A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Reményvesztett reménytelen

Ha olyan nagyon fair akarnék maradni a szituációban résztvevő rajtam kívül eső másik féllel szemben akkor most fognám és amilyen erővel csak tudnám leteperném magamat a kibebaszott sárga földig. A szemlélet ugyanis melyre ezesetben véltem volna saját önös célomnak az elérésének érdekében támaszkodni maradjunk annyiban hogy finoman szólva sem volt reálisnak mondható. És hogy mégis mi a gyászért kezdtem most el hirtelen mégiscsak visszább venni az eddigiekben felvett gyorsuló tempómból?
Mert gondolhatjuk mi akármilyen szenykócnak vagy éppen gennyládának is Fizzet, arra apellálni hogy az általa elfogyasztott alkoholmennyiség vajon milyen mértékben lesz majd képes őt a tudatlanság állapota felé elsodorni.. Nem kevésbé ízléstelen mint bicajozó néger kölyköknek az utcán odavetni hogy elhagyták a láncaikat..
Azért felteszem érzékelhető a helyzetnek a morális értelemben vett értékelhetetlensége..
Az alkoholizálásnak ezen módja ugyanis, mint amit ez a ténylegesen szerencsétlenül járt csávó folytatott azokban a pillanatokban egészen másból lehet eredeteztethető, mint amikor haverok csak úgy összeülnek a hosszú munkaórákat hátuk mögött hagyva egy szombat esti csapatásra az egyik relative olcsóbbnak beszámítható pubban, ők ugyanis míg sok esetben a meló elől menekülnek bele saját szakállukra a különféle iszogatós játékokba (ha nem éppen a mértékeket semmilyen szinten sem figyelembe vevő vedelésekbe), addig az ilyen reményüket vesztett tagok mint amilyen kategóriába akkoriban Fizzet is lehetett volna sorolni nagy általánosítva a saját maguk által megélt érzelmek elől rohannak bele sokszor egyébként pont hogy a saját maguk vesztébe. (Nem arról szoktak ezek a szituk ugyanis nagy átlagban híresek lenni hogy az adott illető képes megmaradni a saját szervezete által megszabott határokon belül.. A többszörösen túltolt piamennyiségeknek az együltő helyben történő benyakalásának pedig közismertek lehetnek a következményei ha az adott test az éppen aképp reagál hogy ő márpedig nem lesz hajlandó elviselni az őbelé többnyire erőszak árán beletuszkolt etanolt..)
Az ilyen előre nem betervezett 'igyuk le magunkat a halálos dózisig' elven alapuló tetteknek a felbújtója az esetek túlnyomó többségében valamiféle el nem varrott szerelmi szál szokott lenni. Csalódás, meg nem értettség érzése vagy éppen a minden szenvedélyesebb típusú személy számára a visszatérő  mumust szimbolizáló elutasítás.
Az itt elhangzó általánosításon alapuló jellemzők nyilvánvalóan rejthetnek magukban kiskaput, létezhetnek és léteznek is bizony olyan személyek akikre a most elhangzó cuccokból esetlegesen egy sem lehet találó, mielőtt még hozatni akarnátok a tilót a számomra elmondanám hogy mindezzel én tökéletesen tisztában is vagyok. Rendben? Tudom hogy léteznek kivételek. Fizz azonban nem tűnt túl nagy kivételnek és esetünkben ponthogy ő lehet az aki hogyha akkor esetleg egy ettől teljes egészében eltérő módot választott volna a lelkében felgyülemlő csalódottságnak a levezetésére Talán nem alakult volna ennyire kibaszottul kaotikusan az azt követő néhány hét mint ahogyan aztán végül alakulni látszott. És amibe aztán majdhogynem bele is döglöttek közülünk jónéhányan. Na de erről majd csak egy későbbi fejezetben fogok nektek bővebben beszélni, nem érzem még úgy hogy itt lenne az ideje megtudnotok a teljes valóságot.

A történet lényegi részeként szeretném még megemlíteni az énáltalam vallott nézeteket is a helyzet akkori állásával kapcsolatban.
Az énáltalam birtokolt erőnybeli fölénnyel természetes hogy tisztában voltam. Tisztában is kellett hogy legyek vele, máskülönben bele sem mentem volna abba hogy egy ilyesfajta módszerhez folyamodjak a zavarodott érzelmeim korbáccsal történő rendre pofozásához. Tudtam tehát hogy az általam elképzelt gondolatmenet több ponton is hibádzik, mégsem igen volt hajlandóságom bármit is tenni a tettem megakadályozásának az érdekében. Lehetne most persze azt is mondani hogy túlragoztam a témát. Még az is megeshet hogy ezzel alapjában véve nem is mondanátok egyébként akkora nagy hülyeséget. Hisz Fizz alapjában véve honnan a bánatból is tudhatta volna azt hogy én miféle ötlettől is vezérelve keveredtem bele pontosan az ő live-jába. Tudtam hogy úgysem szerezhetne róla tudomást. Meglehet hogy valahol ténylegesen túlgondoltam. A pszichés módon belém ültetett emberséget kiírtani azonban még akkor sem lehetne ha valaki egy éles töltetű géppisztolyt tolna most mondjuk neki egyenesen a halántékomnak. Ez ösztönszerűen van jelen bennem, kezdeni vele bármit is aligha tudok, más kérdés ugyebár hogy nem is igazán akarok.
Gyűlölhettem tehát Fizzet a semmiből felszínre bukó féltékenykedései miatt bármennyire is, megtehettem volna még akárt azt is hogy az elmém által bitorolt teremtőerőt felhasználva csakis erre az egyetlen dologra kezdek el teli erőmből rákoncentrálni, a szívem mélyében magának erőket gyűjtő lelkiismeretet elhallgattatni teljesen akkor sem lehettem volna képes. Egyszerűen lehetetlenség lett volna.
Próbálhattam én elnyomni bármilyen erővel vagy éppen megfontolással, az emberibb énem az emberi maradt. Még akkor is hogyha azt nézzük hogy addigra már gyakorlatilag hónapok óta szerepelhettem halottként a puszta földi halandók tudatában.
Gondolkodás nélkül léptem ki a profilképtől - fájhatott azért biza az én szívem ha az agyam az már egyszer elhatározta magát valamire.
Gondolhattam volna hogy a bőrkabátját nem akkor és nem abban a formájában láthattam az életem hátralévő végtelenségig elhúzódó részeiben utoljára, mégis fájt az a lelkemnek valamilyen szinten hogy a képet helyben kényszerültem hagyni egy, a szüntelen bámulásánál sokkalta nemesebb célnak az érdekében. Khm. Nemesebbnek valóban nemesebb, itt inkább csak az ezen folyamathoz általam felhasznált eszközzel akadtak néhol komolyabb jelentőséggel bíró problémák. Az emberség, nem is a méltóságom..
Hagyjuk, térjünk csak mégis inkább simán a lényegre.
Visszabillegve a főmenübe kissé talán meglepődve tapasztaltam hogy az újonnan posztolt képeim közül pont ahhoz érkezett egy általam aztán abszolút nem várt hozzászólás amelyen Orion lovammal kollaborálva ügyeskedtem össze azt az emberi mértékekkel mérve abszolút de zseniálist műalkotást. A szelfinek nem melles a lovaglás kezdetétől számított néhány óra alatt sikerült rögtön magába is gyűjtenie tizen valamennyi like-ot, amin pedig aztán tényleg nem voltam már képes lehetséges válaszok után való kutakodás nélkül túllépni.
Ki? Hol? Miért?
Mivel az alkalmazás a kommentelő személyazonosságáról külön nem tett nekem jelentést érdeklődve lapoztam fel az érintett képemet, gondoltam biztos valamilyen lovaglásban jártas démon hölgy vagy esetleg egy Blitzhez nagyban hasonlító lóimádó lehet a véleményét tovább osztó..

Meg a nagy faszt.
Az ismerős nevet megpillantva egyből jött is a nyakamba a hígfos állagot már réges régen felvett fekete leves, nem mondom hogy lebaszós volt a hangneme mert annyira pökhendinek azért még nem  éreztem a palit, a 'részeg vagyok basszad már meg ne nagyon akarjál most velem épelméjű párbeszédeket lefolytatni oké? köszi' cégért azonban simán lazán ki lehetett volna már abban az állapotában akasztani a fiókjára. Csak hogy a profilját megtekintő érdeklődők sokasága is tisztázhassa magában a tényeket és azoknak a lehetséges állásukat.

Krvara nem ertm hogy miert is nm akarsz velm beszelni, nem akarod megtdni mitt is teszel te mst velem valojaban.!

Szívtam én a fogamat rendesen, nem mondom hogy nem. Ezt ha Blitz meglátta volna egész biztosan felképelte volna magát csak azért hogy megbizonyosodhasson afelől hogy ez az egész valóban az ő cicababájának az sinsta oldalán játszódik éppen le és nem csak egy flancos álomnak csöppent egyszercsak mindenfajta bevezetőt mellőzve bele a közepébe.
Há' mi a francos franc játszódhatott le csórikámnak a fejében ha egyszer ott beszéltük előtte is már több százszor ugyanazt az egy dolgot? Érvekkel alátámasztva ráadásul..
Kezdtem eljutni arra a pontra amikor már ha jobban magamba néztem rájöhettem hogy valójában rohadtul nem is vágytam én arra hogy valaha is képes legyek a fejembe emelni mindazt mely Fizz koponyáján belül játszódhatott le egy-egy ilyenebb pillanatában.. Egyszerűen az agyam akarta már megfullasztani saját magát a saját maga által felforrósított agyvizében, a sajnálatomon ekkor már a harag sem volt képes semennyit sem enyhíteni.
Nem tudtam egyebet tenni csak szánni azt az ostobának egyébként meg egyáltalán nem is nevezhető kobakját neki. Épp ez volt tán az indokom is egyéb iránt arra hogy kétkedéssel fogadjam ezt az egész kibontakozóban lévő drámai kiselőadást. Nem gondoltam Fizzet sohasem egy kifejezettem buta személynek. A történet későbbi alakulását ha vesszük még igencsak egy agyafúrt figuráról beszélhetünk a kedves - vagy éppen rohadtmód nem kedves - személyében. Ezért sem voltam képes a gondolatot normális keretek között a magaménak tudni hogy ő az összes meglévő tudásának ellenére mégiscsak az alkoholizálásban látta meg a végső kijárat..nak hitt totális zsákutcát.
Tudhatta volna hogy ez nem fog végkifejletként neki tartósan kedvező megoldásokat nyújtani, és ennek ellenére mégis belement. Tudhatta volna, sőt szerintem ő egyébként tudta is azt nagyon jól hogy az ő teste az rohadtmód nem fogja tudni tolerálni azt a renget sok liternyi alkoholt melyet azon az egyetlen este csak egymaga elfogyaszthatott.
Hogy miért is mondom ezt, arra majd rá is fogtok jönni hamarosan ti magatok is, egyenlőre legyen elég annyi hogy a kommentjét azt fogtam és kibasztam a posztom alól a jó büdös picsába. A későbbiekben úgyis csak megbánta volna.. Tettem hát neki ezzel egy egészen aprócska kis szívességet is nem mellesleg.
Ez már akár lehetett volna elég döntő bizonyítéknak, ennél azonban nekem többre volt szükségem. Énemnek egy része ugyanis még Ekkor is vágyódott az élőadásba való csatlakozásra.

Így hát végül aztán csak megtettem.