A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Problem. With my brain..

- Kibaszott genyó egy ember lehettél te én úgy érzem..
Elmélkedésemből fölocsúdva egyből szemet is szúrt a tüzes vas effektust bátran használatba vevő arckifejezése. Szemmel gyilkolt. Szemmel oltotta ki az életemet és szemmel is kapart el valamely öreg fácskának a gyomos talajába..
Úgy éreztem fojtogatnak. Fojtogatott a légkör, a bűntudat mint erős vasgolyó töltötte ki gyomromnak minden létező apró kis szegletét, szabad helyet bármi egyébnek csak némileg hagyva.
Valóban. A 'játszuk meg a saját halálunkat az elvárt figyelemért' elv több sebből is vérzett egyszerre egy időben. Nem volt az helyénvaló hogy még ha csak marhulásból is, de a Blitz által leginkább kritikusnak tartott témát előrántva kíséreltem meg ismét a reflektorfény sugarába bekerülni.
- Gondolod?
- Még csak gondolkodnom sem kell hogy lássam - vonta fel ekkor csak az egyik szemöldökét, ezzel arcának egyfajta tudatosságot is tükröző álarcot kölcsönözve - Egy utolsó rohadék aki mások cseszegtetéséből tartotta fent magát, feltételezhetően 'napról napra' életmódot követve. Nem is értem miért állok én egyáltalán szóba veled.
- És még munkát is ajánlottál..
- Na arról meg egy szót se halljak! Fél bolond vagyok amiért ki akarlak téged emelni a rothadó mocsokodból..
Akaratlanul is beugrott ekkor mindaz amelyet Fizz idegében vágott a fejemhez még aznap reggel a háztömb előtt.
„a franc se kíváncsi arra a gusztustalan hányadékra amit abból a rengeteg sok kéregetésből összeszenvedett magának.."
Kéregetés? Ugyan már.. Esélytelen.
Úgy gondoltam Fizz bizonyára csak színezhetett a történeten annak érdekében hogy a saját maga oldalát helyezhesse az I.M.P, és ezzel egyidejűleg Blitz elé is. Nem igen tudtam én azt elképzelni hogy majd pont Blitz térjen rá az ilyesféle becstelenebb utakra, már amennyiben létezhet ez a kifejezés idelent a pokol körein belül persze..
És mégis.. Az a mérhetetlen nagy ellenszenv melyet azokban a tekintetekben felfedezni véltem akárhányszor a téma csak felugrott..
A  bogarat azt csak sikerült már egy bizonyos idő elteltével elültetnie a fülembe, a kettőnkre váró mindennapok gondolatára nem volt olyan hogy ha csak egy szemrebbenésnyire is de ne jutottak volna eszembe a Blitz személyét a tudta nélkül ért sérelmek, mindaz melyet idegen szájak terjesztettek el róla, és mindaz melyet a vele valaha még rendes kapcsolatban állók is szajkóztak.
Szerettem volna hinni azt hogy azok a mondatok csakis Fizz barbárságának lehettek a következményei, el akartam magammal hitetni. Ránéztem az előttem éhesen toporgó hülye kis fejére és nem éreztem mást mint tiszta és szívből jövő szeretetet. Végsősoron.. Miért is ne lehetne ez az egész ennyire egyszerű? Szeretem őt és szeret engem. Teljességgel felesleges plusz köröket megtenni annak érdekében hogy a külvilág is képes legyen elfogadni bennünket. Itt mondhatni még Fizz véleménye sem vetett a latba semmit. Illetve.. Nem igazán kellett volna..
- Na de hát a jó szívem.. Az sajnos marad örökre. Ellopta más már ezerszer de most..
Megragadta és magához vonta kezeimet.
- De most..
„Jobbat érdemelsz te nála.."
- Ez itt most mind a tiéd lehet.
Levegőt venni sem tudtam a gyorsaságának köszönhetően. Egyáltalán nem voltam felkészülve a szájüregembe hatoló, majd már szinte a garatomig is elnyújtózkodó nyelvére. A szokásos bizsergető, eksztázisba ejtő érzelemek helyett csak a semmiből jövő hányinger volt az melyre figyelmemet szentelni képes voltam.
Ellőktem őt magamtól. Ellöktem és hátrébb léptem egy jó centinyit.
Az agyamon áthaladó adatok a minimum hogy megsemmisültek a hirtelen bekövetkező állapotváltozásoknak köszönhetően.
Hogy mégis mi a gyász is zajlódhatott le bennem nem tudom. Az egyetlen amire még a mai napig is színtisztán emlékszem, az a mélyen belém hatoló megbánás lehetett. Döbbent tekintetei mellkasomról egyenesen a szemeimre vándoroltak.
Átkozott elme..! A faszért kellett pont ezeket lejátszanod..!
- Mi.. Mi a gond ?
Szó szerint erőltetnem kellett a hangszálaimat ahhoz hogy végül nyikorogva-nyöszörögve bár, de működésbe lépjenek végre.
- Én.. Nem tudom..
- Szívem..
- Csak egy.. Percet kérnék.. Hogyha lehet..
Kezembe kapva mobilomat újból elbizonytalanodtam. A lesötétitett kijelzőben megjelenő torz hasonmásom legörbült ajkakkal pillantott fel vissza rám ahogyan a fény a kijelzőn megtörve indult meg egyenesen a szememben elhelyezkedő receptoroknak az irányába. Összeraktam a képet és mégsem nyertem semmilyen fajta értelmet sem.
Nem is tudom hogy valójában mit vártam.. Egy üzenetet ?
Talán igen.
Egy sinsta értesítést ?
Talán igen.
Vagy esetleg.. Fizz nevét az értesítési sávomban..?
..
Néha.. Azon gondolataink rejthetik számunkra a lehető legtöbb veszélyt melyeket még.. Magunk előtt sem nagyon merünk kimondani és elismerni. Amelyeket még a saját agyunk is titkolna a tudatunk elől..
És bár láttam egynéhány sinstagram küldte tömegértesítést, privát üzenet sem ott, sem pedig Helleassage-n nem érkezett. Ámbár a legutolsó szóváltásunkból kiindulva talán ezzel járhattam én a legjobban.
Hogy mit is akarhattam az életemmel pontosan arról nyilatkozni nem igen tudok, mivelhogy nekem sincsenek meg a fejemben az ehhez szükséges infók. Chatelni egy jobbára önuralmat megtartani is képtelen csávóval..? Ugh, no.
Nem voltam eszemnél. Egyszerűen csak bekattantam a agyamon áthaladó információáradattól. Nem szerettem volna Blitzre úgy nézni mint egy szánni való mocskos kis patkányra, hiába tudtam én azt nagyon jól hogy a kis "barátjának" pont hogy ez a valós vélekedése a személyéről..
Plusz.. A szívemet is megdobogtatta az ahogyan az ezekben a pillanatokban is engem megfejteni igyekvő elméjéhez társulva megláttam amit egészen odáig valahogy még csak sejteni sem sejtettem.
Félelem? Igen. Egészen biztos hogy az lehetett az amit arcáról leolvasva magamba szívhattam. Azt a pillanatot úgy érzem soha nem fogom tudni elfeledni.
Az arcán tükröződő félelem már szinte rettegéssé fajult mire aztán a számat kinyitva végül megköszörültem a torkomat.
- Elnézést csak.. Elmerengtem. É-És.. Jah. Ne haragudj..
Hát nem lehettem valami meggyőző.. A homlokán lassanként megjelenni látszó kételkedőráncok sajnos egyértelműsitették is a helyzetemet.
Hogy miért is kell nekem állandószerrel mindig mindent tönkretennem?
Hát babám ez egy baromi jó kérdés. Azt hiszem ehhez tán születni kell meg minden hasonló..
Visszatartott lélegzettel dugtam vissza telefonomat az oldalamat súlyozó táskámba, közben pedig igyekeztem kitalálni a legmegfelelőbb szöveget a kételyek mihamarabbi eloszlatásához.
- Van valami baj esetleg ?
- Nem. Nincs csak tudod.. Áh mindegy baromság. Hagyjad csak.
Azonban ő nem hagyta azt hogy nyúl módjára megfutamodjak a saját magam által megtermelt székletnek a következményeitől. Szembesíteni szeretett volna - gondolom én - a helyzettel.
- Nem.. Nem az.
- Tessék ?
Mondom szembesíteni.. Múltbeli énem.. Mégis mi a jól megtermett lőcsös bránert művelsz, basszad már meg??
Nem sunnyoghattam csak úgy el az egyik apróbb nyúlcsapáson anélkül hogy a farkast üldöző vadászba ne botlottam volna.
- Nekem nem az.
Nem nagyon tudtam mit felelni erre, ezért ő csak egy visszább fojtott sóhajt követően mélyen a szemembe nézett.
- Figyelj. Ha velem kapcsolatban.. van valami esetleg.. akkor azt nyugodtan megmondhatod. Sőt, meg is kérlek rá.
A torkomban keletkező gombóc szerintem égetőbb volt mint addig bármelyik. Látni a reményvesztettséget egy olyan valakinek a szemében akiről már egyébként is sejted hogy lelki instabilitásából fakadóan bármikor kibillenhet saját maga egyensúlyából úgy gondolom hogy az egyik, ha nem a legrosszabb dolog ami történhet az ember gyerekével. Ha olyan személyről van szó akihez még ráadásul már kötődni is elkezdtél, ez az érzés megsokszorozódik.
- Most ezt mire fel mondod?
Kezei először ökölbe szorultak, majd kiengedtek. Aztán ismét ököl és ismét lazulás..
A sírhatnékom lázas vágyakozzá fokozódott, nem is akartam én semmire sem várni. Ahelyett azonban hogy fogadta volna az ölelésemet, vállaimnál megtartva jelezte hogy inkább most tartaná a távolságot. Ameddig tisztázzuk az esetlegesen felmerülő nézeteltéréseket..
A nem létező nézeteltéréseket.
- Jó hogy nem is szólt az életem eddig másról a baszáson kívül de.. Ettől függetlenül valami most nem stimmel.. Talán velem.
Éreztem hogy kijelentésének első fele sem lehetett teljes mértékig igaz, de ebbe akkor pont nem láttam értelmét belemenni. A második fele a dolognak valahogy jobban megkötötte a figyelmemet.
Nem stimmelt, ezt jól látta. A hiba azonban nem nála volt megtalálható.
- Nem szeretnék én semmit sem feleslegesen elhúzni. Csak elgondolkodtam. Ennyi az egész.
- Nézd baby. Úgy érzem hogy szeretsz és nincs is más vágyam csak hogy hazaesve végre ténylegesen bemutathassalak az életnek. Viszont.. Áh a franc.. Volt egyfajta.. Szar megérzésem.
- Ó te utolsó kis.. - az ezt követő szót azt inkább a békesség megőrzésének érdekében visszanyeltem - Te csak ne gondolkozz ilyeneken..!
Elmosolyodott, és én úgy éreztem az életem legszebb pillanata.
Az érzés azonban nem tudott teljesen felhőtlenné válni ameddig meg nem bizonyosodhattam afelől hogy legbelül is úgy érez mint amit kifelé mutat.
- Azt te csak ne akarjad megszabni..
- Tudod.. Néha igazán el tudod bizonytalanítani az embert..
- Hát te csak ne pofázzál..! A kurva szívrohamon gondolkoztam már éppen. Hát én abba beledöglenék ha nem tudnék neked mindent megadni..
- Csendet..!
Kezemet a szájára tapasztottam, mire engedelmesen el is hallgatott.
- Nincsen pénzed baszki. Ne ígérgessél!
- Igencsak sok rohadékkal volt már nekem dolgom az életemben.. - rántotta el az egyik kezével arca elől az én gyenge női kis kacsómat - De azt hiszem mind közül te vagy a legrémesebb..
A szemmel baszás fogalmát túlteljesítettük, azt hiszem ezt elmondhatom. Szerettem volna feledni a felmerülő téves gondolataimat. A belső hangom üvöltve igyekezte egy örök életre elüldözni fejemből a rémképeket, utáltam azt ahogyan Fizz beszélt Blitzről, és gyűlöltem abba belegondolni hogy mikre is lehetne valójában képes hogyha úgy érzékelné, ténylegesen veszélyben vagyok.
Akkor meg mi a bánatért volt ő minden 2. gondolatomnak a tárgya rögtön a Blitzel kapcsolatos eszmefuttatásaim után? Ez..
Komplikált.