A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

You need me

- Nem normális beteg állat..! - taszítottam rajta látszólagos fintorral egyet, amivel aztán persze mit sem érhettem, a karjaiban rejlő izmok ellen ugyanis még egy félig felszarvazott bikacsorda sem nagyon érhetne semmi rendtől eltérőt. Úgy vágná képen sorra egymás után mindegyiket hogy csak úgy szédelegnének ki nagy serényen utána a pálya tulsó oldalában elhelyezett, a modern korra tekintettel mozgásérzékelőkkel is ellátott vaskapukon.
(Nyilván nem csak viccből körmöltem most le ide mindezt és nyilván nem csak a drágám iránt érzett végletekig is elnyúló elfogultságom adta az alaplöketet e talpig bohém "tréfámnak" az írásba foglalásához.. Nem.. Nem, tökre nem..)
- Ha szabad hölgyem.. - medencéjét lejjebb engedve nyert teret ahhoz hogy megpihenve combjaimon lehessen egy annyi helye maga előtt hogy éppen belenézhessen az őszerinte gyönyörömet tiszta fényéből sugárzó, szépségesen ragyogó szemeimbe. Higyjétek el hogy mindezt csakis tőle idéztem. Nincsen benne az én kezem munkája, nincsen olyanformán belekontárkodva hogy aztán átmásítva a jelentéstartamot a saját képemre, a magam elképzelésére legyen a mondat formálva. Ő volt olyan kedves hogy eme dícsérő szavakat egyenesen az én arcomba mondta.
- ..kijavítanám..
- Csak nyugodtan..
Immáron mindkét keze a hajamban landolt, úgy túrt végig az egész zuhatagon egy az egyben hogy komolyan mondom azt hittem, ott pisilem össze az összes létező felhúzott üléshuzatot.
Én már csak annak a szimpla érzésétől is ki voltam mindig is amikor valaki - akár csak egy random idegen magára iskolaorvosként hivatkozva - végigmart a fejtetőmön, mondván hogy ő igenis csak tetveket keres az iskola diákjainak fej - és hajszerkezetében. Nemhogyha még az adott illető szánt szándékkal rá is játszott eme cselekedetére..! Azok a mérhetetlenül finom ujjpercek.. A dinamikus mozgásuk valami eszméletlen fergeteges élményt nyújtott.
- Egy borzasztóan falánk és egy borzasztóan ritka fajnak a kettőződéséből létrehozott, biológiai összetételt tekintve is ritkaságszámba menő teremtmény.. Egy vadállat mely csakis a te húsodra vágyik babe..
Nem voltam képes letörölni azt az ostoba vigyort a minden tekintetben is elbaszott képemről.
- Most őszintén.. Hány szakkönyvet kellett neked ahhoz mondatról mondatra teljesen átolvasnod hogy ilyesfajta szakszavak maradjanak meg a kicsi kis buksidban ?
- Néhányat. Talán néhány százat.. Fogalmam sincsen már - gondolkozott erre el ő egy pillanatra, mire még a levegő is belémállt egy ezredmásodpercre.
- Ácsi. Hogy mivan?
- Igen.. Az a büdös luvnya volt mindennek az okozója..
Alig tudtam csak rávenni magamat a teljes körű koncentrációra, nehéz volt ugyanis figyelmemet nem egészen arra szentelnem hogy micsoda formás popsi is tengeti éppen unalmas perceit éppen az én satnya kis combjaimon..
- Tudod a terapeutám. Ő játszotta nekem mindig a kisokost..
- Szavadd ne feledd drágám! Ígéreted ne merészeljen eltűnni a semmibe mert esküszöm neked hogy nagyon megbánod..
- Miféle ígéret szívem?
Fejét egy arasznyival lejjebb billentve nézett rám egy enyhe pírrel az orcáján mely megjegyzem adott azért egy igen nagymértékű cukiságot a drágámnak az imázsához.
- Beszéd otthon a lelki dolgainkról.. Tettem egy ajánlatot miszerint engedélyt kapsz tőlem arra hogy helyben hagyjad azt az olcsó ribancot cserébe azért hogy nálam aztán majd magad akaratából üljél le velem megbeszélni ugyanazon dolgaidat mint amikre ott keresnétek ketten a megoldást.
- Édesem..
- Na na! Itt álljunk meg egy szóra! - nem hagytam hogy akár csak egy centivel is közelebb hajoljon. Kezemet a mellkasának támasztva tartottam, és vethetett ő akármilyen kétségbeesett vagy segélykérő pillantást is, nem eresztettem. Még amikor kezeit az én csuklóimra fonta rá akkor sem.
- Megbeszéltük. Amit pedig két személy megbeszél és  ráadásul még a szavukat is adják rá abból visszatáncolni már sohasem lehet. Cégvezető létedre ezt azért meglehet hogy tudnod kellene..
- A tények azok tények, nem lehet velük mit kezdeni. De ez.. Ezt aztán igazán átugorhatnánk.. Nincsen nekem arra szükségem hisz itt vagyok épen és egészségben..
- Ja csak éppen a lelked maradna örökre széthullóban..
Elmerengett. Biztosan tudtam már addigra hogy magában réges régen igazat adhatott nekem, csak éppen túlzottan egós volt ahhoz hogy ezt szavakkal ki is mondja.
- Már miér' lenne széthullóban?
- A tudatlan szamarak nem utaztatnák a seggemet egy olyan túrára amelyről aztán már csak kuncsorgással juthatunk vissza a járgányunkhoz.. Tudod te azt nagyon jól. Ismerni még most sem ismerem  ugyan, de ki fogom deríteni hogy mi is az amely olyannyira emészt téged hogy már lassan a mindennapjaidat is a kényszerképzeteid alapján éled meg.
Na ha addig nem is, ekkor aztán már igazán rájöhetett hogy ebböl bizony nem igen lesz már többet menekvés. És lásd meg ekkor sem volt még hajlandó feladni a már eleve halva született reményt, miszerint a tudatlanságot megjátszó személynek általánosságban is csak nyert ügye lehet.
- Nincs énnekem semmi bajom. Csókot kérek!
- Nem, nem kapsz amíg be nem látod hogy szükséged van az általam nyújtható összes segítségre!
- De ha egyszer nincsen gondom! Mit szeretnél, mit mondjak?
- Egyenlőre elég lenne csak egy annyi is hogy rendben Amy, ha szólsz én ott leszek.
- De hát ez amúgy is igaz..! Én ott leszek melletted mindig ha kellek.
- Rendben akkor ez legyen igaz azokban az esetekben is ha a jobbomat nyújtom tefeléd.
- Nem hiszlek el.. - próbálta ellenem bevetni a szúrósabbik tekintetét ezt azonban mivel túlzottan is aranyosnak találtam végül átváltott a 'haragos imp vagyok és takarodj az utamból ha csak nem akarsz kínok kínjai közt a lábaim előtt heverve most azonnal szörnyet halni' formájába.
- Kikészítesz.. Egyszerűen kikészíted az idegeimet te kibaszott bestia..
- Örülök hogy sikerült egyezségre jutnunk - mosolyodtam el amolyan glóriás angyalka módra - Egy nap ezt még meg fogod majd köszönni nekem.
- Azt köszönném már meg végre ha úgy döntenél hogy foglalkozol is az érzéseimmel és ezzel egyhuzamban be is rekesztenéd ezt az ostoba kihallgatást ellenem..
- Ez nem ellened van Blitz! Szeretlek! És puszta szeretetből nem hagyhatom azt hogy elporladj majd egyszercsak a semmibe a rengeteg sok idegtől melyet nap mint nap magadba nyelsz. Szerintem egy épkézláb indokot nem tudnál most arra találni hogy miért is nem beszéltél még nekem eddig egyszer sem a benned lezajló folyamatokról. Szeretsz igen, de az állandó 'szeretlek' még nem fog engem közelebb vinni ahhoz hogy megérthessem mindazt melyet jelenleg még a magad köntörfalai mögé zárolsz be minden egyes napkeltekor hogy még csak véletlenül se nyerhessen rájuk bepillantást senki..
Keserű pofát vágva hallgatott. Kezei izzadtak a csuklóimon de egyáltalán nem izgatott. Egyértelműen befeszült az elkötelezettségemet felmérve, de nem igen hagyott a számomra másik lehetőséget. Ha nem megy szép szóval hát majd megy másodszor erőnléttel.
- Nem foglak megenni, helyes? Nem lesz belőled esti vacsi semmelyik szerelmes filmem alá. Csak egyszerűen szeretnélek téged megérteni.
- Dehát..
- Ne keress most indokokat nagyon kérlek! Nem mondhatod te sem azt hogy minden fasza hisz a vak is láthatja rajtad hogy valami kurvára nem kóser. Csak éppen magadnak sem vagy hajlandó bevallani.
- Amy. Ne csináld ezt. Jó? Ez.. nem az én terepem. Régen sem volt az és nem szeretném hogy.. Mindegy. A lényeg az hogy jegeljük most a témát.
Hangja komorba csapott át, mint annak előtte oly sok másik alkalommal már csak azon az egyetlen napom belül is.
- Kérlek.
Mélyen szívtam be a porral telítődött levegőt. (mely ha a muszájnál több időt töltöttünk volna abban az istenverte dohos szarban egész biztos hogy nekiállt volna kikezdeni a tüdőlebenyeinket. Nem is értem Mat hogy is bírhatta azt annyi időn keresztül..)
- Jó. Hát végülis nem erőszak a disznótor.. Rátérhetünk erre majd még később is.
- Köszi.. - vette le végre a szinte már kemence hőfokokat elérő kezeit az enyémekről, a pólójának aljához vitte őket ahol aztán jól meg is szabadult a felesleges verejtékmennyiségtől. Mint gyermekek a temperát úgy kente bele ő is azt a már eleve nedvesebb szövetnek a legmélyébe. Igyekezett külső jeleket nem nagyon mutatni, az ajkak beharapása azonban pont az egyik ha nem a legfőbb olyan dolog a folyamatos izzadás mellett amik akár belső konfliktusokra is utalhatnak. Belsőfeszültség és önmagunkba szúrt pengeélek..