A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Egy burger ketten, felesben..

- Főnyeremény, mi? - emeltem fel magam elé a látszólag is jól megpakolt hambimat, azzal a célzattal hogy végre annyi étek nélküli percet követően csillapíthassam a gyomromban folyamatosan csak lüktető éhséget - inkább egy életre szóló átok. Majd meglátod egy fél év múlva hogy milyen hárpia is tudok én valójában lenni ha.. nem kapom meg amit feltétlenül akarok..
Felhúzva a térdeimet a kézfejemen lévő kezét megragadva áthúztam azt a saját ölembe, amit ő egy sokat sejtető mosollyal reagált le.
- Átok vagy áldás, nem teljesen mindegy? - a fülemhez hajolva folytatta - Kellesz nekem és kész..
- Na jól van mostmár zabáljál inkább.. - toltam el őt szórakozottan magamtól miközben igyekeztem nem zavarba jönni - Éhenkórász..
- Erre a percre várok már mióta.. Az Istenit, de jól is néz ki..
Eddigre sikerült már neki is kicsomagolnia a magáét, így szinte egyszerre haraptunk bele mindketten a sajátunkba.

Srácok.. Ez a cucc kibaszott jó volt. De tényleg, amikor Blitz nekiállt dícsérni a helyet még volt bennem némi kis bizonytalanság a dolog hitelességét illetően, na de amikor beleharaptam..
Az a fajta ízorgia ami az ízlelőbimbóimra szakadt rá abban a pillanatban.. Pokolian mennyei volt..!
- Wow ez.. - leküzdve a falatot folytattam - ez kibaszott jó! Azta..!
- Én mondtam.. - válaszolt is rögtön, félig meddig még tele szájjal - baszottul megéri az árát.
Néma mosollyal az arcomon figyeltem ahogyan a burgernek nekiesve igyekszik mindig minél többet és többet magába tömni egyszerre, tisztára úgy csinált mint a kisgyerekek amikor a szüleik a kedvencüket főzik..
- Jó étvágyat.. - jegyeztem meg csak amolyan mellékesen egy visszafojtott vigyor kíséretében, mire ő felpillantva rám zavartan magyarázni kezdett.
- Bocs, csak kurvamód éhes vagyok..
- Nem probléma.. - mosolyodtam el immár rendesen, leharapva egy újabb darabot a sajátom széléből - engem nem zavar, csak nyugodtan..!
Én magam se tudom mindig azt az íratlan szabályként feltűntetett eszmét betartani miszerint evés közben nem igazán illendő úgy igazán teli szájjal beszélni, van hogy saját magam is megcsináltam ugyanezt. Tudom furcsán hangozhat, sőt egyesek szerint talán még egyenesen gusztustalannak is, de hát na ez van, nem lehetünk és nem is kell mindig minden esetben makulátlanul tökéletesnek lennünk. Akkor ott az esett jól hogy teli szájjal fröcsöghettem Blitznek mindenféléről, ő pedig ugyanez csak pepitában. Ez így volt jól, ezzel nem is volt és nem is lesz soha probélma..
Már éppen haraptam volna a következőt, majd az azt következőt amikor is megakadt a tekintetem valamin, illetve jobban mondva valakin..
Nem olyan túlzottan messze tőlünk ugyanis egy az anyátlanul maradottaknál talán kicsivel idősebb lányka kutakodott az egyik villanyoszlophoz erősített szemetesben, mindezt feltételezhetően valamiféle táplálék reményében.. Látszott is szegénykémnek a testén hogy mennyire nádszál vékony is valójában, ezt látni pedig az azelőtt történteket követően hát.. meglehetősen megviselő egy élmény volt. Blitz mindebből nem túl sokat érzékelve kajázott mellettem továbbra is, én azonban egyszerűen nem voltam erre így ebben a formában képes.
Lenézve a hamburgeremre egy pillanatra eltöprengtem a dolgokon, majd még mielőtt bármilyen belső hang nekiállhatott volna engem lebeszélni róla, lassanként feltápászkodtam, majd a kajámmal a kezemben megindultam a leányzó felé aki látszólag is bűnös lehetett.. Egy másodpercre elgondolkoztam azon hogy egy ilyen fiatal gyerek mégis miképpen kerülhet a pokolba, ám végül úgy döntöttem nem hagyok a szükségesnél nagyobb teret ezeknek a negatív gondolataimnak. Bármit is tett, nem érdemli meg az ilyen fokú éhezést. Az én szememben legalábbis.
- Amy te meg.. mit..
A lány hirtelen felkapva a fejét rám pillantott, majd végül lassan a kezemben tartott jókora hamburgerre szegeződött a tekintete.
- Amy várj már - kapta el a kezemet Blitz letéve a kajáját - mi a fenét akarsz..
- Csak segíteni.. - vontam vállat.
- Ne csináld már baszus.. Nézz má rá..!
- Igen látom. Alig áll a lábán szerencsétlen és épp ezért megérdemli azt hogy legalább a mai nap most az egyszer ehessen valamiből egy normális nagy adagot..
- Amy, én ezt neked vettem. Érted? Nem neki. Neked!
- Tudom de kérlek próbálj meg egy kicsit engem is megérteni. Mármint.. Ahj hogy mondjam.. Szóval.. Nem bírom azt elnézni ha egy gyerek szenved.. Legyen bármilyen korosztályú vagy nemű, ha kínlódni látok akár csak egyet is a rosszullét kerülget..
- Nézd én megértem hogy te így látod de.. Itt minden második kölyöknek ilyen a sorsa.. Ez ellen nem tudsz se te mit tenni se pedig én.. Sőt gyakorlatilag senki sem. Ezt el kell fogadnod. Nem menthetsz meg mindenkit..
- Ne legyél már ilyen.. - néztem le rá hitetlenkedve - oké, lehet hogy nem tudok túl soknak segíteni így pénz híján, de annyit igenis megtehetek hogy ha ilyen helyzetben találom valamelyikőjüket akkor amim van azt megosztom vele..
- Megosztod.. És nem neki adod..
Elnézve őt ismételten azok a kis duzzogó óvódások és kisiskolások jutottak eszembe akik hogyha nem kapják meg azt amit akarnak bevágják magukat a sarokba és durcásan elfordulnak a szüleiktől, gondolván hogy azok majd egy idő után úgy is megsajnálják majd őket..
Blitz gyakorlatilag ugyanezt csinálta, csak kicsit másabb indokból kifolyólag mint a kisgyerekek szokták...
- Ugyan már ne gyerekeskedj..
Kiszabdítva csuklómat a kezei közül magabiztosan indultam meg ezúttal már ténylegesen a kiscsajszi felé. Lehetett rajta látni a teljes fokú bizonytalanságot, és hogy közel sem biztos abban, hogy én esetlegesen nem rossz szándékból megyek oda éppen akkor hozzá..
Már éppen hátrált volna el a szemetestől, amikor is odaszóltam neki.
- Hé, ne aggódj..!
Visszatartott lélegzettel és kitágult pupillákkal nézett vissza rám, mire én megtartva az esetleges biztonságérzetet nyújtó 1-1,5 métert leguggoltam elé, majd lassan felé nyújtottam a papírba visszacsomagolt szendvicsemet.
- A tiéd..! Vedd csak el nyugodtan..!
Nem szólt nagyon semmit, így hát ismételten megpróbálkoztam.
- Nem szeretnélek téged bántani..
Ő ekkor a hátam mögé kezdett el kissé aggódóan tekintgetni, mire én követve a tekintét hátrafordultam.
- Amy ugye most csak hülyéskedsz velem ?
Blitz szinte már majdnemhogy be is ért engem, ott állt tőlem durván egy olyan 2-2,5 méterre, arcán a fedetlen ellenszenvével.
- Nem, és légyszíves ne gyere közelebb mert csak megijeszted..!
- Hát ezt nem hiszem el.. - fonta össze maga előtt feszülten a karjait mire én sóhajtva fordultam ismét vissza a gyerek irányába.
- Nem foglak téged sem én, sem pedig ő bántani ha ezt most elfogadod, ne aggódj..!
A kislány erre bár módfelett bizonytalanul, de végülis tett néhány lépést az irányomba. Nem is csodálkoztam egyébként meg az óvatosságán.. 5-6 éves ha lehetett maximum.. Ilyen korban lekerülni erre a pusztulat helyre.. Ráadásul láthatóan teljesen egyedül..
Már csak akkor is elfogott a szorongás ha csak megpróbáltam beleképzelni magamat az ő helyzetébe.
- Gyere csak.. - mosolyodtam el bátorítóan, mire ő lassan elérve hozzám kinyújtotta a karját, és lassan, de tényleg nagyon lassan átvette tőlem a még langyosnak mondható hamburgert.
- Ezaz.. Jól van.. - biccentettem - Edd csak meg..
Arcán ekkor minthogyha egy aprócska mosolyszerűség jelent volna meg.
- Megérdemled..
- Na jó ebből elég - lépett mögém Blitz felhúzva engem a földről - ez kibaszott nevetséges..
A lány rémülten hátrált visszább, mire én értetlenül néztem hátra Blitzre.
- Most ezt miért kell..?
- Mert nem fogom azt végignézni hogy egy ilyen kis szaros kisemmizzen téged csak mert ártatlanul néz rád.
- Az ég szerelmére Blitzo ez csak egy nyavalyás hamburger.. Ne sajnáld már ennyire tőle..!
A lány ekkor már ismét a kukánál állt, látszólag is futásra készen.
- Igen egy hamburger amit én vettem neked a saját pénzemen mert szerettem volna neked valamivel kedveskedni..
- Én értelek és értékelem is a szándékodat, viszont léteznek helyzetek amikor..
- Amikor mi van ?
Csendben maradtam.
- Amikor mi van, Amy ?
- Amikor esetlegesen mást is nézni kell magunkon kívül.
Őszintén szólva engem eléggé ledöbbentett ez az egész.. Blitz heves reakciója borzasztóan meglepett és őszintén szólva el is gondolkodtatott..
- Mi az, mit nézel ennyire..? - indult meg Blitz a kislány felé aki erre talán mondanom sem kell de azon nyomban el is kezdett tőlünk távolodni.
- Tűnés innen! - kiáltott rá hirtelen, mire ő azonnal futásnak is eredt. A lakótelep belseje felé indult meg, egészen addig követtem a szememmel míg nem végül el nem tűnt a soron következő társasház sarkán befordulva..
- És ezt most mi volt..? - tettem meglehet egy kissé idegesen csípőre a kezemet.
- Semmi.. - indult el végül inkább vissza ahhoz a falhoz ahol előtte elkezdtünk falatozni - az égvilágon semmi, hagyjad csak..
Na most.. Ez a hagyjad csak ez meglepően furcsán hangzott..
- Nem szerettelek volna téged megbántani ne haragudj, de muszáj voltam rajta segíteni!
- Már miért lett volna muszáj?
- Most mondtam el az előbb..!
- Jó oké, hagyjuk.. - sóhajtott ahogy visszaérve lehajolt a félbehagyott burgeréért - akkor viszont a fele a tied..
- Mi ? Nem nem dehogy is! Eszedbe ne jusson..!
- Nem kérdeztelek.. - nézett mélyen a szemembe - ha én eszek te is enni fogsz..
- Hihetetlen vagy.. - mosolyodtam el már ösztönszerűen - nem kell tényleg.. Én lemondtam az enyémről..
Ám eddigre már a kezembe is nyomta az elfelezett hambimak a másik felét.
- Bocs, nem tudtam szebben szétszedni.
- Dehát..
- Sok a szöveg édesem.. - hajolt oda hozzám és választ nem várva megcsókolt - hallgass és egyél..
- Imádlak.. - vigyorodtam el majd végül én is enni kezdtem - jó a szíved csak egy kicsit még gyakorolnod kell..
- Na persze..