Édes a bosszú

161 11 0
                                    

Mindazonáltal a munkakeresés közel sem bizonyult olyan könnyű feladatnak mint ahogy én azt a fejemben elsőnek elgondoltam. Az első néhany nap valami borzasztó volt.. Megkockáztatom egész emberi életemben nem volt olyan dolgokban részem mint idelent az érkezésemet követő első néhány nap folyamán..
Gondolom nem kell azt részletezzem hogy a Pokol mint olyan nem éppen a normális lelkiállapotú emberek számára lett "kitalálva", ebből következtetve pedig gondolhattam volna hogy ez nem fog olyan pikk pakk összejönni mint emberként én azt már megszokhattam.
Nem mennék bele nagyon a részletekbe, legyen elég annyi hogy ha az ember lánya/fia itt munkára vágyik akkor igen keményen meg kell dolgoznia azért hogy akár még csak a lehető legkisebb fizetésért is, de elkezdjék alkalmazni. Túl sok a munkanélküli (nem meglepő módon), ezért aztán sokszor már azelőtt  megtelnek a szabad helyek mielőtt még az ember odaérnw a megadott címre.. Nem volt ez máshogy az én esetemben sem.
Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, bejártam a fél várost mire úgy ahogy de sikerült egy relative normális melóba belebotlanom. Itt is csak a szerencsémen múlott, ha ugyanis nem áll neki akadékoskodni az egyik ott dolgozó démon, akkor ott sem jártam volna sikerrel. Az ő helyére vettek fel ugyanis engem. Nem volt nagy szám, dobozokat kellett ide-oda pakolgatnom, ahova éppen megadták, mondhatni a munkalehetőségek közül is a legalja. Na de hát nem volt mit tenni, más lehetőség híján csináltam amit mondtak. Lakhatási lehetőségem egy ideig nem is nagyon akadt, meg kellett várjam ugyanis az első fizetésemet, amiből eleinte még így is kérdéses volt hogyan fogok tudni bármilyen lakást is megfizetni.. Abban az egy szűk hónapban mondhatni az utca volt az én otthonom, mindennapjaim szerves részévé vált a hozzám hasonló otthon nélküliekkel történő összezördülések, az ilyen-olyan konfiktusok kezelése (legtöbbször piát és vagy drogot akartak volna tőlem kunyerálni, de gondolom nem lepek meg senkit sem ha azt mondom nem volt nálam soha egyikből sem..) meg hát persze ott volt az a nem éppen elhanyagolható tény is hogy lányból vagyok, és ha valahol akkor idelent fixen érvényes a védd magad főleg ha lány vagy elv, sok ugyanis a dilettáns szexőrült akik napjaik túlnyomó részében bűzlenek az alkoholtól és egyszerűen másra sem tudnak gondolni minthogy ki legyen a következő áldozatuk..
Az időm nagyrészét ennek nyomán hát igyekeztem a munkámba beleölni, nem egyszer fordult az elő hogy megkértem egy-egy kollégámat hogy falazzon nekem, így aztán voltak alkalmak amikor sikerült megússzam az utcán történő éjszakázást. Bár kajám aligha volt elég, már az is nagy megkönnyebbülésbek számított ha fedett helyen tölthettem az estéket.. Addig sem kellett legalább a drogos barmok üvöltözését hallgatnom a sokszor kivilágítatlan utcákon akik mentek bele fejjel az éjszakába anékül hogy akár csak egy percre is belegondoltak volna abba hogy van-e egyáltalán bármi érteme annak amit csinálnak.. Mindegy..
Történt aztán egy nap hogy úgy hozta a sors, be kellett álljak helyettesíteni egyik szabadságon lévő munkatársamat, így hát a csomagoló területről felkerültem az épület azon részébe ami inkább tűnt már egy rendes irodaháznak mint egy akármilyen csomagolóüzemnek. Bár arról fogalmam sem volt mit is kellene pontosan csináljak, örültem a változatosságnak. Valahol a napnak a közepén járhattunk amikor is az irodában felszerelt kisméretű tévét kapcsolgatva belebotlottam valamibe ami aztán végsősoron sikeresen meg is változtatta az akkor boldognak semmiképpen sem mondható szerencsétlen kis életemet..

~Hali! Blitz vagyok és én vagyok az I.M.P alapítója! Te is egy darab szar vagy aki a pokolra jutott? Vagy esetleg egy ártatlan lélek akivel rendesen kibaszott valaki? -szólalt meg a semmi mással sem összekeverhető reklám szöveg. Én csak ültem ott egy helyben továbbra is miközben felvont szemöldökkel meredtem a kicsinyke tv képernyőjére. A képen éppen egy nagydarab pasast lehetett látni akit éppen kikérdeztek arról hogy mi is az ő bűne. Rögtön utána pedig már rá is tértek a lényegre.. Jött az az eszméletlenül fülbemászó kis ének amit meghallgatva többet semmi másra sem tud az ember gondolni csak arra hogy milyen kurvára és kibaszottul ötletes de egyben szerencsétlen is az egész..

~Hát szerencsére a vállaltunk külön bejáratának köszönhetően az élők közé segíthetünk elvégezni a befejezetlen ügyeit, és kicsinálni bárkit aki kicseszett önnel mikor még életben volt..!

A reklám már régen véget ért és már valami tök más random szarság ment helyette mikor is sikerült végre valamilyen szinten ismét magamhoz térjek. Gondolataim túlzottan is lefoglaltak ahhoz hogy hirtelnjében tudjak bármit is reagálni.
- Mi a..
A mondatot befejezni azonban már nem volt alkalmam ugyanis ekkor rontott he a helyiségbe az akkori főnököm, aminek hatására sikerült össze is rezzenem rendesen.
-Ezeket szeretném a rendszerben látni délutánra! - pakolt le elém az asztalra egy jó kötegnyi papírt - gyerünk!
Majd ezzel ügyet sem vetve a bekapcsolt tv- re kiviharzott az ajtón. Furcsa egy pasas volt na de lényegtelen. Ezt követően nem is igazán tudtam másra koncentrálni, csak is arra a fejbemászó kis reklámfilmre. Egy cég ami pénzért cserébe embereket gyilkol odafent a Földön.. Be kellett valljam hogy meglepően ötletes.. Kicsit furcsálltam is hogy ezen alkalmat megelőzően hogy is nem találkoztam én soha sehol sem a reklámjukkal.. Végtére is egy pokolszerte ismert cégről beszélünk..
A napnak a végére már meg is volt a pontos tervem. Kivárom a fizetésemet, kifizetem az akkor már meglévő pukkanat kis lakásomat, a fentmaradó összeget pedig rászánom a bosszúmra.. Tudtam.. Akkorra már biztosan tudtam. Addison.. Eldöntöttem hogy nem fogom annyiban hagyni. Nem úszhatja meg..-gondoltam. Ez pedig egy tökéletes alkalomnak bizonyult arra hogy immáron végérvényesen is visszaadhassam neki mindazt amit ő adott nekem szimpla önzésből..
Így hát vártam. Az estémet a tv -m előtt ülve töltöttem, és a legalacsonyabb minőségű rendelt kaját zabáltam. Aztán egyszercsak megláttam.
A reklám. Ismét elindult, én pedig kapva az alkalmon magamhoz vettem a mobilomat, majd megvártam hogy a végén megláthassam a hívható telefonszámot. Rögtön azonnal bele is írtam a telefonomba, majd elmentettem hogy már rögtön másnap reggel tudjam is hívni..

A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]Onde histórias criam vida. Descubra agora