A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Csomag az autóban

- Sikerült kibeszélni ? Szükség esetén tehetek még egy kört - vágta zsebre kezét ismételten Fizz ahogyan mellettem megállva végignézett rajtunk - csak rajta, nem veszem magamra..
- Na te aztán valóban soha - vigyorodott el sokatmondóan Barney, mire Fizz egy laza mosolyt megvillantva vállat vont.
- Nem beszéltünk ki téged, megnyugodhatsz - tettem hozzá egy viszonylag barátias hangnemben, mire rám pillantva rögvest meg is teremtette kettőnk között a szemkontaktust. Furcsa zavaromat ezúttal teljesen magam mögött hagyva magabiztosan álltam kutató tekintetét. Elhatároztam hogy belőlem aztán semmit nem fog kiszedni.
Tudtam ugyanis jól, hogy mit is akarhat kideríteni. A szem a lélek tükre. Ezt ő is jól tudja. Csakhogy létezik valami, amit a köznyelvben csak tudatosságnak nevezünk. Ezt alkalmazva viszonylag könnyedén tudjuk befolyásolni akár még az olyan testi működéseinket is amelyek normál esetben teljes mértékben ösztönszerűen működnének. Ezek közé tartozik szemünk világa is. Tudtam hogy mit akarok az irányába sugározni, és innestől fogva már pofonegyszerűnek bizonyult a feladat. Tekinteteimbe semlegességet ültetve néztem vissza rá. Olyasfajta semlegességet amiből a másik fél aligha tudhat bármi érdemlegeset is kiolvasni, olyat ami képes lehet akár a legnagyobb tévképzetet is elültetni egy adott személynek a fejében. Magyarán fogalmazva átbaszod a francba.
Míg ha csak simán szóban próbáltam volna bizonygatni lehetséges hogy átlátott volna rajtam, addig így simán el tudtam vele azt hitetni hogy valójában semmi sem történt. Barney és én csak érdeklődtünk egymás felől, nyugodjál le a francba, túlgondolod  a dolgokat.. - üzentem a szememmel.
Az idő az ilyenkor átvált egyfajta örökkévalóságba, minden egyes eltelő másodperc egy egész évszázadnak hat, semmire sem tudsz koncentrálni, egyedül csak arra, hogy mikor is fog már végre történni valami..
Fizz meglehetősen hamar feladta, alig 3 másodperccel később már el is kapta rólam a tekintetét, és inkább választotta a lemezkapu céltalan bámulását mint a velem való szemezést.
  Így is van.. Nagyon helyes - egy képzeletben magamnak tett vállveregetést követően ismét a Barney fiúhoz fordultam.
- Aztán hogy lehet az hogy te most idekint vagy? Úgy értem.. Nem kellene neked ilyenkor is a pubban lenned ?
- Kellene.. - biccentett - Ellenben sikerült leváltatnom magamat egyik kedves kollégám által.
- Baszki ez annyira ismerős..
Erre már Fizz is visszafordult felénk.
- Még a Jussod Ami Nincs-nél volt ilyen az egyik munkatársam. Annyi különbséggel hogy ő akárhányszor megpróbálkozott ezzel a többiek kivétel nélkül mindig beköpték.
- Ó ilyen megesett már velem is.. Egyeseknek másból sem áll ki az élete csakhogy a főnökük valagát nyalogatják.. Hátha előléptetik. Azt a faszt.. A felettesünk legtöbbször csak tojik a világra, ezért van az hogy a mi esetünkben kicsit könnyebb ezt a módszert kihasználni. Köphetnek amennyiszer csak kedvük tartja, nem fog semmi sem változni.
- Szerencsések.. - forgattam meg a szemem - Egyetlen egyszer jutottam el idáig, akkor is az irodájában kötöttem ki.. Leüvöltötte a fejem aztán rámcseszte az ajtót.
- Faszfej..
- Az.. De legalább mostmár vége van.
- Na mi az? Felmondtak?
- Én mondtam fel. Rájöttem hogy kell a francnak ez a minimálbéres fos, találok én magamnak sokkalta jobb helyet minthogy egy ilyen faroknak robotoljak egész nap..
- Fizzy te meg basztál szólni.. Aktuális még vagy találtál már valamit?
- Ha minden igaz akkor lehetséges hogy.. - kezdett bele Fizz én azonban félbeszakítottam.
- Igen, már van egy biztos pont.
Megdöbbenve hallgatott el.
- Na a mázlista - csóválta meg a fejét Barney - na de hát aki tud az tud..
- Amy.. Nekem te azt mondtad hogy..
- Azt mondtam de azóta.. Mondjuk úgy hogy változott a helyzet.
Az a felismerés ami ekkor Fizz tekintetében megjelent.. Valami elképesztő módon hatott rám. Hirtelen kedvem támadt volna mosolyogni, azonban tartottam magam.
Tudta.
A szemmel való kommunikáció sem tartozott nagyon sokáig az erősségeim közé, onnantól fogva azonban hogy megpusztultam mint oly sokminden más is, ez is megváltozott. Kénytelen voltam kitanulni ha előnyre szerettem volna szert tenni ebben a rothadó társadalomban, vannak helyzetek ugyanis amikor a kimondott szavak csőre töltött fegyverekkel egyenlőek..
Tudta, én pedig igazoltam. A szemébe néztem és egyszerűen csak hagytam hogy leessen neki a tantusz. Én és az I.M.P. Így bizony kisszívem..;)
- Na és ha szabad kérdeznem ho..
- Barney..! Említetted te nekem a múltkoriban azt a motort..
- Mi ? Melyi.. Ja amit neten küldtem át? - nézett kissé zavarodottan Fizzre Barney akit nem mellesleg eléggé megzavarhatott a minden előzmény nélküli témaváltás.
Teljesen elhűltem a reakciót látva. Nem hagyta. Egyszerűen nem hagyta azt hogy elmondhassam. Ezt a mértékű egoizmust én már nem is igen tudnám szavakkal normálisan jellemezni.. Egyszerűen felháborított Fizznek a viselkedése.
- Az.. Megvan már?
- Mióta érdekelnek téged ennyire a motorok haver ?
- Egy ideje - Fizz hangjából lehetett érezni hogy próbálná minél inkább siettetni a témát - csak gondoltam hogy ha már úgy is itt vagyunk megnézném.
- Tán becsavarodtál? - tette csípőre a kezeit szórakozottan Barney - soha életedben nem voltál motoros..
- Az csak egy dolog.
Azt az képmutató mindenit.. Mélyen belül forrott bennem a düh, ám ezúttal nem szólaltam meg. Tudtam hogy ez még most akár jól is jöhet..
- Amy te mennyire vagy oda értük?
- Háth.. Nem vagyok egy túl nagy megszállott. De ti menjetek csak én addig.. elfoglalom magamat.
Kiállva Fizz tekintetét vártam hogy Barney dobjon valami reakciót.
- Okés. Akkor hát gyere.. akárki is vagy te, aki megszállta a barátomat.. - indult el hátra az ingatag épület mögötti rész felé, mire Fizz még egyszer rám pillantott, aztán végül követte őt.
Vártam. Megvártam hogy eltűnjenek a szemem elől, majd végül akcióba lendültem.
Megpördülve a tengelyem körül azonnal a kapu felé vettem az irányt.
Az utcára kiérve sietve a kocsihoz léptem. Közben persze imádkoztam hogy ne legyen a jeep lezárva Fizz által, ám az ajtó az szerencsére simán kinyílt.
És igen.. Ott is volt a fekete hátitáska. Bedobva a kormány elé, az ülésre.
- Bingo.. - suttogtam magam elé.
Bemászva az ölembe vettem azt, majd nagy levegőt véve megragadtam a cipzárat. Visszaszámoltam majd már húztam is végig a nagyjából egy ujjnyi szélességű  menetén.
A táska nem tartalmazott egyébként túlzottan sokmindent, szinte csak magát a csomagot találtam meg benne..
Egy piszkosabb szürke, téglalap alakot felvevő valami tekintett vissza rám a tatyó aljáról, mely egy istentelenül vékony kis cérnával volt keresztben átkötözve.
- Baszki.. Mi a szar ez..? - emeltem ki az egyébként meglepően könnyűnek bizonyuló csomagocskát, majd a körmömmel elszakítva a cérnát a lehető leggyorsabb tempóban kezdtem el azt bontogatni.

Srácok, én őszinte leszek.
Ritkán tudja valaki azt nálam elérni hogy egy életre sikerüljön csalódnom benne. De tényleg.
Rengeteg nem várt szituval, élethelyzettel találkoztam én már össze bandabeli életem során, sőt még talán az azt megelőző gyermeki éveimben is.
Na de az amikor a már lassan megszállottoddá váló haverodnak a táskájában találsz meg egy dobozt, mely színültig van megtöltve marihuánával..
Az egy picit azért kiakasztó tud lenni, csak hogy az enyhe és családbarát megfogalmazásnál maradjak..
A levegő a torkomban ragadt. Kezeim lebénultak amikor is lepillantva egyszeriben szembe találtam magamat azzal a jókora adagnyi fűvel amit az a fehér kis dobozka rejtett ott magában.
A jellegzetes szag mint egy kegyetlen tűszúrás.. Beleerőszakokta magát a légcsövembe, majd onnan nem tágítva tartotta továbbra is sokkban szerencsétlenül járt tüdőlebenyeimet..
Írtózatos volt.. A hányinger kerülgetett és azt hittem hogy hirtelen kihajítom az egészet egy az egyben a nyitott kocsiajtón.
Nem tudtam hogy mennyi ideje is ülhettem ott pontosan. Az idő mint olyan megnyúlt a számomra, és nekem fogalmam sem volt róla, mit is kellene pontosan tennem..
Hiába igyekeztem elmémet ráhangolni a tudatra hogy igen, legjobb barátunk Fizz bizony egy kemény drogfüggő, egyszerűen képtelen voltam felfogni a tényt hogy mindez maga a valóság. Hogy ez nem csak egy álom. Hogy ebből nem fogok tudni csak úgy egyszerűen felébredni.. Hogy Fizz mindvégig hazudott nekem.. Olyan oldalát mutatta ami talán soha nem is létezett..? Hát ezért akarta volna azt hogy kint maradjak a kocsiban..
Az agyam az kétségbeesetten próbálta keresni a magyarázatokat, hogy biztosan csak én értem félre a helyzetet, lehet hogy ez nem is neki lesz, lehet hogy ő csak átadja majd valakinek. De nem, ez akkor sem lehet igaz.. - ordított vissza azon énem mely éppen próbálta magát nem leszúrni hatalmas nagy csalódottságában - Fizz egy barát akk megmentett téged..! Ez csak valami félreértés! Annak kell lennie! Nem létezik hogy..
- Amy ?
Baszki..
Összerezzenve néztem oldalra a visszapillantóba. Nem volt ott senki sem a kapuban, Barney hangja a kerítésen túlról érkezett.
- Amy odakint vagy?
- Jövök máris, egy perc..! - szóltam oda egy enyhén remegő hangon, majd úgy ahogy volt belebasztam vissza a dobozt a táskába, visszarántottam rá a cipzárt és már szálltam is ki vissza a kocsiból.
Lábaim remegtek, a sokkhatás okozta hányinger pedig már csak hab maradt a tortán..
- Amy mi a.. Hé, minden oké ?
Meg akartam fordulni de egyszerűen nem ment. Csak álltam ott a kocsi mellett, és néztem magamat a sötétített ablaküvegben. Egy torz arc nézett vissza rám. Egy arc mely mögött egy bődületesen nagy marha rejtőzött.. Egy bődületesen nagy marha akit a naivitása fog egyszer majd a valódi sírjába vinni.
- Amy válaszolj már..
Vállamat megragadva lassan maga felé fordított. Észre sem vettem hogy időközben mögém sétált.
- Mióta..?
- Amy te.. Sírtál ?
Kezemet a szememhez emeltem. Az arcomon lecsorduló könnycseppek mintha ott sem lettek volna. Fel sem tűntek egészen addig. Valóban sírtam volna ?
- Mióta? - ismételtem el újból az előzőt, mivel mást nem igazán tudtam azon kívül kinyögni.
- Mióta mi ?
- É-Én akkora egy barom vagyok.. Egy kibaszott barom, érted..?
- Nyugodj meg..!
És már megint itt tartottunk.
- Mi történt?
Szemeiben láttam bár az aggodalmat, hirtelen még abban sem voltam túlzottan biztos hogy azok valódiak lehetnek.
- Mondd, ti mindannyian ilyenek vagytok? Nincs köztetek egyetlen normális személy se..?
- Te miről beszélsz ? Amy..!
- Hogy miről?
Megragadva a fogantyút ismét kitártam az ajtót, majd fél kézzel a fekete táska irányába böktem.
- Arról ami ott van benne..
Barney meglepődve nézett a táskára.
- Várjunk.. Te nem..
- Nem..! - szemeim ismételten megteltek könnyekkel ám ezúttal már érezem is őket - kurvára nem..! Mondd, mióta használ Fizz ilyeneket ? Mióta kereskedtek ti drogokkal? Mióta..
Megpróbáltam nagy levegőt venni.
- Mióta basz át engem ?
- Valamit meg kell értened..
- El ne kezdd nekem te is most ezt a dumát hogy ez csak fű és hogy ez semmi a többihez képest..!
- Tényleg sohasem említette ezt neked?
Az arckifejezését elnézve arra tudtam csak következtetni hogy ez a szerencsétlen még a saját haverjainak is hazudozik, Barney is bizonyára úgy tudthatta hogy én tisztában vagyok mindezzel és ezzel együtt fogadom el Fizzet..
- Hol van most ?
- Odabent telefonál..
- Aha.. - fél kezembe temetve az arcomat próbáltam kitalálni hogy mi legyen - akkor megmondanád majd neki hogy én itt várom kint ?
- Persze.. Mondjam el hogy..
- Semmiképpen se - néztem rá komolyan - azt majd én rendezem vele.
- Oké..
Belökve az ajtót elindultam megkerülni a kocsit hogy beülhessek az anyósülésre, amikor is még egyszer utánam szólt.
- Nem szeretném hogyha azt gondolnád hogy..
- Nem gondolok én semmit.. - néztem felé az immáron nyitott ajtó fölött - Csak.. Szeretnék most egy nagyon kicsit egyedül maradni..
- Ahogy gondolod.
Örültem hogy Barney nem próbált rám erőltetni semmi olyan kötelező baromságot mint hogy pl. beszéljük meg vagy ilyesmi. Rámhagyta a döntést és figyelembe vette azt hogy nekem nincsen szükségem erre. Illetve hogy nem vele akarom ezt átrágni, hanem a drága kis barátjával..
Fizz.. Miért..?