A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Hot member in my arms..

Összerezzenve kaptam fejemet a hangnak irányába. Vagyis hogy csak kaptam volna, ha a vágyaktól - na meg a magas fűben való közepesen gyors sétatempótól - felhevült ujjak vissza nem rántották volna azt maguk felé. Érintése egyszerre érződött durvának és végtelenül gyengédnek. Az államat közrefogva simultak hozzá vörös arcbőrömhöz erős ujjperci. (Ez a fessük magunkat bíborvörösre dolog még most is képes engem elgondolkodtatni ép elménket illetően, ne ródd föl hát még ezt is nekem.. Hagyj időt a tudatomnak hogy teljesen el tudja azt fogadni hogy a pasim valójában egy nagyranőtt csecsemő akit képes még a mai napig is lázbahozni ha azt mondják neki megyünk rajzolni vagy éppes kifestőzni..:) Elég volt csak egyszer elkövetnem azt a hibát hogy születésnapja alkalmából egy lovas színezőt vettem neki ajándékba, azóta sem képes leszállni a témáról és van hogy hajnalanta arra kelek hogy a telefonjának vakuja mellett satírozgatja ismételten valamelyik kész remekművének a művészi hátterét..)
És bár a beomló tetőzet még akkora távolságból nézve is szinte fülsiketítőnek hatott, nekünk nem kellettek szavak ahhoz hogy egymás tudtára tudjuk adni: Baszottul szeretjük a másikat.
Igen tudom, baromira nyálas, ellenben felteszem ismertek már engem annyira hogy tudjátok, a kéretlenül ideszivárgó megmondóemberek szavaira úgysem fogok adni soha egy szemernyit se. Lehet itt járatni a nagy lepcsest, foganatja nem sok lesz.
Nem törődve a szomszédságunkban kialakulóban lévő őrült fejetlenséggel néztünk bele mélyen egymás szemébe, igyekezvén feledni a hátunkat mindkettőnknek egyaránt sajdító gethes nagy fakereszteket, melyek súlypontjuknál fogva igencsak arra kezdtek el nagy hangsúlyt fektetni, hogy minél inkább sikerülhessen bennünket kimozdítaniuk komfortzónáinkból.
Kettő, ha nem négy kézzel hadonászva próbáltuk volna ezeket a nagy, súlyos viharfelhőket a fejeink felől elhessegetni, ez azonban aligha lehet több egy csupán csak ideig-óráig működő gyermeteg próbálkozásnál.
És ezzel mélyen valahol mi magunk is tisztában voltunk. Mégsem cselekedtünk rögtön máshogy.
- A jóisten megbassza..!
Csak ennyit lehetett hallani mielőtt a beomlott tetőszerkezetet követően a megmaradó falak is nekiálltak volna szépen sorban egyenként meginogni, majd aztán telibe belezuhanni az újabb gócpontként szolgáló egykori belsőtérbe - ahol talán egykor egy másik fiatal tindédzserpár is megpróbálkozhatott a felnőttes dolgokkal, pont mint ahogyan Blitzék is tették annak idején valamikor az ősidők kezdetén..
Boldog szép napok, ég veled.. Ja mi?
(Fizz most tutira kinyírna..)
Na erre azért már Blitz se nagyon "mondta" azt hogy
csak azért sem fordulunk oda, úgy néztük végig összegabalyodott testrészekkel- és érzelmekkel, ahogy az isten odabaszarintott mindkettőnket a földön ülve hogy az a ránézésre is idős pajta egyik pillanatról a másikra eltűnik a talaj színéről. Ezzel a természeti rendek szerint is emlékké minősülve.
Hát ha láttatok már nagy füstfelhőt a levegőbe emelkedni, felejtsétek el. Ezt bazeg übereni nagyon maximum csak egy teljes lakóépületnyi tűz tudná, az pedig azért még idelent is igencsak ritka..
- Mi a gecis faszt csináltok?? - üvöltött oda aztán egy harmadik is az iménti 2 másik káromkodós majomnak, akik szintúgy a fejüket fogva bámulták az újonnan begyulladó óriási tűzpáholyt. Régifajta pajta révén annak még minden eleme is fából készült, úgy langalt az összedőlt roncs mintha legalábbis kerozinnal öntötték volna nyakon az egészet ugy ahogy volt.
Akaratlanul is elvigyorodtam.
- Mit vagy úgy oda baromarc? Ennek már ígyis-úgyis kampec lett volna.. - szánta egyértelműen az ordítozó tagnak mellettem Blitz - Ha anyád most látna lehet hogy ágálna az újboli baszások ellen..
Szabályosan felhorkantottam.
- Ne röhögjél drágám ez igenis komoly dolog.
- Bocsánat csak.. - fél kézzel igyekeztem volna magamra egy minimális mennyiségű levegőt legyezni a váratlanul belém álló hőhullám kompenzálására - Egyszerűen elragadtak az indulatok..
- Ordít itt bazdmeg mint a fába szorult herélt féreg..
- Mit fáj az most neked?
- Nekem ne kontárkodjon bele a dolgomba senki ha egyszer a kedvesemet próbálom éppen megvigasztalni..
- Á de kis romantikus..
Legalább egy csókot azért lehetséges hogy vártam volna, ám ő eltaszajtva magától megpróbálkozott félzsibbadt végtagjait ismételten egyenesbe hozni.
- Eridj haladj viszont mostmár édes.. Ha így folytatjuk lassan eltűntnek fognak bennünket titulálni..
- Az kéne még csak.. Fi-.. - Amy bazmeg majdnem.. - A barátom az fixen ki akarna nyírni mindenkit ha rájönne hogy nyomom veszett..
- Hát márpedig hiába acsarkodik.. - nagy nehezen sikerült neki mozgásba lendíteni a
vértől egészen addig majdnemhogy teljesen megfosztott izmait - Ha egyszer már nem vagy sehol..
- Na ja, de most őszintén. Ki a búbánatos franckarikának kellhetnék éppen én? Vannak nálam százszorta idillibb látképpel rendelkezőb hölgyek is, miért éppen egy ilyen tohonya lahjár kellene itt bárkinek is..?
- Elhalgass..!
Olyan nagy hirtelenséggel és vehemenciával hajolt le ekkor éppen énelém normál álló helyzetéből, hogy egy másodpecre komolyan mondom sikerült is megijednem. Ahogyan a 'férfi dominancia' kátyáját előcsapva rögtön kezdeményezni is próbált egy lépést az irányomba testemet menten el is öntötte a már túlságosan is jól ismert autentikus forróság. Gyomrom a boldogságtól megremegve táncolt ide-oda a hasfalamon belül, ahogyan forró lélegzetét arcomon érezve tekintetem lassan de biztosan elkezdett lefelé haladni a felsőtestére teljes egészében ráfeszülő póló mentén. Tudjátok jól hogy hova mit kell nekem ezt állandóan részleteznem?
Jó, igen. Az árbóc valahogy jobban izgatta a fantáziámat mint az éppen saját maga kardjába dőlő ősrégi teleknek a további sorsa..
Nem lepett meg igazából hogy a karót teljes mértékig állítva találtam, szemeim el is időztek egy darabig a domborodó farmerülepen míg végül Blitz maga meg nem ragadta újból az államat hogy egy felfele ívelő mozdulattal végtére is elérhesse hogy újból rátekintsek.
- Tökéletes vagy, fogtad? - rendesen nyelnem kellett ha nem akartam hogy az éppen recésre száradó torkom egy hirtelen bekövetkező fulladásos halálnak legyen a közvetlen okozója - Ne sipítozzál mert nincsen miért.
- Ilyen testtel könnyű jót pofázni..
- Viccelsz? Nézz már rá magadra..! Te tisztában vagy vele hogy míg odabent poshadtam az irodában valójában le sem tudtam magam állítani egyetlen percre sem?
- Igen láttam eredményét..
- Olyan bomba alakod van hogy a világ összes ringyója elbújhat az anyjába ha te a közelben vagy..!
- Közöttük is lehetnek szexy példányok ahogy gondolom..
- Soha egyik pornóra vagy kurvára sem volt még képes ilyen mértékben állni a farkam mint terád Amy!
Hangjából kicsi híja volt csak hogy nem csurrant ki szó szerinti értelemben mondva a jó ruganyos ✨tejecske✨..
- Na és erre akkor legyél most büszke.
- Nézd én nem fogok körmondatokat zengeni neked mert nem vagyok nő, fingom sincsen hogyan is szoktátok ti egymás lelkeit egyenként pátyolgatni, ez nem az én reszortom.
- Akkor netalántán füllentettél amikor azt kérdeztem, egyéjszakás kaland-e a célod vagy sem..?
- cukkoltam őt tudatosan tovább, mivel pontosan és nagyon jól láttam azt rajta hogy inai egyre és egyre inkább csak megfeszülnek odabent a testében. Az erekción túl benne már feltételezhetően a szorító érzés is előjöhetett, amely bennem is megvolt pontosan ugyanúgy. Nem akartam én se mást csak végre magamban érezni a böhömnagy farkát..
Nem tudom hogy pontosan mennyit is szánhatott csak arra az egy estére abból a bizonyos parfümszerűségéből, de ha tippelnem kellett volna minimum egy fél doboznyit mondtam volna. Úgy merültem alá a még akkor is hatalmas nagy intenzivitással bíró illatfelhőben hogy már azon se csodálkoztam volna ha esetleg az orrom maga mondta volna fel a szolgálatot. Erre még pluszba rá is dobott testének izgalmi állapotba kerülése, ugyanis az izzadással a bőr csak méginkább ontani kezdi magából a ráfújkászott illatanyagokat, különös tekintettel a nyak és annak közvetlen környékére.
A levegőt mélyen letüdőzve emeltem kezeimet a vállamon tartott kézfejeire. Úgy égetett a bőre mintha legalább ezer fokos vízben dagonyázott volna  közvetlenül a bokorhoz történő visszaérkezését megelőzően.
- Soha nem lennélek képes téged elhagyni. Fel tudod te ezt fogni?
- Fel én, naná hogy..
- Szuper..
Egy önnyugtató sóhaj, majd..
- Akkor hát kapd nyakadba a lábaidat és induljunk is hamar a...
Ekkor azonban hirtelen elhallgatott. A felajánlást elfogadva most ismételten megragadtam az izzadságtól ragacsos kezét, valami azonban nem stimmelt.
Arcáról a mosoly seperc alatt lehervadt, és nagyon úgy tűnt mintha szemeivel nem is engem, sokkalta inkább a semmit figyelte volna. Mintha csak simán elmerengett volna gondolataiban.
- Basszameg.. - szavai motyogássá formálódva hagyták el a száját.
- Hé, mi az? Mi van mi történt? - kezdtem el őt azonnal nyaggatni, éreztem ugyanis a belőle sugárzó feszültségből hogy valami pedig közbejöhetett, valami amit talán még ő maga sem kalkulált bele az aznap estének még hátramaradó részébe..