A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Cuni, cunci, és a többi..

Azon túlmenően hogy kettőnkből egyikünk sem tudta igazán azt eldönteni hogy mégis mi a kénköves ménykű is történik éppen, azon túl talán már csak a köztünk kialakulóban lévő kémiának a teljes körű szertefoszlása bizonyult számunkra fájdalmasabbnak. Az a kép amely a sötétített ablak mögött várt miránk ugyanis fertelmesebb volt basszus mint az estékbe nyúló falunapokon egymagadban elbóklászni a sátrak között nőként - hidd el hogy tapasztalat.
Képzelj el most magad elé egy jókora húsmasszát. De eresztheted most a képzeletedet szabadjára egész nyugodtan, mert amit most magad elé vízionáltál az egészen biztosan festőibb képet nyújthat minden csúfsága-rútsága ellenére mint az ablakon kihajoló csöcstartós csávó.
- Mi a poklot műveltek ti itten hah?
No joke guys, a hapsi konkrétan melltartót hordott a felsőfestén. Mint ruha..
Azon az egy nyeszlett, teljesen szertefoszlott ruhaneműn kívül már csak az elhájasodott bőr maradt rajta látnivalónak, ellenben én inkább mostam volna ki a teljes szemgolyómat 80%-os hipóval 5x, minthogy végignézzem a 'csak neked csak most' sémára alapuló, egyébként tökre teljesen kéretlen utcai produkciót.
Mert amit a csávesz ott lenyomott.. Az helyben hagyná a legutolsó vidéki cirkuszt is.
- Na te meg aztán ki a tököm vagy baszod? Jössz ide nekünk jampiskodni a semmiért ?
- Mit ugatsz te nekem ottan?
- Azt amit akarok faszarcú! Törődj a magad dolgával és húzzad elfelé azt a rothadó beledet a 'csába..!
- Ej de nagynak hiszed magad öcsi! Tudod.. Nem igazán vagy a zsánerem! Csivava a pitbull szerepében..
De az a nevetés amit az ott hallatott.. Te..
Hát én azt nem hogy annak nem tudnám nevezni, még a 'borzasztóan és kurvára irritálsz szóval fogd be inkább jó? köszi'- fogalmát is bőségesen túlszárnyalta.
Láttam ahogy Blitznek hirtelen ökölbe szorulnak a kezei, így hát mint békítő szándékú asszonyjelölt rá is tettem jó gyorsan a jobbomat a vállára.
- Ne.
Nem volt szükség ahhoz barokkos körmondatokra hogy érzékelje, hiba üthette fel fejét valahol a gépezetben. Láttam a szemében a bizonytalan gyermeket. Mint aki csak hátranéz, fejében a nyughatatlanul vibráló kérdésse hogy 'anya, szabad-e?'. Mindeközben ott lappangott izmaiban az a felháborodott düh is melyet a sérült felnőtt mivolta táplált egyre és egyre erősebbre.
Közös érdekünket szolgálta volna a robbani készülő bomba nagyfokú biztonsági intézkedések között történő ártalmatlanítása, így hát nem adthattam föl rögtön a legelső seggreesésnél. El kellett azt érnem hogy végre újra rám figyeljen. Csakis rám. Ne arra a pöffeszkedő majomra a volámnál, rám.
- Életem..!
És ez bejött. Hát hogy a picsába ne jött volna be, ha egyszer ez volt az egyetlen olyan becézésre hajazó kifejezés melyre még hajlandó is voltam rábólintani és egyfajta rendszer szerint használni is.
Éppen ezért aztán azonnal ki is ragadta az elméje az összes többi hablaty közül.
Elég csak ismerni az agyához elvezető apróbb kiskapukat, már nyert ügyed van. Tudni kell megfelelően beszélni a kis koponyájával, és akkor profi pitbultt lehet nevelni az egyébként meg csivava gént soha nem is látott elvadult bestiából..
- Hagyjad már a jó picsába.. Veri itt a farkát a nagy semmire, még csak energiát sem érdemes rá pazarolni..
- Ehj kisbabám.. Neked meg aztán van beszélőkéd rendesen!
Az a nyáladzós duma.. A pali gyerekkorában biztosan megspórolhatták a gyerekszoba árát, ilyet szólni ugyanis tényleg csak az utolsó proli betyár tud.. Hát már én készültem tőle behányni, pedig aztán ha valaki akkor én már fixen láttam az eddigi életemben egész sokmindent..
- Na most vagy befogod azt a retkes pofádat vagy én magam foglak onnan kicibálni a kibaszott tetves farkadnál fogva!
Blitz hangja még a háló által elválasztott szembesávban haladóknak a zaját is teljességgel átütötte. Az egykori remegés már csak egy halovány emlék volt a múltnak ködében, erőteljes orgánuma adott a hangjának egyfajta karakán jellemet, ha lehet így fogalmazni.
Arca rezzenéstelenült meredt a retináit egyre csak meresztgető plöttyedékre, szemei pedif szikrákat szóltak és csak a jó ég irgalmazhat azoknak akik e oldalával valaha is szembetalálkozhatnak bármilyen egyéb okból kifolyólag..
- Kussoljál már! A szépséggel beszélek és nem pedig veled!
- Ez a szépség viszont most azt fogja mondani neked.. - Blitzemre csak egyetlen pillantást vetettem, de azt hiszem vehette a lapot mert egy belsőleg elhangzó, feltételezhetően jó cifrára sikeredő káromkodáson kívül más egyebet nem csinált.
- hogy vegyél erőt végre magadon és tapossál rá arra a kibaszott gázpedálra végre valahára!
Vágyakozó tekintete a másodperc töredéke alatt alakult át egy gunyoros, a világ feletti felsőbbrendűségét egyértelműen közvetítő bámulássá.
Blitz ujjai féltve mélyedtek kézfejemnek húsába, gyanítom hogy lehetett benne egy nagyon enyhe, nagyon kis csöppnyi féltékenység is, felhígítva egy jó nagy adag becsületbeli csorbulással is.
Veszélyben a "zsákmány"? Veszélyben a jövendőm, a nőm..? Vigyen el az ördög ha én ezt annyiban hagyom..
Familiar or not, my dear?;)
- A sarki légylepte döglött kutyát sem érdekled, és nem mellesleg takarod a kádat.
- Mivan ? Milyen kádat?
Értetlen pislogásának csak egyvalami adhatott valódi értelmet..
- Cunikádat - löktem be aztán csak úgy mellékesen mire annak ott mellettem - szerintem amúgy tökre akaratán kívül - de sikerült is egy komplett röhögő görcsbe belezuhannia.
Olyan harsányan fakadt ki hogy egy pillanatra még a szívem is megriadt..🤣
Látni kellett volna a fószernek az arcát :D Még a pofája is nyitva maradt a nem várt fejlemények hatására. Szerintem ő maga sem fogta fel még elsőre teljesen hogy egy látszatra olyan finom leányzó mint szerény önmagam ki merészelte engedni magából az őt kísértő mocskosabbnál mocskosabb belső démonjait. Minden rossz szó, minden sértés és
minden levegőbe emelkedő kéz.. Mind-mind erősít a női lelkekben valamit, amire ha még konkrét megnevezés nem is létezik, tudni lehet az róla hogy közelről érintve fixen halálos.
- Hjaj bazdmeg.. - könnybelábadt szemekkel pislogott körbe maga körül az én egyetlen drágaságom úgy mint aki még soha nem is látta az őt körbevevevő világot és éppenhogycsaj kinyíltak a csipái - Ne kínozz..
- Mocskos szájú ribanc.. Kinek képzeled magad, mi??
Azt hitte a fasztarisznya hogy ha felemeli az elbaszottul hamiskánan csengő hangját majd biztosan magunk alá székelünk. Hát pöcsi, tévedtél..
- Nem hallottad cuncimókus..? Menjél haza alukálni..
A végét már csak nagy silabizálások mentén haladva voltam csak képes kibogozni hogy mit is akarhatott pontosan mondani, Blitzet ugyanis elkapta a görcs ismételten.
De úgy kajakra. A térdein támaszkodva tudott már csak megállni, úgy kapkodta nagy hörögve a levegőt mint aki legalább egy kétoldali tüdőembóliával kell hogy végigszenvedje életének legkirívóbb napjait is.
A faszos bent a kormány mögött alig látott már a dühtől. Kapta is a dudákat hátulról rendesen, egy egész sávot foglalt be csak egymaga a szarakodásával szóval még meg is tudtam érteni a többiek kiakadását.
- Hogy rohadtál volna bele anyádba te fasszopó kurva..
Hogy ezt pontosan melyikünknek is szánhatta pontosan azt rejtély övezi, egyetlen pozitívuma a dolgoknak hogy legalább olybát tűnt hogy feladja a harcot. Felhúzva az ablakát már taposott is bele az énáltalam olyannyira javasoltnak mondott pedálba, hogy aztán pillanatokon belül egy aprócska ponttá válhasson a messzi távolban..
- Azt a mocskos kurva eget..
Blitz még akkor is a könnyeit törölgette amikor én már a dühömet igyekeztem volna sima általános légzési folyoamatokkal kipárologtatni a már szöveti szinten is megkárosított tüdőlebenyeimből. Öklök ki és be, stresszlevezetésre perfect a mozdulat és nem kell a hiányzó stresszlabda miatt sem izgulnunk hiszen tenyere az legalább tényleg mindenkinek van..
- Hatalmas forma vagy hallod-e! Nem hiszlek el szívem.. Komolyan..
- Üdvözöllek a színfalak mögött - vontam vállat hanyagul odébb seperve a szemembe lógó vadócabb tincseimet - Ha tetszik akkor örvendek..
- Hogy tetszik-e??
Fél szemmel tudtam odafigyelni csak rá, a rajtam erőt vevő fáradtság ugyanis lesből támadva ugrott bele a nyakamba. Szemhéjaim elnehezedtek, és a korábban megfogalmazott érvelésem szinte azonnal hitelét is veszette amikor egyszercsak arra eszméltem: én mindjárt bealszok..