékben kipirosodott fejjel (amúgy is piros volt a fejem igen képzeld tudom, nehezen tudnám csak úgy elfelejteni, ezúttal már a bordó valamely halványabb árnyalatában díszelgett a hajas dió..) - Mi az hogy vámpír..?
- Há' mert azok élnek ilyen több száz meg ezer évig nem? - tárta szét a karját szintúgy kettő kacajkatarzis  között - Azoknak van térdig lógó csöcsük meg földig érő lottyadt tökük..
A mondat további részeit - már amennyiben lettek volna - elhallgatva temette tenyereibe a szintúgy pironkodó búráját, majd így borult rá testének teljes egészével a kormányra melyen ezáltal a duda persze rendre meg is nyomódott. A hang észrobbantónak hatott, és én mégse bántam azt hogy megszólalt. Levegő után kapkodva próbáltam volna meg fejemet az ablakon kidugni valami oktalan csoda fojtán megjelenő szellő reményében, ám a műanyagot megfejelve inkább úgy döntöttem hogy jobb nekem odabent a kocsiban..
- Bepisilek baszki hagyjál már..! - könyörögtem szinte már-már zokogva a nevetéstől, mire ő ahelyett hogy ténylegesen leállt volna csak kacéran megjegyezte:
- Akkor már inkább ide énrám..! Még a legprofibb gépezeteknek sem árt az időnkénti olajozás..!
Erre persze csak mégtovábbi hörgölődések (baszki létezik ilyen szó? XD) következtek, mégtovábbi fulladozás és mégtovábbi káromkodás. Így ment ez egészen addig míg a bemondóban adott zene ismételten el nem halkult. A csajszi a megszokott monotonítással hadarta végig a hadarnivalót:

   „Üdvözöljük a Kéj bugyrában!"

A combomat érő parázs aligha okozhatott bármennyi kárt is bőröm felső szarurétegében, annál is inkább hiszen a nevetésből kifele jövet körvonalazódott csak bennem a felismerés hogy a festék baszki mindentől megvéd.
Na jó, ez a mindentől egy kicsit túlzás, egy hathengeres tartálykocsi esetében például simán kitehetném a nyelvemet a pázsitra ha éppen úgy hozná a sors nagy kegyesen hogy egy olyannak kellene miránk borulnia, ám mivel ilyesmiről ott a liftben akkor szó sem lehetett csakis a csikk által elhullajtott égető parázsra támaszkodhattam ha a rám kent festékanyagnak szerettem volna megsaccolni a "védelmi erejét".
A ruha alján keletkezett néhány centis lyuk környékén a selyemszerű anyag éppenhogycsak megpörkölődött, míg a behatás közvetlen közepében már sikerült át is szakadnia. Megvizsgálva a körülményeket azonnal össze is tudtam rakni a dolgot. Míg én javában a múltban utazgattam össze vissza amerre csak lelki szemeim elláttak, addig a dohányt tartó kezemnek a könyöke feltehetőleg lejjebb csúszhatott az ablak széléről, így a cigarettának a vége pontosan a ruha szegélyének vonala fölé kerülhetett. Innestől fogva pedig már csak másodpercek választhattak el a visszafordíthatatlanig, mikor is a leégett hamu és parázs szépen lassan (vagy inkább gyorsan) a ruhámra költöztették magukat. A lyukon áttekintve azonban a teljesen ép csülkömön kívül aligha tekinthetett bármi más is vissza énrám. A hamu és parázs kombó porrá foszolva sodródhatott tovább a szőnyeg felé, míg az én lábam megúszva az estet virított továbbra is csodaszép vörös pompájában.
Szívem az már ismételten a tőle elvárható normális ritmusokat dobogta, pulzusom az átlagosra csökkent. Blitz mellettem saccperkábé ugyanígy, a fennálló különbségek kimerültek annyiban hogy míg ő a fejét fájlalta, nekem a rekeszizmom szeretett volna teljes erejéből kettéhasadni.
- Na most pont olyanok vagyunk mint egy évszázadot megélt nyugdíjas pár..
Ő a légzését próbálta volna éppen normalizálni amikoris mindez elhangzott az én részemről. Most rajta volt a sor hogy felvonja a szemöldökét, mire én kissé hezitálva elmosolyodtam.
- Mindkettőnek van valami kínja de mégis összetartanak. Az egyiknek a háta fáj míg a másiknak a dereka..
- Ó.. - értette meg egyből - hát.. jah azt hiszem ez valóban így van.
- Mert ha majd egyszer megöregszünk.. Ki lát majd el ha már mozdulni sem tudsz sajgó kíntól? Ki segítene ha én nem lennék? És engem.. Ki vígasztalna meg ha mondjuk már a budiig se tudnék elszaladni akárhányszor csak rámjön a hányinger a kialakult gyomorbajom miatt ?
Jövőbelnyúló monológom ösztönszerű gondolkodásra késztethette, a válasz ugyanis nem azonnal érkezett.
- Hát tudod ez.. Itt nem egészen úgy működnek a dolgok mint ahogyan azt te most jelenleg gondolod.
- Mi az hogy nem úgy működik ?
- Idelent az emberek, avagy a bűnösök nem öregednek.
Értetlenségemet egy szempillantás alatt váltotta fel a mindent is megkérdőjelező döbbenet. Hogy én sohasem..
- Sohasem fogok megöregedni..?
Úgy nézett rám minthogyha valami extrémebb matematikai képletet készülne éppen nekem egy bensőségesebb előadás keretein belül bemutatni. Mérlegelte szavait, majd:
- Valójában soha.
- Na és ti? Ti akik itt is születtetek ?
- Na mit gondolsz ?
Szórakozottan elmosolyodott.
- Úgy nézek ki mint egy kisbaba?
- Hát ha némileg átgondolom akkor ja, tudsz olyan makacs lenni mint egy valódi baba.
- Menj te a fenébe - fordult el tőlem látszólag sértődötten, én azonban tudtam hogy csak a nyitódó ajtóra akart egy futólagos rápillantást nyerni - De egyébként nem, ez ránk nem vonatkozik.
- Na baszki.. - haraptam be kissé gondterhelten a számat, egészen addig míg csak a vér ki nem serkent belőle - Akkor mi egy idő után csak amolyan sugar daddy feelinges párnak fogunk ketten együtt kinézni..
- Hogy minek?
- Sugardaddy.. Nem ismerős?
- Bocs édesem, lövésem sincs miről beszélsz.
- Ah atyám na jó. A lényeg hogy az emberek között van ennek általában nagyobb keletje, az olyan pasasokat szokás sugardaddy-nek nevezni akiknek raklapnyi pénzük van, éppen ezért meghirdetik magukat. Általában fiatal csajszikra utaznak. Aztán ha találnak egyet, akkor a szexért cserébe állják a lánynak minden költségét, megvesz neki mindent amit az csak akar.
- Na hát belőlem minden is lehet édesem, sugardaddy viszont biztosan nem - legyintett sután - soha az életben nem lesz nekem ilyesmikre pénzem még hogyha megszakadok se..
- Tulajdonképpen itt nem is az anyagi helyzetünkre értettem hanem csak simán a tényre hogy itt leszek én még akkor is csak egy 19 éves testben és itt leszel te x évesen, látszatra is sokkalta idősebben mint én.
- Azt hittem hogy már réges rég nem érdekel másknak a véleménye..
- Engem nem is.
- Akkor mégis mit számít az hogy hogy nézünk ki? Egyébként is hova gondolsz? 68 évesen is ugyanilyen macsó csávó leszek mint amilyen most vagyok. Mi változna?
- Az észjárásod egyszer az életben a jobbik irány felé..
De ekkor már nem számított. Karon ragadott amiből már tudtam hogy mi is fog ismételten következni. A csók volt nálunk a Halálos iramban 2-nek, avagy a brutális szexek legbrutálisabbjának a szűkös előszobája. Épphogy elfértünk csak benne ketten, a tudat azonban hogy a folyosó végén ott vár kettőnkre a végtelensok lehetőséget magában hordozó 'baszó terem minden más pillanatnyi kellemetlenséget félresöpört az elménkben.