A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Öntudatra fel

Egyvalamit még a pokolbeli közutakról, ha megengeditek.. (Mondjuk az se zavar engem ha nem,  viszont az illemre azért mégiscsak adni kell..)
Gyűrűtől - és rááldozható kestől is - függ persze hogy
mennyire, ezekről az üzemanyagzabáldaként is ismeretes aszfaltóriásokról azonban érdemes még megemlíteni továbbá a rájuk jellemző úgynevezett "emelvényes megoldást" is, melynek nevéről most egy szót se, az az igazság hogy nem volt nagyon ahhoz most kedvem hogy mélyebben is beleássam magamat a névválasztásba, úgyhogy maradunk ennél a demo szarnál.
Ez lényegében nem szól másról, minthogy ezek a településeken kívül eső utak az esetek túlnyomó részében a föld felszínétől távol helyezkednek el, húzódnak meg. Nem tudom mennyire lesz ezt egyszerű nektek elképzelni, de gondoljatok magatok elé ilyen 4-5-6 méteres betonoszlopokat, melyek mindamellett hogy bitang erősek még jó felületet is biztosíthatnak a pokol unatkozó fiataljai számára a különböző festékanyagok használatára graffitik formájában, vagy ha mondjuk egy országútról beszélünk közel a városokhoz akkor még esetlegesen a szexhez is nagy segítséget nyújthatnak, úgy mint elválasztó a kíváncsiskodó tekintetek és a nyalakodó felek között. A rájuk kiszabott teherből adódóan ezeknek még ugyancsak vaskosnak kell lenniük. Simán elfér mögöttük egy szerelmespár ha éppen a szükség úgy hozza és képesek magukat mondjuk kellőképpen összehúzni turbékolás közben.
Na nem mintha lenne tapasztalatom a dolgot illetően de.. Mindegy. Révén hogy a világi szajha címet már réges régen elnyertem én magamnak elhihetitek hogy pont telibe tojom a magánszemélyek magánvéleményét az irányomba. Erről meg már beszéltem is eleget szóval amondó vagyok hogy lapozzunk.
Yap, az autópályák nagy része 4-5 méterrel fut a szárazföld felett. Ha csak a síkságokat nézzük(!).
Hegyesebb-dombosabb vidékeken (ez legfőképpen a Haragra jellemző a legnagyobb részben) ugyanis ez a magasság túllőheti akár még a 100-150 métert is. Nyilván nem kell Mariana-árokbeli nagyságokra gondolni, de azért hellyel közzel fordulnak elő idelent is itt-ott igazi könyvbeli megfogalmazással élve vadregényes tájak.
És hogy mindennek mi értelme is lehet ha egyszer a gyűrűk területének nagyobbik része még mindig síkságnak tekinthető? A válasz rohadtmód bonyolult lesz, hegyezd hát a lokátoraidat..:

Lövésem sincs.
Tehát úgy abszolút semmi, zéró, lófasz.
Azon kívül hogy a vadak kevesebb eséllyel találnak fel rájuk mást nem is igen tudnék most így hirtelen indoklásnak felhozni, talán még az lehet hogy mivel kurva szélesek ezek a szarok a brutálsok sávnak köszönhetően a levegőben több tér adathatik meg az építkezésre mint amennyi odalent lehetne. Arról nem is beszélve hogy ezen módszerrel talán még időt és energiát is spórolhatnak, ezesetben ugyanis legalább nem kell olyanokkal vesződni mint a földnek az előre való feltúrása, vagy a terület megtisztítása - erdőségek megritkítása, természeti kincsek megrontása.
Ilyesmik.
Ezen tényezőket figyelembevéve pedig már rögtön tehettem is föl magamnak a minket illető legelső, lényegét tekintve igencsak fontos kérdést, miszerint mégis hogy a péknek a büdös röcskibe is fogunk mi annak az útszakasznak a tetejébe feljutni.
Repülni azt nem tudunk. Ámbár ki tudja hogy az elmémk az valójában mikre is lehet képes.. Ugyebár ha nem lennénk agyilag korlátoltak..😏
Na tehát igen. A szar már viszonylag a legelején elkezdett megtermelődni azért hogy aztán nem is olyan sokkal elkezdhessék nekünk sorsunk szerkesztő beletölteni őket a már jó előre kisütött palacsintatésztákba.. Csak hogy az éppen a fejüket tömők is jól szórakozhassanak ^^
- Oké, tegyük fel hogy beleegyeztem. Most akkor mi a következő lépés? Szárnyat növesztünk vagy bakot tartunk egymásnak ?
- Háth..
- Na gyorsan találd ki.
- Igazából módfelett egyszerű. Keresnünk kell egy dombot, lehetőleg olyat aminek a tetején át is halad ez a fos.
- Aha szóval mászókázunk..
- Felkúszunk rá seperc alatt majd a korlát felett átlendülve már ott is leszünk pacekul.
A fejemet csóválva nyújtottam meg az éppen soron következő lépésemet hogy az utamba kerülő kisebb mélyedésszerű dolgot gond nélkül átléphessem a pofaduzzadást és az esetleges fogvesztést előre is megakadályozva.
- Álomvilág.. Abban élsz te drágám..
- Micsoda ? Dehogy is! Hamar megleszünk vele majd te is meglátod! Gyerünk!
Úgy ragadta el a csuklómat hogy lehetőleg a tudástáramban szereplő védekezések egyike se jöhessen össze nekem rendesen vele szemben, ujjai szinte már majdhogynem egyenesen a húsomba hatoltak.
- Lassítsál már kicsit hát baszki kitöröd a karomat tőből..!
- Legalább akkor lenne is valamim tőled ami aztán ténylegesen csak az enyém lehetne.. - motyogta bele az éterbe, előrefordított fejjel.
A megfeketedett telket messziről elkerülve haladtunk  tehát ekkor már mondhatni kéz a kézben az elébünk magasodó 10 sávos csoda felé, melynek tartóoszlopai egymástól jó 50 méternyire állhattak minimum.
- Mert most így mi bajod van velem? Nem vagyok jó egyben vagy mi a franc? - vettem fel a lépést vele hogy végre valahára egy vonalba kerülhessünk. Piszkosul fájt már ugyanis a jobb karom az állandó ráncigálásoktól. Úgy éreztem magamat baszod mint egy 60-70 éves öreglány aki már lassan járni sem fog tudni a csípőjétől meg az elbaszott protéziseitől. Ezzel szemben ő teli volt energiával, én nem is igazán tudtam mire vélni.
- Dehogynem! Még csak így vagy igazán imádnivaló.
- Hát akkor meg? Kapcsoljam ki a tudatomat egy időre? Az segítene? Rongyosra basznál ebben biztos vagyok de hogy azon kívül lenne ennek bármilyen más haszna is ?
Kissé értetlenül pislogott először, ám aztán hamar rájött hogy egy ilyesfajta lehetőség számára pontosan miket is jelenthetne. Izgalmában még a kezéről is megfeledkezett, úgy markolta a bőrömet hogy azt hittem megütöm. Na jó nyilván nem, ahhoz túlzottan is gyermekiesen viselkedett, gyereket pedig már csak elvből sem tudnék bántalmazni. Viszont ettől függetlnül még nem vált kellemesebbé a helyzetem és a bőröm sem kezdett el kevésbé húzódni attól hogy mindezt sikeresen le tudtam vezényelni mélyen önmagamban.
Blitz az Blitz marad míg csak világ a világ..:)
- Nem is olyan rossz ötlet ez baby..
- Húzz te a büdös picsába - könyököltem őt erre egy "felháborodott" hangsúllyal oldalba mire kezeit védekezőleg megemelve szólt vissza.
- Most miért? Hát tök jól járnánk mindketten.
- Még azt mondja mindketten..
- Hát mert.. öhm.. - most próbálnék visszaemlékezni hogy füstölt-e esetleg a füle mindeközben, mert hogy az agya az szélsebesen járva igyekezett volna valamit villámgyorsan rittyenteni nekem az borítékolható. Lehetett hallani az apró kis fogaskerekek szabályos kattogását, csattogását. Blitz létének félreismerhetetlen jeleit.
Az izgatott zihálása.. Ahogyan mellkasa másodpercről másodpercre süllyedt és emekedett az átlagos tempónak nagyjából a kettőszörösével.. A verítéktől csillogó halántéka és az izzó narancsba burkolózó tekintetei. Melyek úgy bámultak engem egész idő alatt mintha legalábbis maga a Messiás szállt volna alá őneki.

A mosoly? Ó igem hisz az kimaradt..
Nos.. Nem véletlenül.
Hisz arcának pimasz mosolya telibe találta az én addigra már egyébként is teljes mértékig jóllakott lelkivilágomat, megdugta az érzéseimet és megszállta a gondolataimat. A mosolya ott lengett szemeim előtt egy nappal később is. És ott leng most is..
Vagyis..

Na majd erre még visszatérünk a későbbiekben.
Szóval.
- Legalább addig sem kellene idegeskedned a számlák miatt - így ő végül - Az is valami..
Éreztem az arcomba tóduló vérnek a jellegzetes bizsergését. Úgy vettem észre, kicsi kellene már csak ahhoz hogy a felgyülemlett izgalom egyszeriben kirobbanhasson belőlem tegyük fel valamilyen kényszeres cselekedetként megnyilvánulva. És bár dombot azt még ekkor sem láttunk a teringettét semerre sem, mi csak haladtunk tova az egyre inkább növekedésnek induló bozótosokban, gazosokban. Burkoltan bár, de megjegyeztük egymásnak a személyes kis szarságainkat melyeket még csak problémának se lehetne teljesen nevezni, inkább csak rossz berögződések melyek habár baszkodják a csőrünket rendesen, nem elhagyhatatlan dolgokról beszélünk.
Oké, az ő esete Kicsivel speciálisabb volt mint mondjuk fordítva Blitz szemszőgéből lehettem én, nála ugyanis a súlyos önértékelési problémák mellett jelen voltak még különböző fajta féle kényszercselekedetek is, vagy mondjuk az elképzelt helyzetek iránt érzett őszinte félelmek. Ilyen volt az egyedül maradásnak az esetleges lehetősége is. Az ebből fakadó beteges féltékenykedés pedig..
Nevermind.