A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Őrület a Hell'O King-nél..

Bár voltak kétségeim afelől hogy a nem betervezett kajálással együtt bele fogunk - e vajon férni a Blitz által elmondott körülbelüli másfél órába, nem szerettem volna Fizznek csalódást okozni, pláne úgy hogy én ajánlottam ezt fel a saját kicsi kis számmal.. Volt bennem egy adagnyi bizonytalanság Fizz tisztességességét illetően, és nem, ezúttal nem a telefonos üzengetéseire gondoltam. Hanem sokkalta inkább az általa használt, jóvalta mélységesebb és egyben kompetitívabb jellemre utaló érzelmi manipulációra, melyet már egészen a kezdetektől fogva elkezdett bevetni bizonyos időközönként ellenem, annak reményében hogy ennek hatására majd olyan döntéseket fogok tudni hozni melyek mind az ő javát szolgálják. És el kell hogy mondjam, valamilyen szinten ez működött is. A gyanú bár bennem volt, agyamnak és énemnek egy része ellenben váltig állította hogy mindez csak mese habbal, Fizz csak a javamat akarja és ezért mondja azt amit..
Mindebből a kálváriából kivűlről felteszem nagyon semmi sem látszódhatott, egyedüliként az tűnhetett esetleg csak fel neki hogy a szokottnál is csendesebben gubbasztok ott mellette, látszólag az utakat figyelve..
Ismétlem, látszólag.

Fejemben vívott harcom saját magammal kezdett viszonylag új irányokat venni, ezúttal pedig már nem is igazán az izgatott hogy Fizz maga ki is valójában (bár de, érdekelt de emellett előjöttek másféle, immáron engem is érintő problémák és kérdések..) hanem méginkább jelenlétének valódi célja, valódi értelme..
Az ugyanis nem létezik hogy valaki csak úgy egyik pillanatról a másikra elkezd szimpatizálni velünk úgy hogy előtte még csak a szemkontaktust sem mindig akaródzott neki normálisan felvenni..
Mi tetszik nekem Blitzben.. Milyen kérdés már ez ? Ki tesz fel ilyet egyáltalán..?
Az egyetlen, relative normálisnak elmndható magyarázat a féltékenység lehetne, de hát mégis mire fel ha mi ketten Fizzel csak barátok vagyunk és semmi több ? - ezen kattogtam én ott nagy "magányomban", fújatva magamat az egyébként tökre praktikusan beépített légkondival. (Ha már kocsi és annak belső felszereltsége.. A járgány az egyébként baszott jól nézett ki. Meg kell hagyni, volt ízlése a csávesznek akitől Fizz elkérte azt, megtalálható volt benne gyakorlatilag minden amire csak egy normál kaliberű sofőrnek szüksége lehet és/vagy a kényelmét szolgálhatja..) 
- Micsoda nagy csendesség.. - jegyezte aztán egyszercsak meg a semmiből hirtelen Fizz, egy pillanatra sem levéve szemeit az útról - tán így készülsz lelkiekben az étkezésre ? Furcsa egy szokás nem mondom..
- Mi ? Ja, nem.. Csak elgondolkodtam - legyintettem feleszmélve a bambulásból - semmi extra..
- Aha.. - a hangsúly az borzasztó meggyőző volt.. - bővebben ?
Értetlenül pislogtam.
- Ennyi. Csak gondolkodtam.
- Csak gondolkodtál.
- Csak gondolkodtam.. - bólintottam helyeslően a lehető legmeggyőzőbben.
Az a fajta a csend következett amit meghallva már tudhatod is hogy ekkor rakódik össze beszélgetőpartnered fejében a kérdés, csak még azt nem tudja miként is tegye fel azt pontosan neked..
- Rajta ?
Megütközve néztem vissza most én őrá, napszemüvege az továbbra is fel volt tolva a szeme elől. (Ha más nem is, ez legalább egy becsülendő cselekedet volt a részéről. Van egy íratlan szabály, miszerint társaságban illik levenni vagy legalábbis feljebb tolni a napszemüveget ha van az emberen, hogy a másik az láthassa a tekintetedet miközben beszél hozzád vagy beszélsz hozzá. Ez simán szimplán csak illem. Illem, aminek ismerete jó ha megvan legalább egy elméleti szinten. És ez neki megvolt.)
- Mármint?
- Szóval igen.. Jó mindegy.. Tehát ?
- Van egy másfél órám.
- Mire?
- Elkészülni a.. az estére.
Mondanám hogy meglepődött, de igazából nem. Vagy legalábbis nem mutatta ki..
- Tudnánk úgy csinálni hogy egy fél órám még maradhasson otthon ? - tettem fel a kérdést óvatosan, félve a rákövetkező reakciótól, a válasz azonban csak ennyi volt:
- Persze.
Semmi más. Semmi gúny, semmi cinikusság.. És ez határozottan furcsának hatott.
- Köszi..
Tudtam hogy ez nem az volt amit valójában akarhatott volna, annyira azonban még ő sem volt egomán hogy ilyen szinten elvegye tőlem azt a kis örömöt is ami végre beérkezett az életembe. Bosszantotta a helyzet, nagyon is, de a szóbeli manipuláción kívül más egyebet nem igazán tapasztaltam. Próbált lebeszélni de én nem hagytam magam és ezért úgy döntott hogy fölhagy vele.