A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Volna kedved..?

Egyetlen burger kettéosztva két rendesen kiéhezett személy részére.. Hát nem állítanám hogy sikerült bármelyikőnknek is rendesen jóllaknia.
Van már az az állapot amikor a néhány falat kaja már nem elveszi a meglévő éhségérzetet hanem akár csak az olaj égő tűzre, méginkább ráállítja arra a szervezetet hogy egyen és egyen, lehetőleg minél többet ameddig csak teljesen tele nem lesz..
Na most ez a helyzet állt fent mondhatni nálunk is.
Ott álltunk immáron teljesen üres kézzel, ám de továbbra is korgó gyomorral.. Feltételezem lehetett Blitzben mindezek hatására egyfajta alapfeszültség, azt azonban mindennél jobban tudtam értékelni hogy az érvelésemet követően már nem hozakodott többet elő a témával, sőt még csak hibáztatni sem kezdett el engem. És ez egy hatalmas lépés volt afelé hogy elkezdjünk hozzákovácsolódni, hozzászokni a közös kapcsolattal esetlegesen járó kisebb-nagyobb súrlódásokhoz, nézeteltérésekhez. Hiába szeretnénk ugyanis szinte mindannyian egy kibaszottul tökéletes álomvilágban élni ahol az álompasikhoz álomnők dukálnak és ahol mindig minden flottul megy, a valóságban egy párkapcsolat totál nem ilyen. Stresszforrások mindenütt, vitákat gerjesztő különbségek a felek között amiket meg kell tanulni normálisan lekezelni. Ha nagyon egyszerűre akarnám venni a figurát azt mondanám, hogy a szerelmi kapcsolatoknak csak a leges legeleje szól úgy igazándiból a szerelemről, mint olyanról, a többi pedig már a felismerésekről, amikoris a pár tagjai szépen lassan rádöbbennek hogy az együttélés valójában egy mindkét részről áldozatokat követelő dolog, amíg ugyanis az egyikük udvarol tegyük fel a másiknak, addig ő arra fog csak és kizárólag mindvégig összpontosítani hogy minél inkább tetszen a kiszemeltjének, és nem arra hogy teljes mértékben önmagát adja. És ezek a háttérbe szorított, meg nem mutatott dolgok jóvalta később jönnek már csak elő, amikor a kapcsokatuk átlépi azt a bizonyos képzeletbeli határt amiről már az imént is beszéltem.
Visszatérve azonban a sztorihoz mi ott álltunk - azaz hogy elnézést, ültünk - a lakóház tövében és azon gondolkoztunk hogy mégis hogy a jó búbánatba is kellene ezt az egészet szóbahozni, megbántani ugyanis semmi esetre sem szerettük volna a másikat, ennek elkerülése végett pedig sokáig nem is szólt egyikünk se egy büdös szót se.
- Nagyon finom volt, köszönöm a meghívást.. - törtem meg én végül a csendet, mire oldalra pillantva kérdően nézett énrám.
- Sikerült valamennyire jóllaknod ?
- Nagyjából jah.. - vágtam rá szinte rögtön a lehető legtermészetesebben - na és te?
- Hát én.. - elgondolkodva nézett végig magán - hát én bármikor és bárhol tudok enni szóval nem nagy kunszt, esetleg legközelebb hozhatnék magammal több pénzt mert ez így kurvára nem járja..
- Ugyan már, nem történt semmi. Én döntöttem úgy hogy elajándékozom az én részemet, és ezzel vállaltam azt hogy éhen maradok. De te viszont.. Olyan kibaszott makacs vagy hogy valami hihetetlen.. - szúrtam oda neki "bosszúsan" - simán megehetted volna de te nem..
- Mert nem foglak kaja nélkül hagyni te nagyon bolond - simította odébb ezúttal két oldalról is egyszerre a mocsok módon újra és újra előreugró hajtincseimet, majd kezeit továbbra is az arcomon tartva immáron megenyhült tekintettel nézett rám - ha te így akkor én is így.
- Na most mi lesz, játszadozol vagy lesz is valami? Csókolj már meg az Isten szerelmére.. - vigyorodtam el mire erre ő rögtön váltott is. Aranyos és előzékeny Blitzből lett újra ismét az egyfojtában kacérkodó és hódító Blitz, avagy a Blitzo akit mindenki más is ismer. Az arca amit mindenkinek is mutat ha éppen arról van szó. A másik énjét azonban egyedül csak én ismerem.. Na de én nagyon..:)
- Mit gondolsz, megérdemled ?
- Naná!
- Ehj de magabiztos lett itt hirtelen valaki.. - fúrta bele ha lehet még mélyebben vadul megvillanó tekintetét az én pillantásomba, annyira hogy még csak szabadulni se tudjak a testembe hirtelen beálló gyönyörtől..
Csókja ezúttal sokkalta több ideig tartott mint az azelőttiek közül bármelyik.. Beleadtunk mindketten apait anyait azt meg kell hagyni, bámulatos hogy miként képes már csupán csak egy egyszerű kis csókkal is elvarázsolni engem, ha éppen úgy hozza az élet hogy szüksége lehet az én könyörületemre vagy enyhülésemre.. Tudja jól hogy mik is az én valódi gyengepontjaim..;) Ez egy a sok közül.
Kezei apránként a nyakamra csúsztak, míg az enyéim a mellkasáról egyenesen a vállaira. Legszívesebben örökre úgy maradtam volna, olyan közel őhozzá amennyire az fizikailag csak lehetséges tud lenni..
Ám még mielőtt teljesen beleragadhattam volna ebbe az állapotunkba, ő megszakítva mindent kissé elhúzódott, majd egy meglehetősen érdeklődő hangnemet felhasználva rákérdezett:
- Lenne kedved esetleg ma este eljönni velem valamerre ?
- Oh háth.. - nem is tudtam hova legyek a meglepettségtől és a bombaként felrobbanó boldogságérzettől - na de, merre?
- Az legyen csak az én titkom.. - mosolyodott el sejtelmesen miközben feltápászkodva a kezét nyújtotta felém - én csak egy válaszra várok..
- Szerinted ? - fúrtam bele a mellkasába a fejemet hogy aztán onnan nézhessek fel rá - természetesen benne vagyok..!
- Majd meglátod hogy mennyire jó lesz ! - tette hozzá tőle szokatlan módon nagy izgalommal - van egy hely ahova már mióta az eszemet tudom eljárok és nem bírok egyszerűen betelni vele! Remélem hogy ezt te is így fogod a végén majd gondolni.
A mondata végére már sikerült magát úgy nagyjából lenyugtatnia egy olyan szintre hogy ismételten képes lehessen a normális és kulturált kommunikációra. Hiába. Ő egy örökös gyerek marad.. Ahogyan én magam is..:)
- Ebben egy percet sem kételkedek.. - indultam el mellette lassan vissza az utca fele - vigyél el engem bárhová, én jól fogom magamat veled érezni és kurvára hálás is leszek..

A kocsiig visszavezető utat mondhatni teljes mértékben végigbeszélgettük. Pontos témát ki sem tudnék most így hirtelen emelni, szó esett akkor az emberi életemtől elkezdve a pokol népességének problémáin át mindenről. Tanultam is akkor egész sokmindent, és nem mellesleg sokkalta közelebb is tudtam kerülni ahhoz, hogy milyen is a valódi sorsuk idelent az impeknek..
A szerencsésebbek hogy úgymondjam gazdag családoknál élhetnek a palotáknak a belsejében, igaz hogy csak egy huszadrangú inasként, de legalább nem kell éhségtől úgy szenvednie.
És akkor van a másik oldal, a nagytöbbség, akik csak úgy mint az összes bűnös, succubus/incubus vagy éppen hellhound az úgynevezett értéktelen pornéphez tartoznak akiknek aztán tényleg 0 kiváltság jár, és akiket szarba se néznek a nagy nemes hercegek és uralkodók.
Bár az utóbbi témakör felmerülésekor Blitz egy kissé mintha furcsábban kezdett volna el viselkedni, terelte a témát, egyszavas válaszokat adott és minden olyan egyéb dolog ami csak arra utalhat hogy a múltban esetleg tapasztalhatott valamiféle kivételt ebben talán ő maga is.. Én azonban nem óhajtottam őt félbeszakítani, hagytam hogy úgy alakítsa a beszélgetést ahogyan ő akarja..
Már a parkoló szélén járhattunk amikor is a semmiből hirtelen megszólalt Blitz telefonjának az a tipikus kiabálós csengőhangja aminek az idők folyamán egy néhányszor már sikerült engem azért elég rendesen beszaratni egy-egy alkalom adtán..:D
Kissé értetlenül néztünk össze, majd végül a kezemet elengedve kihalászta zsebéből a folyamatosan orditozó mobilt.
- Azt hittem hogy kellően egyértelmű voltam amikor arra kértelek benneteket hogy most az egyszer oldjátok meg magatok a dolgokat.. Mi az? Mit nem sikerül már megcsinálnotok ?
Feltételeztem hogy Moxxie lehetett a vonalban Blitz lehordó stílusából kiindulva, visszafojtott mosollyal dőltem neki az egyik lámpaoszlopnak.
- Na ez felejtős! Oldjátok csak meg ti önállóan! Mintha itt se lennék, jó?
Néhány másodpercig csak hallgatott, majd:
- Mit tudom én, találjátok ki..
Volt egy olyan érzésem hogy akadhatott egy kis porszem valahol a gépezetben, Blitz arcára ugyanis az idegesség úgy ült ki mint a nyugdíjas mamák szoktak az erkélyükre azért hogy aztán pletykákat gyűjthessenek a "legkedvesebb" szomszédaikról..
- Nem azt felejtsd el! Dolgom van ha nem tudnád..!
Ismételten csend..
- Parancsolsz..?
Hallottam Moxxie hangját a vonal túlvégéről. Nem igazán értettem hogy mit is mondhat de gondoltam hogy valami jó kis "dícséret" lehetett a kedves kis főnökének a részére..^^
- Oké oké. Értettem elsőre is nem kell rögtön felkapni a vizet.. - forgatta meg a szemét unottan Blitz - indulok nemsokára..

Mindeközben a telefonom - oly sok csendes perc után - ekkor ismételten megrezdült, ami aztán rögtön fel is keltette az érdeklődésemet. Kíváncsi voltam hogy vajon ezúttal ki talált már ki és mit.

- Remélem minden rendben veled..
Ennyi állt csak az üzenetben, se több se kevesebb. Felnézve a még továbbra is telefonáló Blitzre egy pillanatra eltűnődtem, ám aztán végül megnyitottam az alkalmazást..