A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Gubanc a terepen

- Na mi az...?
Úgy gondolom egyértelmű, a kérdés csak egyfajta illemből született meg. Hát persze hogy tudtam, hogy a viharba ne tudtam volna mik is hangzottak el pontosan a vonalban, máskülönben igen nehezen tudtam volna csak nektek róla beszámolni a minden ízből tökéletes naplómnak ezt megelőző részében. És ezt tán Blitz maga is érezhette, ugyanis kérdésemre egy másik abszolút logikus kérdéssel felelt.
- Nem egyértelmű?
- Öhm, hát de..
- Nem hallatszott eléggé?
- Jogos.
- A fülem kettéhasadt édesem nehogy már pont te ne halld meg..
- Nyugodjál már le na. Hallottam. Tudom hogy tudod hogy tudom, csak gondoltam adok a látszatra és felteszem a kérdést.
- Tudod hogy tudom hogy tudom.. Várj. Mi van?
- Tudom hogy tudod hogy tudom!
Némán meredt maga elé. Ahj az én édes drága egyetlen virágszálam.. Sok volt a buksijának ez az egész egyszerre..
De azért próbálkozott! Fő a szándékra való hajlam. Blitz esetében pedig szinte a lehetetlennel egyenlő az hogy ne vedd rajta észre ha csak egy minimálisan azt hogyha járatja valamin éppen az agyát. Van neki egy amolyan tipikus 'gondolkodok most várjál egy kicsit' arckifejezése mely bár abszolút nem tudatos nála, tud hasznos is lenni.

- Én tudom azt hogy te tudod hogy én tudom. Azt az adott dolgot - próbálkoztam be de a jelek szerint ezzel csak méginkább összezavarhattam őt.
- Jó' van már ne nyaggass!
- Egy szót sem mondok többet- biccentettem aztán finoman, majd egész egyszerűen csak bekussoltam.:)
De hogy úgy ténylegesen.
- Szóval tudod azt hogy én tudok valamit.. Amit te is tudsz. Jól mondom..? - bökte ki a kérdést aztán végül kemény fél percnyi matekozást követően, én azonban kérésének eleget téve egyetlen szót sem szóltam.
- Jól mondtam vagy sem..?
Egy szórakozott mosolyon kívül más egyebet nem kapott.
- Most besértődtél, vagy mi a frász?
Néma kuss.
- Na jól van szívem gyerünk mostmár tényleg - hagytam hogy a kezemet megfogva maga után rángasson hogy ezzel aztán ismételten mozgásba lendíthessen mindkettőnket - Nem tudom mi bajod van, én nem értek ezekhez a női dolgokhoz..
- Elég nagy baj.
- Na mi az? - pillantott rám közben oldalra, míg én éppen a lábaimba nyilaló fájdalmat igyekeztem volna minden létező tudásom szerint kicselezni és figyelmen kívül hagyni - Csak nem visszatért a hangod most így időközben..?
- Jelen volt az eddig is.. Te kérted csak hogy ne pofázzak..
- Hát szívem nálad ténylegesen elmehettek otthonról..
- Ott mondtad most az előbb hogy ne nyaggassalak te nagyon hülye!
Eredetileg komolynak szántam volna ezt a megjegyzésemet, az arcomra kikívánkozó mosoly viszont ellenállhatatlanabbnak bizonyult mint én azt gondoltam.
- De azt.. Csak úgy mondtam! Te..
- Hajrá! Mondd csak ki amire gondolsz amigo!
- Te vérbeli szottyadék kurva.. Te..
- Gyerünk! Gyerünk..!
- Te.. Eszemnek felbontója! Te.. Hivatásos megrontóasszony!
- Komolyan csak ennyire tellik? Áh.. Gyenge.
- Mit akarsz még mit mondjak akkor?
És ekkor esett meg az hogy a semmiből konkrétan bejött oda a lábam elé az a picinyke kis mélyedés. Melyet egy az egyben fű borított. És aminek aztán egy az egyben sikerült is engemet nagyon szépen, nagyon ügyesen kigáncsolnia..
- Áh az isten faszát..! - tört utat belőlem egyszeriben az elnyomott női jellem, nulla disztingválással, nulla felelősségképzettel. Csak úgy ahogy az istenke megteremtette..
- Hopp hopp! Na drágám..!
Vállizmomnak bár baja nem esett, kattanása igencsak velőtrázósra sikeredett. Ahogy Blitz tartott a karomnál fogva úgy reccsent ki az az izomcsoport is mely a vállövben mint olyanban található meg és ami rohadtul nem arra lett kitalálva hogy ilyen fajtájú behatásoknak is képes legyen ellenállni. Ehhez képest egy kisebb rándulással sikerült megúsznom az egészet..
- Mit ittál csaje?
- Ivott a gyászkeretes fakoporsó baszki!
- Jól van azért nem kell mindjárt ölre mennünk! Megvagy? Rá tudsz állni..?
A fűben térdepeltem. Leszartam azt hogy kilátszik-e a picsám vagy sem, az már viszont annál inkább foglalkoztatott hogy vajon fogok-e tudni járni azon a lábamon az éj további részében vagy ténylegesen ott kell hogy éjszakázunk a vadkenderek árnyékában..
- Ha nem akkor viszel a kezedben..
- Na meg az anyádnak a pi.. Vagyis bocs. Khm Tehát. Ne is álmodjál róla aranyom..
- Ezt mondd mégegyszer..!
- Micsodát?
- Te érzéketlen fatuskó..
- Ha az lennék már régen magadra maradtál volna..!
- Mondd, muszáj neked mindig ilyet mondanod? Nőből vagyok, szeretném időnként eljátszani magamnak a hattyúk halálát. Abba a képbe pedig egyáltalán nem illik bele a hűséges pasi fogalom..
Döbbenten meredt a kezeiben lévő kezeimre. Majd rám. Végül pedig ismételten az ujjaimra siklott tekintetének vad árvize. Annak minden csillogásával és élettelteliségével együtt.
- Mondd drágám.. Mi a francot akarsz te most tulajdonképpen tőlem?
- Otthont, házat, hazát.. Mindent..
- Aha.. - mondta ezt szavakban, azt az arcára közben minden is oda volt írva csak éppen az nem hogy valóban érti - Rendben baba.. Szuper vagy..
Hüvelykujjamat kihúzva az övé alól lágyan végigsimítottam kézfejének oldalsó részét. Szemeivel követve a mozdulatot határozta el hogy akkor ezúttal maga sem fog adós maradni velem szemben, rögvest le is kapta a számat egy sokadjára ismétlődő ámde soha meg nem unható körmenetre. Nyelvek a padláson, fogsorosok egymáson, na és persze a jó öreg cuppanások..
Egy kis choking is belefért még a beszédet jelentősen megkönnyítő szerveink között, (rátekeredik egyik a másikra, semmi extra, ez is csak egy a 'ki a dominánsabb fél kettőnk közül' ökörségeink közül..) és ennyi.
Ennyi mert az úttest irányából ekkortájt érkező sivalkodó dudaszó igencsak szétzavarta hirtelen a környéken előforduló viszonylagosnak is elmondható nyugalmat.

Asszem' most fogok összeesni ténylegesen a fáradtságtól szóval bocsi hogy mára csak ennyi, igyekezni fogok azonban holnap kamatostul bepótolni minden elmulasztottat!😘