A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Ketten a pácban

Fogalmazzunk érthetően!
A Blitzben meglévő, az idők alatt belé ágyazódó és a nagy volumenúség fényében extrázás képpen, na meg persze önmaga biztosításának az érdekében is szilaj gyökereket eresztő gyakorlati háttértudás ellen én egymagam az egyszeri naivitásommal fellépve a minimum hogy még csak dudába sem nagyon fújhattam. Több volt őbenne, sokkalta több érdemi tapasztalat lakozott már az ő 30+ os koponyájában mint az én éppencsakhogy már nem újszülött gyermekded kis szürkeállományomban. Mint amennyit első körben már rögvest önmagamról is hinni szerettem volna hogy én biza ezt már tudom és hogy tisztább mint a valaha létezett néhai vak ablak. De nem gecó, lótúrót nem érthettem én még akkor jóformán semmiről sem. Pláne nem az olyasféle ismeretekről melyekről az elmében az x. partner lekoccoltatása után fogalmazódhat már majd csak meg bármi is esetlegesen az elmének azokban a rejtett kis kapszula micsodáiban. Amelyeket természetes hogy csak én, a mindenki szerint is helyenként módfölött egyszerűnek mondható elmeműködésemmel lehettem csak olyan elvetemült hogy kapszulának lehessen képem bármilyen ismeretlen eredetű indokból is kifolyólag elnevezni. Valójában tökre vakon vagyok a cselekvés vonzatú gondolatok megteremtődésével kapcsolatos metódusok kapcsán. Simán szimplán csak kieszeltem valami fullra véletlenszerűt, amivel mostanra már jobb terelhetem a magam számára jóval jóval korábban előrevetített és megálmodott pszichikai nagyszerűségem felé a kedves drága hallgatóságomnak a mélyen tisztelt figyelmét. Csak amolyan félelbaszott módon, ahogyan azt az eredeti Amy Bryce megteheti veletek.
Na jó rendben, talán mégiscsak lehet abban némi igazság hogy túljátszani a fejünket már néhol magunknak is fájhat. Ígéretet szükségeltetne már igazság szerint tennem hogy egy napon mindent kizáróan, teljes bizonyossággal is rátérhessek az egy fokkal már normálisabbnak nevezhető életutak pályájának irányára..
Minthogy szavamat felejtenem ritka esetekben szokott csak egyszer-egyszer nagy meglepetések árán sikerülni, pontosan tudom hát most ezesetben is hogy mire is akartam én mindezt a ritka gatyára sikeredett felvezetőt végérvényesen is letudva az esetet illetően előttetek kilyukadni.
Blitz tartózkodása a testiségen túli részekről áradozó érzésvilágoktól nem lehetett egy mindig is vele tartó púp a háta közepén. Igen is létezhettek és léteztek is  olyasféle idők amikor még mindent mindenki a rendeltetési helyén találhatott volna vele kapcsolatban. Amikor még jószerivel hasonló lelkesedéssel megáldva zsákmányolgathatta el magának az ilyen-olyan csoffatag hátsófeleket mint Petike egykoron a matek karókat.
Azt már nyilván akkortájt is sejtegettem hogy közvetlenül énelőttem partnerjelölt már igen régen nem léphetett át azokon a kapukon amiken én már az odakeveredésemet követően közvetlenül is nyomban beszökdellhettem, a vérében pezsdülő profizmus azonban még ennek a tudatnak az ellenére is kényszerítőjévé vált a tudatomnak hogy akaratlatlanul is fantáziálgatásoknak teljes sorozatába kezdjen bele Blitz egykori lepedők közti ámofutásainak bőlére eresztett részletességeiről.
Az amiként ő kiszagolta a számomra oly nagy váratlansággak fellibennő bensős érzelmeimet.. Totál teljesen letaglózott. És ami pedig aztán abszolúte vinni kényszerült önmagával a prímet az az a teljes bizonyossággal is megállapítható szilárd tényállás volt, miszerint Blitz még csak olyan nagyon meg sem lepődött az általa éppen akkor frissen megejtett felfedezésének eredményétől. Minthogyhacsak mindvégig ott aszalódott volna a tudatában a felismerés. Hogy én valójában minden valamirevaló durcogásom ellenére valahol még a pofozkodások közepette is gyújtani szíveskedtem szívének létező szavaiért az én egyszerű lelkemet, annak minden valamire való termelékeny talajkezdeményével együtt. A pontosabbnál is pontosabban tudta hogy én akkor perpillanat mit is érezhetek, és ez valahol csodálattal volt kénytelen engem eltölteni.
Alapvetően nem lett volna ezen mit csodálkozni hisz már még az első találkozásunknak alkalmával is lerítt számomra a paliról hogy nem kispályás, mégsem voltam akkor erre a húzására olyannyira passzív módon felkészülve hogy az ez okozta pofon után még csak meginognom se nagyon sikerüljön. A magabiztosságom befosatott gyáva nyúlként szökkent tovább, én pedig maradtam ott aként a gyáva kislány Amy-ként mint aki a nevelőszüleim halálát jóvalta korábban megelőző időszakokban lehettem még valamikor. Lelepleződve éreztem magamat és hirtelenjében már csak arra sem nagyon voltam képes hogy legalább egy csöppnyi kis ellenállást tudhassak az ekkor énutánam kapó ujjak szándéka ellen tanúsítani. Éreztem az arcomba tóduló ömlengő melegséget és mindeközben Mat kérdőlegesen mifelénk vetett tekintetei elől sem nagyon maradt már annyira sok lehetőségem kitérők után kutatgatni. Kívülállónak kellett volna a mi kettőnk szempontjából nézve maradnia de valahogy mégsem tudtam a jelenlétére olyan mértékben nem odafigyelni mint amennyire az esetünkben, na meg persze abban az érzelmi stádiumban amelybe  valamilyen szinten hirtelen mind a ketten belepottyantunk kellhetett volna. És habár a szóban forgó pofont sikerült őelőle elhárítanom, akkor valahogy mégsem bizonyult az lehetségesnek hogy egyáltalán, semmilyen szinten se üsse meg füleimet a hirtelen minden egyéb más gondolatomat elnémítani kényszerülő belső hangjaimnak az egyértelműsíthetőleg is szidalmazó hangnemet megütő duruzsolása.
Hagynom kellett volna.. Nézzek magamra miként jártam az önjelölt jótékonykodásomnak köszönhetően.. Ilyesféléket toltak le az agyam legutolsó szegleteibe is biztosítottan eljuttatva a gunyoros, és mindaközben még borzasztómód megaláztatóan is hangzódó szidalmakat.
Értetlenül álltam a helyzetem mellett továbbá még saját magam előtt is, hisz annak előtte akárhány jövő-menő párkapcsolatba is kezdtem én bele a földi berkeken belül, egyetlen egyszer sem volt példa arra hogy ilyesfajta érzésekkel kellett volna esetlegesen épp hogy az én oldalamon a saját példámon magamat megmérettetnem. Sohasem mardostak belülről egyetlen egyszer sem ahhoz hasonlító belső képzetek mint pl. hogy 'miért is éppen most' vagy mondjuk hogy 'te jó isten ezt egészen biztosan nem fogom ép belsővel kibírni'. És habár az ágybabújásig soha egyetlen palimadárral sem sikeredett még addig egyszer sem eljussak, a smacizzunk együtt sok más, számunkra minden tekintetben is idegen személy előtt achievement viszont már egészem biztosan többször lehetett kipipálva mint az iskolai naplókban az 'igazolatlan hiányzás' rovat éves szinten nézve.
Egyszerre rémített hát meg és döbbentett le az a szar kis semmitmondó tiltakozásfélém amit Blitz egyértelműsíthető erőfölényével szemben produkálni kezdtem. Áldozathibáztatásnak fasznyi helye sem lehetett volna a szituban, már csak maga a tény miatt sem hogy külső szemszögekből vizsgálva minden kétséget kizáróan is én voltam az a személy aki az egész hókamókát az alapoknál megkezdve kiprodukálta. A hátára vetetettem magamat és kis híján már a nyakába is belemartam. Csak aztán jött ő a mindent megborító kacérkodós megjegyzésével és szégyentelenül kezdte el egyesével földbetiporni a mindaddig gondosan építgetett tervemnek alapját képező palánkokat. Biztosra vettem hogy zavarba tudom majd őt hozni és hogy úgy kell majd őt nagy hebegve - habogva elhúzni Matthew elől, ehelyett azonban a fegyvernek a tervezettel épphogy ellentétesen sikeredett elsülnie. Én kevertem bele saját magamat a pácolt szarba, és ezért még csak mutogatni sem mutogathattam volna ujjal nagyon senkire sem. Hirtelenjében - bár szegényemnek vajmi kevés beleszólása lehetett csak ebbe az egészbe és ha tehette volna valószínűleg rögvest meg is pördült volna a tengelye körül csak hogy bennünket mihamarabb is magunkra hagyhasson - még Mat haverunkat is elkezdtem a jól megtermett picsába kívánni, hiába voltam én azzal teljes mértékig tisztában hogy mindez aligha jelenthet megoldást bármire is. Tudtam hogy mindenek előtt magamat kellene tudjam valamiképpen jól fölráznom és a józan eszemhez ellentmondást nem tűrően visszatérítenem.
Ránéztem Blitzre és amit tapasztalnom kellett az a  saját önmagam réveteg tekintetének az azonnai visszatükröződése volt az ő mindaddig csak folyamatos elégedettséget tükröző pillantásaiban. Megláttam mit az addigiakban mondhatni észre sem sikerült vennem a folyamatos önmagamra való fókuszálásomnak eredményeképpen.
A vágyakozást megtestesítő csapongó lángcsóvák mögött ugyanaz a bizonytalan lélek nézett velem farkasszemet mint amivé hirtelen én is visszaváltoztam. Egyedüli különbségként csak az őáltala felöltött tudatos álarcot lehetett volna esetleg felhozni ami vele ellentétben énnekem ugye soha nem adathatott meg már csak alap természetemnél fogva sem.
Nem mondom, a szemeim bizonyára sokmindent elárulhattak, ám mivelhogy a mi balsorsú kis áldozatunk az továbbra is ott leledzett még közvetlenül mimellettünk, nem tehetett mást minthogy a szerepénél maradva megpróbál engem valamiféleképpen kimozdítani abból az okafogyott leblokkolt állapotomból.
Már amennyiben persze kibírja és ő maga sem hullik a folyamat közben teljességgel darabjaira - fogalmaztam meg még a megmaradt utolsó néhány agysejtemnek a közvetlen segítségével, a jelenet azonban meglepő könnyedséggel gördítette magát tovább.