A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Egyetlen baklövés..

- Fúha, most aztán megijedtem..
- Majd megtudod - engedett el végül, hogy aztán elindulva a parkoló járművek között a kezemnél fogva vezethessen - Ha egyszer valaki megidegesít..
- Akkor átmész vadállatba és elsöpörsz mindent is az utadból.. Komolyan nem tudtok mást kitalálni? Az összes pasi ugyanezt mondja.. - forgattam meg a szememet miközben igyekeztem unalmat imitálni a hangomba - könyörgöm, legalább lennétek egy picikét kreatívabbak és találnátok ki mostmár valami igazán újat..
- Elhallgass édesem.. - megtorpanva hirtelen felém fordult amitől még én is bevallom hogy egy kissé meglepődtem. Ajkaink egy-két centire ha lehettek egymástól..
- ..ma este. Csak te és jómagam..
- Én a te helyedben visszább vennék a tempóból - mosolyodtam el miközben tekintetemet mélyen az övébe ágyaztam - Nem kell ennyire elsietni a dolgokat..
Csókot kértem, és meg is kaptam.. A melegség hullámokban áradt szét a szerveimben ahogyan leszarva minden egyéb külső elemet csak élveztem ahogyan a derekamat átkarolva viszonozza ezt a nemes cselekedetemet..
- Meg kell értened hogy nekem ez nem megy.. Soha a büdös életben nem kívántam még senkit sem ilyen szinten mint téged, Amy..
- Nem kellenek a nagy szavak Blitzo.. Tudod hogy neked úgyis igent mondok..
Igen igen, hölgyeim és uraim, Amy-t halhatták aki világhírhedt szajha révén egyből be is kapta az elébe lógatott horgot rajta a jól megtermett csalival.. Elfogadtam miért ne alapon. Nincs mit tagadnom, a folyamatos ingerléseivel sikerült valamilyen szinten megszelídítenie az alapvetően vad és magányos bensőmet, sikerült neki elérnie hogy minden egyes apró porcikámmal őutána vágyakozzak, hogy szabad utat engedjek neki a szívemhez vezető kitaposatlan kis ösvényen melyen annak előtte aligha járt még rajta kívül bárki más is.. Előtte néhány nappal még a szex lett volna az utolsó amire belső énem a legjobban vágyott volna, akkor ott a parkolóban viszont már istenbizony úgy éreztem, képes lennék akár ott helyben is megválni a sokak által oly értékesnek tartott dologtól, avagy a szüzességemtől.. Azt akartam hogy ő legyen az aki életem első ilyen jellegű élményét megadja nekem, hogy boldoggá tegyen.
A gondolatra átjárt egyfajta furcsa és annak előtte még sohasem érzékelt vágyakozó érzés.. A magaménak akartam a testét, a lelkét.
Mindenét.
- Mertél volna mást válaszolni - vigyorodott el, majd végignyalva az alsó ajkamin eltávolodott tőlem.
Úgy éreztem, menten összecsuklom. A testemben minthacsak bombák robbantak volna, úgy éreztem lángolok és hogy nem bírom már túlzottan sokáig. Nincs mese. Egyszerűen képtelenség neki ellent mondani.. Ha rá akar venni valamire akkor több mint valószínű hogy rá is fog. Csupán csak idők kérdése..:)
- És most induljunk meg mert éhen pusztulok.. - lépett el mellőlem, mire kénytelen voltam az egyébként teljes mértékben leblokkolt lábaimat én is működésre bírni.. Beérve őt kissé lelassítottam, majd felvéve az ő tempóját haladtunk tovább, immáron kéz a kézben, mint egy igazi nagybetűs Álompár..
Na jah..
A telefonom az elkövetkezendő bő 15-20 percben még csak meg se nyikkant. És bár tudatom legalján ott motoszkált a kérdőjel hogy ez vajon jelezhet-e bármit is, figyelmemet főképpen Blitznek akartam szentelni. Úgy voltam vele hogy majd ha nyugodtabb körülmények között leszek szépen felhívom Fizzet és a tudtára adom hogy nincsen semmi problémám, túléltem és jól éreztem magamat odabent a városban.. Annak azonban végsősoron örültem hogy kérésemnek eleget téve a továbbiakban nem keresett, csak már akkor amikor én jeleztem neki hogy van néhány szabad percem..
A hamburegeres bódét már viszonylag messziről is ki lehetett szúrni, állt a pult előtt ugyanis egy néhány méteresre felduzzadt sor..
- Ne aggódj, megoldjuk - fordult egy másodpercre felém Blitz látszólagosan nyugtató célzattal, majd még mielőtt visszakérdezhettem volna egy mozdulattal előkapta zsebéből a minden esetben magánák hordott pisztolyát.
- Oké engem kurvára de hidegen hagy az hogy ti most éppen a kajátokra vártok vagy éppen csak az unalmas perceiteket igyekeztek valami szarsággal eltölteni, mi itt most egy kis helyet fogunk kérni és ha bármelyik faszfejnek eszébe jutna hogy ez neki nem tetszik.. - a meglepett tömeg felé fordította az egyébként élesített pisztolyát - akkor csak egy mozdulatomba kerül..
Megragadva a csuklómat odavezetett a pulthoz ahol a szintúgy meghökkent büfés csajszi egy kissé megilletődötten kérdezett rá arra ami ki lett neki adva utasításba..
- Mit parancsolnak..?
- Mit kérsz életem? - fordult felém Blitz a lehető legtermészetesebb módon, mintha ez az egész egy teljes általános és mindennapi dolog volna. (Jó mondjuk idelent ez tényleg az)
- Hát igazából..
Feltette a pultra a fegyvert tartó kezét, ami így egy viszonylag hangos koppanással ütközött neki az egyébként mocskosul összekarcolt fémnek.
- Nekem lényegében teljesen mindegy.. - lopva a minket figyelő várakozókra pillantottam - amit jónak gondolsz..
Követve a tekintetemet szinte rögtön le is vágta hogy min is gondolkozhatok, így hát legyintve válaszolt.
- Ne is törődj velük, nem mernek visszapofázmi úgysem..
A tömegből ekkor egy anyuka imp vált ki, karjában két, nagyjából egyforma korúnak tűnő kislánnyal.
- Ez azért mégiscsak felháborító! Várják ki a sorukat ha már egyszer mi is megtesszük..!
- Mit szól bele?- fordult az irányába Blitz kezét hanyagul maga mellett lógatva - az már legyen az ön problémája!
- Micsoda gusztustalan modor! Húzzon innen el a kurvájával ahova csak akar de minket nem fog itt a végletekig feltartani a faszságával!
- Na ebből elég..!
- Blitz ne..!
Karját felemelve célzott a hölgyre, nekem azonban még éppen idejében sikerült meglöknöm a kezét egy annyira hogy a nőnek a mellkasa helyett a lábát találja csak el a pisztolyával..
A várakozók felhördülve hőköltek hátra, miközben az anya összerogyva borult a forró betonra. A gyerekek - mint ahogyan az várható is volt - természetesen rögtön el is kezdtek sírni, kikászálódva a karjából azonnal vizsgálgatni kezdték az anyjuk lábát, miközben az a szerencsétlen próbált volna mindeközben ismételten valahogyan lábra állni..
- Normális vagy..? - néztem rá hitetlenkedve miközben igyekeztem volna úrrá lenni a belém költöző őszinte döbbeneten - mi a fasz volt ez..?
Nem tudtam eldönteni hogy dühöt, vagy inkább valamiféle megbánásfélét látok tükröződni a szenvedő édesanyát vizslató tekintetében, ám végül ahelyett hogy válaszolt volna, ismét a pultos lányhoz fordult.
- Rendben tehát akkor lesz két normál hamburger..
Őszinte leszek, nem igazán figyeltem a szavaira.. A sorban állók közül többen is odasiettek már addigra segíteni, a legtöbben azonban ezesetben is csak bámultak ki a fejükből..
- Kérsz esetleg valamilyen üdítőt, Amy..?
Nem válaszoltam rögtön, mire ő megragadva a karomat finoman maga felé fordított.
- Amy..?
- Mi? Ja nem, köszi.. - motyogtam zavarodottan mire ő kissé aggódva megkérdezte:
- Minden rendben ?
- Persze..
Visszafordulva a pultoshoz kikérte még az általa kívánt üdítőitalt, majd pénz után kezdett el kutakodni a zsebeiben. Mindeközben én lassan az anyukához sétáltam. Ő azonban engem észlelve azonnal rám is "mordult".
- Húzzál innen!
- Én csak segíteni szeretnék..
- A te segítségedből én nem kérek!
A gyerekek eközben továbbra is sírva figyelték a földön szenvedő anyjukat. A lábán éktelenkedő seb meglehetősen súlyosnak tűnt, a vér pedig egyre csak ömlött belőle..
Torkomban gombóc keletkezett.. Nevelőanyukám jutott róla az eszembe..
Beugrott a kép 14 éves koromból, amikor el kellett menjek azonosítani a holttesteket.. Láttam őket holtan feküdni azokon az asztalokon, a felismerhetetlenségig összezúzódva.. Azt a képet úgy érzem sohasem fogom tudni teljesen elfelejteni..
- Anya..!
A kislányok közül a magasabbik a földre rogyva kezdett el hirtelen könyörögni..
- Kérem segítsenek! Segíts..!
Az érzés amikor megéreztem magamon a kétségbeesett tekintetét..
Tudtam. Tudtam hogy meg fog halni.. A vértócsa másodpercről másodpercre növekedett a remegésbe kezdő test körül..
Tudtam jól hogy el fog vérezni.. Az izmaim teljes mértékben megbénultak, szemeim pedig megteltek könnyekkel.
- Segíts..!
Odajött hozzám, majd a kezemet megragadva kezdett volna el húzni maga után.
- Nem akarom hogy meghalj..! - hallottam meg mindeközben a másik gyereket, mire a szívem az teljes mértékben összefacsarodott..
A hányinger kerülgetett a tehetetlenség érzésétől.. Basszameg.. Ott feküdt előttem egy anya akiről pontosan meg tudtam mondani hogy ott fog meghalni a gyerekei szeme láttára..
Utálom hogy ezt kell mondanom, de elbasztam.. Akár segíthettem is volna, helyette azonban csak álltam ott lefagyva.. 
- Amy!
Meghallva Blitz hangját azonnal hátrafordultam. Ő addigra már ott volt mögöttem kb. egy méterrel, kezében a rendelésünkkel. A szó egyszeriben beléfagyott, ahogyan meglátta a lábaim mellett vonagló anyukát. Szemeiben ekkor mintha valamiféle riadtságot véltem volna felfedezni, keveredve az immáron teljes mértékben nyílt megbánással.
- É-Én.. - kezdtem remegő hanggal, ám nem tudtam egyből végigmondani.
Lenézve a zokogó lányokra és a haldokló anyjukra előtört belőlem a zokogás.
- Sajnálom..
Nem is tudom hogy ezt pontosan kinek is mondtam.. Egyszerűen csak összeomlottam. A semmiből feltűnő múltbéli emlékek túlságosan is letaglóztak, a gyerekek pedig mintha a saját kiskori önmagamra emlékeztettek volna.. Ahogyan álltam ott a fémágyak mellett és néztem őket.. Őket, akik egészen odáig imádtak engem, és akik az életüket is képesek lettek volna értem odaadni bárki ember fiának..
Körbenézve megláttam az egyre csak duzzadó tömeget.. A már korábban emlegetett katasztrófatúristák úgy özönlöttek oda a bódé elé mintha csak kötelező lett volna.. Olyanok voltak akárcsak a haldokló felett köröző keselyűk, akik mind csak arra várnak hogy az áldozat végül feladja a harcot, és elpusztuljon..
- Azt nézd meg.. - hallottam meg valakinek az izgatottan csengő hangját a kíváncsiskodók közül - ez szépen megkapta..
Blitz arcáról lerítt a döbbenet. Feltételezem a hirtelenjében előbukkanó harag már régen a múlté lehetett, és csak akkor döbbenhetett is rá igazán hogy mit is tett valójában.
A másodpercek kemény óráknak tűntek, mire végsősoron sikerült annyira összeszednie magát hogy valamerre lépni tudjon.
- Menjünk.. - jött oda hozzám majd a karomnál fogva elvezetett onnan. Kerültem a szemkontaktust akivel csak lehetett.. Úgy éreztem hogy hibás vagyok amiért nem állítottam le Blitzet még idejében..
Megkerültünk néhány mögöttünk ácsorgót, majd átvágva az úttesten random elindultunk az egyik irányba.
Sokáig csak sétáltunk némán, egymás mellett. Nem tudtam hogy mit is mondhatnék, és feltételezem hogy nagyon ő sem.. 
Tartott is ez durván olyan  2-3 percig, amikor is elértünk azt a pontot, amikor már egyikünk sem bírta tovább elviselni a kialakult kínos csendet.
- Mi igazából most.. hova megyünk..? - mondtam ki a legelső eszembe jutó gondolatot.
- Fogalmam sincs.. - vont vállat a szokottnál jóval komorabban.
Körbetekintve megpróbáltam keresni magunknak valamilyen ülőkalmatosságot, ám közel 's távol a rengetegsok társasházon és irodaházon kívűl aligha lehetett bármi egyebet találni..
- Nincsen errefelé valamilyen park vagy bármi ilyesmi ?
- Olyanok csak a város külsőbb területein vannak néhol.. - nézett rám egy pillanatra, majd a következőben már ismét készült a gondolataiba mélyedni.
Hova lett az én szenvedélyes, ámde kissé vadóc Blitzem? Való igaz, össze voltam zavarodva és kicsit sem éreztem úgy hogy ne tudnám magam elbőgni ha mélyebben belegondolnék annak a két kis csöppségnek a további sorsába, azonban szerettem volna megtörni az eset okozta jégréteget kettőnk között, és szóra bírni  azt a tökkelütöttet ott mellettem.
Megtorpantam, majd megvártam hogy néhány lépést követően kérdően visszapillantson.
- Éhes vagyok - tártam szét a kezeimet magyarázatképpen - ki fog hűlni a kaja.
Tudtam jól hogy valójában már rég nekiesett volna a sajátjának, a helyzet okozta sokk azonban még akkorra sem tudott teljes mértékben eltűnni a gondolatai közül, így csak tűrte tovább a szűnni nem akaró éhséget. (tudom mert magam is ezt csináltam egészen odáig)
Láttam rajta hogy továbbra sem tudja nagyon eldönteni hogy valójában mi a frászt is akarhatok hirtelen ezzel mondani, ezért fél lábbal odalépve megmarkoltam a mandzsettáját, és magam után rántottam őt. Beljebb mentem egy olyan bő 10 métert a mellettünk húzódó lakóház fala mentén hogy egy kicsit távolabb lehessünk a zajos buszmegállótól és az össze - vissza flangáló tömegtől, majd egyszerűen csak lehupoantam oda a falnak a tövébe le a fűbe.
- Amy te..
- Én most enni fogok. Te ha gondolod csatlakozol, ha nem akkor nem, de nem fogom magamat tovább éheztetni úgy hogy közben a kezemben van a kikért kajám - magyaráztam a burgeremet kibontva, majd végül kérdően néztem fel rá - szóval ?
Sóhajtva adta meg magát, majd letelepedve mellém elgondolkodott.
- Bocs ezért az egész szarságért.. Baszta az agyamat a pofázása én meg hülye voltam..
- Nem haragszok.. - ezúttal megfordítottam a dolgot és én helyezem rá a combjára a kezemet - csak az a két gyerek.. Nem tudom mi lesz most velük..
Meglepődve kulcsolta rá kezét az én kezemre.
- Az utca majd felneveli őket.. - mondta végül - errefelé az a furcsa ha valakivel nem ez történik..
- De Blitz.. Ez megelőzhető lett volna.. Te meglőtted és mostanra már biztosan halott.
Feszülten nézett először az összekulcsolt kezeinkre, majd bele a szemembe.
- Nem értem hogy gondolhattad azt hogy ez egy jó ötlet.. Simán kivárhattuk volna valóban a sorunkat..
- Jah fél nap alatt talán végeztünk is volna..
- De itt most nem ez a lényeg.. Hanem hogy megöltél egy anyukát aki mellett ott voltak a gyerekei. Értem én hogy csak előttem akartál bizonyítani de.. Úgy gondolom kicsit túlzásba estél..
Néma csendben meredt maga elé.
- Nézd, én akkor is szeretni foglak ha csak egy egyszerű átlagos imp képét mutatod nekem. Ez nem ettől függ. Illetve, egy egészséges kapcsolatban nem ettől kell hogy függjön..
Fájt a gyomrom az éhségtől de nem érdekelt. Ezt szerettem volna vele mielőbb letisztázni, főleg egy ilyen esetet követően..
- Nem kell feltétlenül eljátszanod előttem a hű lovagot, tudok pl. magam is ajtót nyitni..
- Abba nem engedek beleszólást - nézett rám ismét figyelmeztetően, én azonban tudtam hogy a kemény tekintet mögött valójában egyfajta bizonytalan reménykedés állt. Reménykedett benne hogy eléggé jónak látom őt a magam számára..
- Jó oké, ahogy gondolod - ráztam meg a fejemet nevetve - viszont amit először mondtam azt vedd kérlek nagyon komolyan..
Lenézve a még kibontatlan kajájára vélhetően az juthatott az eszébe hogy mennyire rohadtul éhes is már, félbeszakítani azonban tudhatóan nem szeretett volna engem amit utólag is nagyra értékelek.
Így hát rövidre fogtam.
- Mert szeretlek és kibaszottul nem akarom azt hogy bajt hozzál magadra.
- Nem csak simán kurva csinos, hanem még aggódó is.. - mosolyodott el nagy megkönnyebbülésemre - egy kibaszott főnyeremény vagy Amy..
Majd még közelebb húzódva hozzátette:
- Az én főnyereményem..