A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A nagy terv..

Először azt gondoltam kajakra össze fogunk fejelni, érzéseim szerint ugyanis pontosan ugyanarra készülhetett ő is mint én. Ellenben én gyorsabban vittem véghez, ezáltal ő a "háttérbe szorulva" egyszerűen csak kivárta hogy kiélhessem a magam sajátos és nem mellesleg igencsak mazohista tulajdonságokkal felvértezett igényeimet - avagy a szemeimnek kiszúrását nyúlánk vállának csontjaival.
Bezony. Ez egy külön faxninak számít hogyha esetleg elmaradott lennél a mai korhoz és mondjuk nem tudnád. Begerjedek a fájdalomnak különböző fajtáira..🙃
- Jól van szívem.. Elég lesz - veregette meg egy olyan 4-5 másodperccel később a hátamat, de tudod csak annyira hogy a tüdőm az pont leszakadhasson a rákba (Nyilván csak humorizálni próbálnék.. Nem lenne az a pénzösszeg amiért mi képesek lennénk testünknek bármelyik részét is csak úgy elherdálni faszjankóknak.. (már úgy értem szervkereskedőknek.. khm)
- Itt döglünk éhen baszki..
- Pardon ?
- Mondom itt pusztulunk el ha nem indulunk meg belátható időn belül mostmár ténylegesen..
- Te már megint éhes vagy..?
Már nem minthogyha óhajom lenne arra hogy akkora hatalmas zabagépnek állítsam be Blitzemet, csak azért meglehet hogy nem éppen egy ilyen megszólalást vártam volna egy 100%-ban szerelem vezérelte ölelés közben. Esetleg fogd meg a bokád, de nem. Még csak az sem.
Ő éhes. Hát apukám.. Neked aztán van érzéked talajig rombolni a félkész házelemeket.
- Mekkora mocsadék vagy már.. - húzódtam hátrébb egyből, a nevetés ellenben végig ott gubózott a garatom aljában.
- Most mi ? Azért mert meg merészeltem szólalni?
- Éppen öleltelek..!
- Ahogy én is, ha nem vetted volna észre - tárta szét a karjait értetlenül, mire én egy könnyed legyintéssel reagáltam.
- Az mindegy. Ez most akkor is érzéketlennek hatott.
- Hát bassza meg én kérek elnézést..
- Kérhetsz is - vontam ezúttal én a karjaimat magam elé miközben komor fapofámról nem feledkezve bámultam egyenesen a szemeibe. Ő ezt bírta is, ezúttal már nem kaptam el a fejét semerre.
- Ennyi? - kérdezett rá egy nagyjábóli 10 másodperces időintervallum leteltével később - Kidühöngted magad ?
- Korántsem.
- Mindjárt gondoltam - mosolyodott el rejtve amit én viszont azonnal ki is szúrtam - Akkor még várok.
- Egyáltalán hogy a jó fenébe tudsz te ennyit zabálni?
Szemei kikerekedtek ahogyan szemöldökömet felvonva ránéztem válaszra várva.
- Mi az hogy ennyit? Eszednél vagy szívem? Tudod mikor ettem én ma utoljára ?
Nem feleltem.
- Hát megmondom. Akkor amikor te is.
Hoppácska..
- A burgeresnél.. - segített aztán ki látva hogy ebből válasz máskülönben lehet sohasem lesz - Délelőtt.
- Ó valóban..?
- Igen.
- Egészen biztos?
A rám vetett zavart pillantása csak méginkább lázba hozott. Folytatnom kellett a játékot, nem tehettem azt meg magammal hogy ne..
- Hát csak emlékszem tán mikor kajáltam ma bármit is utoljára!
Minden bizonnyal vérig lehetett sértve amiért egy tőle teljes mértékben független személy lyukat merészelt ütni az őáltala működtetett védelmi pajzson, ezzel ingerületeket juttatva elméjének azon részére amely az emlékezet működését lenne alapvetően hivatott működtetni. Elbizonytalanítottam, ez pedig bosszantotta.
- Mhm. Jól van kicsi faszkalap aludjál még..
- Mi a fasz?
Nevetni kezdtem.
- Cicám! Áruld már el hogy mi a kénköves meredt isten fasza van most??
- Semmi..(😂)
- De.. Geci!
- Hogy beszélsz te..?
- Ahogy megérdemled!
Elkapta a kezemet. Fájt ahogyan szorította de valahogy mégsem bántam. Csak néztem fel a különösen élénknek tűnő szemeibe, előrehulló hajjal, megátalkodottan. Elbaszottan de mégis nőiesen - hát nagyon nem.
- Mondd csak, az éhségtől vagy most ennyire ki? Mint egy korai magömléssel küszködő kamaszfiú..
- Igen bazdmeg amiatt is.
- Is ?
- Bárcsak láthatnád magad kívülről.. Most olyan kis esetlen vagy..
- Aha. Szóval buksz a náladnál gyengébbekre.
- Nincs is csodálatosabb érzés annál mint amikor érzed hogy a másik egyre csak gyengül a kezeid alatt.. A természetüknél fogva gyengébbeknél ez a pont sokkalta hamarabb érkezik el mint egy életerős felnőtt személynél.
- Hát jó.. Ellenben azt továbbra sem vagyok képes ép ésszel felfogni hogy mi tarthat téged vissza attól hogy akkora legyél mint egy tökéletesre méretezett defektes buszkerék..
- Feladom.
- Fánk! A fánk bazdmeg, nem emlékszel ?