A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Egy határon túl

Hogy miképpen is keveredhettem én egyáltalán már csak közös légtérbe is egy magafajta csődörrel azt már talán maga a Jóisten se tudja, talán a 'hasonló vonzza a hasonlót' elvet kellene egy kicsivel pontosabban kidolgozni az ilyesmi feladatok elvégzésére szerveződött emberek egy csoportjának, vágjanak ugyanis orrnyergen egy jól megtermett légkalapáccsal hogyha én magam is olyan egy kókány és szétszórt egyén vagyok neadjisten mint amilyen őnagysága, kiskegyemnek bűvöletes háttérkísérete, Blitzø, az örök rodeós.
Igen, rodeós.

Miért, szerinted ha létezne műtéti lehetőség a farkaknak és hátsóknak egyöntetű egybeforrasztására, nem adná el még a tetőt is a feje fölül csak azért hogy aztán minket soron kívül kiválogatva betuszkoljanak egy mocsoktól bűzlő aprócska kis terembe? Mire felébrednénk meg már a tejben úszkálhatnánk..
Okés ez asszem' felejtős. Melyik elmebeli zavarom tehette ezt most vajon a tudatos felem központi gondolatának..?
Az iménti soraimat elnézve lehet hogy tanácsosabb lenne a ígéretemet felrúgva ismételten írni egy panaszlevelet az elmémnek, hasson is már mostmár legalább az a rengeteg pszichotikus kezelés melybe fejemet, eszemet és pénzemet is belefektettem már egyaránt.

Szóval miután Hágós Misu kézségesen hátrébb lépett, az ajtó - ameddig annak kopottas rugói csak szakadás nélkül engedni akarták - azonnal elénk is tárta azt a tipikus 'kitöröd a nyakadat ha itt nem vigyázol' lépcsőzetet. Tudod amin úgy kell fogószkodni mintha legalábbis egy aligátorokkal teletömött medence felett kellene a saját testsúlyodat megtartanod egy korhadt faágon, tudva azt hogyha a kéreg lemorzsolódik az egyébként is használhatatlanul gyengusz ujjaid alatt akkor odalent a biztos kínhalál vár majd rád kitartott karokkal és haláli jókedvvel.
Mert érted.. Halál..

Nem, ez nem egy vicc akart most éppen lenni. Ez kérlek az általam oly bőszen elásott csatabárd.. Évekig küzdöttem verejtékek között azért hogy egyszer világi komikus válhasson belőlem. Már egészen apró pelenkás korom óta ontom magamból állandószerrel a cseles nyelvtörőimet és a szellemesnek korántsem nevezhető, ámde sokáig mégis annak gondolt szójátékaimat.
Hát.. Végülis egyszer mindent fel kell adni valahol.. Vagy a mélyben, vagy a csúcson de egy nap úgyis minden véget ér..
- Eridj haladj szívem! Ha nem emlékeznél rá.. - észre sem vettem hogy időközben mögém lépett, olyan sokszor mint egy kibaszott macska - Nekünk odahaza még dolgunk akad..
- Ó hát persze hogy is felejthetném el.. - ráztam meg a fejemet miközben a gunyoros hangnemet megtartva még hozzátettem - Felőlem.. Na persze csak ha bírod is majd még szuflával..
Egy mindenki számára használható infó, ha Blitzel akarsz értekezni de nem figyel rád kellőképp, csak makogj össze neki valamit a szexualitás témakörén belülről. Emlegess neki farokhosszokat vagy tudja a búbánat, a lényeg hogy magához téritsd a benne lakozó ősi versenyszellemet, melyet valószínűleg már az ükapjának az ükapja is hordozhatott a génjeiben..
Tekintete a pillanat tördéke alatt komorult el, majd váltott is át egyből felbőszült vadkan üzemmódba. Tudtam én hogy léteznek a nőkre veszélyt jelentő férfiak a nagyvilágban, na de ez.. Ez már egy külön szint kéne hogy legyen basszus.. Ilyet nem láthatsz minden melletted elhaladó fiúcska szemében, még akkor se ha azok egész idő alatt csak a seggedre voltak képesek maszturbálni.
- Ugye tudod hogy ettől az állandó naivitástól már egy jó ideje égnek áll a farkam..?
- Nem, de könnyen lehet hogy nem is igen érdekelt - vágtam rá a festék színe alatt teljesen elpirulva - Haladjunk..
- Hah most zavarba hoztalak - csapta össze kezeit önelégülten, akárcsak a szerb kisgyerek mikor rájön hogy van már elég idős ahhoz hogy maga is elkezdhessen végre valahára boszni - Valld csak be..!
- Mivan ? - néztem mégegyszer utoljára hátra a lépcső aljáról, ezúttal már egy kicsivel ingerültebben.
- Ugyan, hagyd csak el a formaságot nyugodtan drágám.. Tudom hogy imádod őket, de feleslegesek most ide az eféle körmondatok..
- Ahj maradjál már.. - kezeimet a feljáró mellé felrögzített fémrúdra tapasztottam - Örüljél akkor caak simán magadnak.. Hang nélkül..
- Rendben - vont vállat, mire jobbnak láttam teljes testtel is előre fordulni. Még a végén teljesen elszállt volna magától ha látni vélte volna a képemre nagy szenvedések árán kikívánkozó mosolykezdeményt.
- Bocsi mégegyszer.. - intéztem szavaimat ezúttal már a szerencsétlenül járt csávónak, aki habár jobbára csak áldozata volt a körülötte lezajlódó eseménysorozatnak, mégis ő húzta hármunk közül a lehető legrövidebbet. Egy leharcolt külsejű csaj az érzelmektől túlfűtött, lelkiekben azonban teljesen tropára jutott palijával, daddy issues színre lép, simán gondolhatta akár még azt is hogy a szexre való hajlandósságomnál már csak az egóm lehet sokkalta nagyobb ha egy nálam idősebb pasit ilyenformán vezetek a saját pórázán, de nem baj mert ugye tojni kell a világra, ki mit gondol úgysem számít.. Én tényleg csak a lelki egészségéért kezdtem el egy nagyon picit aggódni amikor is Blitz odalentről benyögött még egy 'végülis kocsiban legjobb ha van az aktus'-t.. Persze csak mint amolyan belső monológ, szóban kimondva.
- Ugyan.. Nem probléma..
- Igyekszünk majd nem tönkretenni a személyiségedet, vele ne is törődj..
- Kivel ne törődjön ?
Alighogy sikerült letennem a seggemet a középső ülésre, Blitz már szinte azonnal csapta is be maga mögött az ajtót. Úgy nézett ránk oldalra mint aki még a saját életét is csak vonakodva képes igaznak elfogadni. Nem tetszett a megvillanó fény a szemében. Olyan más volt.. Olyan karakteridegen.
- Veled.. - hunytam le a szemeimet sóhajtva miközben hátradőlve konstatáltam: A szék prontra ugyanúgy nyöszörög meg nyikorog mint a furgonban. Fasza😎
Nem mondom hogy nem hiányzott a légkondival is és minden egyéb alapesetben lehet hogy teljesen kihasználatlan szarral felszerelt jeep amellyel Fizz kapott el a buszmegálló színteréről, a kocsi az mondhatni suhant az utakon, a motort szinte hallani sem lehetett, ám amint sikerült fejben idáig eljutnom már jött is az elkerülhetetlen. Ismét erőt vett rajtam az a furcsa, szokatlanul csontbavájó feszültség mely kettőnk között ülepedett le az akkori utunk során. A megtalált fűről meg hát ne is beszéljünk..
Meglepettségemen teljesen még ekkorra sem sikerült túllépnem, Fizz kirakatszemélyiségét vizslatva még a sima dohány is furcsának hatott, hát még hogyha végiggondoltam az egyebeket is..
Ha ez igaz - gondoltam - Akkor soha, de soha nem szeretném őt meglátni belőtt állapotában. Túlzottan is kockázatos lehetne az igencsak gyenge lábakon tántorgó barátságunk egészségére nézve..
- Velem? Ne is. Túlzottan is leköt fejben a gondolat hogy miket is tervezek veled művelni az éjszaka további részeiben..
- Agh.. Nem hiszlek el..
- Hé hé, nyugi - tudtam hogy a srác ezt nekem szánja, mégsem néztem fel - Engem nem zavar. Csak nyugodtan..
- Még jó hogy! Az én barátnőm, a mi kapcsolatunk! Jól is nézne ki ha te csak úgy beleugathatnál a mi kis privát..
- Blitz mostmár tényleg fogd be..!
Hangom élesen csattant, maga után kínosan hallgatag ürességet okozva. Blitz döbbenten, és talán kissé felháborodottan is bámult engem, míg a sofőrünk kerülve a feltűnést inkább csak felengedte a kuplungot hogy aztán végül a rozsdaboglya nagy nehezen megindulhasson alattunk.
Nem éreztem szükségét a további megjegyzéseknek, hagynom kellett hogy ő maga eszméljen rá cselekedetének fonákságára.
Combjaimk egy pillanat erejéig összedörzsölődtek, ám én ezt hamar be is szüntettem a lábam ellenkező irányba való elmozgatásával. Láttam hogy látta, a csendet azonban nem törte meg. Ezért hálás is voltam, így is sikerült magunkat teljes egészében leégetnünk, nem szerettem volna még egy lelki rábeszélést is tartani neki arról hogy én miért is nem vagyok hajlandó vele fizikailag érintkezni.
Hisz felnőtt már, nem egy mentálisan visszamaradott kisgyerek..
Na de ez semmit sem jelent mint ahogy azt tudjuk is nagyon jól.
Kezeit az ölébe ejtve tartotta miközben lassú, hanyag mozdulatokkal malmozni kezdett. Nem lehetett ez sem egyéb egy kényszeres pótcselekvésnél, ezekről már akkor is sejtettem hogy a belső feszültségevezetését igyekezhetik szolgálni, ezért se szóltam rá soha ha valami ilyesmit láttam csinálni. Kellett hogy a kezében legyen valami. Ideges volt, lerítt róla, ám mégsem beszélt.
Az ultimátumom hatásosnak bizonyult, az elkövetkezendő néhány percben csak az egészen halkra lecsavart rádió adott némi kis háttérzajt, ezen és a motor folyamatos berregésén kívül egy apró pisszenést sem lehetett volna hallani.
Alapvetően fogalmam sem volt az idő múlásáról, tekintetem egy az egyben a távolba veszett. Míg a jármű alattunk egy számunkra még teljesen ismeretlen irányba robogott folyamatosan és szüntelenül, addig a táj körülöttünk maradt szinte mindvégig ugyanolyan. Egy ponton el is hagytuk az autópályát, hogy merre is pontosan arról már fogalmam sincs. Amennyi fix hogy egy, a pálya aszfaltjánál fényévekkel szarabb minőségű, bütykös-rögös szar főúton kellett tovább haladnunk még legalább egy olyan negyed órán keresztül. Világítás az természetesen volt ezen a részen is mindenhol, így a bennünket két oldalról végigkísérő kukoricások sem avanzsáltak teljes árnyékföldekké.
Már a telephely közeledtét kijelző táblát is magunk mögött hagytuk, amikor is Blitz kezét véltem megérezni a jobb térdem közepe táján.
Kifejezéstelen arccal fordultam el felé, így aztán sikerült is még éppen elcsípnem az arcomat figyelő tekintetét, mielőtt azokat reflexszerűen egy másik irányba kapta volna el.