A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A szem mást mutat..

  „Értesítjük tisztelt utasainkat hogy a Lustaság bugyra felé tartó 666-os járatunk néhány percen belül indul! Kérjük, húzzák be a járműveikben található kéziféket, valamint győződjenek meg féklámpáik rendeltetésszerű működéséről! Köszönjük"

Tekintve hogy éppen pinánfogtak, igencsak nehezemre esett az elhangzó mondatokat rendesen a fejembe emelnem.. Szinte már kapkodtam a levegőt hogy a véremben felhalmozódó oxitocint valamiféle rendszerben tudhassam, és bár látszólag a levegőben megtalálható oxigén ezen mit sem segített, ez legalább egy ösztönszerűen működő folyamat volt. A pulzusom a picsában, szívem a torkomban.
A bemondó habár kissé recsegett, a csajszit azért ha nagyon odafigytél lehetett érteni. Érdeklődve hallgattam a lehúzott ablakon át beszűrődő zenét, melynek létezése egészen odáig még csak a tudatomig se volt hajlandó eljutni Blitz magánakciójának hála, és amely a közérdekű információ elhangoztát követően már ismét jelen volt hogy a várakozással teli percekbe valamiféle lendületet ültethessen a liftben lévők számára. Arra gondoltam, a szöveg csak nagyon kevésben üthet el a személyszállító liftben elhangzódóhoz képest, szinte biztosra vettem hogy a kézifékes részt elhagyva majdnemhogy ugyanez hangozhat el odaát is.
Utánunk 2 autót engedtek még be a lift belsőterébe mielőtt a bejárat másik oldalán elhelyezett ledes táblán a zöld pipát felváltotta volna a piros x. Jelentése számomra teljesen egyértelmű volt, elértük a súlyhatárt.
Éles sípolás terítette be a teret, ahogyan a hosszú, és látszólag is brutál nehéznek tűnő fogaskerekek mozgásba lendültek, a rajtuk függő láncok pedig lassan de biztosan ereszkedni kezdtek.
Az ajtók zárultak.
A hang az egészen addig el sem hallgatott míg a fémnek az alja végül el nem érte a talajt, majd a számára megformázott sínbe beleilleszkedve a zárak be nem élesedtek.
- Bejön, mi?
Kitekeredett nyakam már fájt a folyamatos igénybevételtől, én azonban egy pillanatra sem voltam hajlandó levenni szemeimet a kapuról melyen bejöttünk. A fémek időnként fülsértően csikordultak meg egymáson, ezzel ellenben aligha foglalkoztam bármennyit is. Az ahogyan a zárak kattantak.. Én már tudtam hogy nyert ügyünk van.
Kicsit furcsálltam hogy ilyen egyszerű volt mindez, az ötlet felvetődésekor ugyanis még igencsak kételkedtem tervünk sikerességében. Így viszont már igencsak átértékelődtek bennem hirtelen a dolgok.
- Ezt nem értem.. - fordultam végül vissza melyre a nyakamban lévő csontok és izületek egy erőteljes kattanással reagáltak - Hogy lehet az hogy ennyire simán ment? Mármint.. Még csak le sem ellenőriztek engem..
- Mégis miképpen tudhatnánam leellenőrizni téged? - tárta szét a karját kissé szórakozottan Blitz - Öntsön a nyakadba egy vödörnyi jeges vizet csak hogy megbizonyosodjon afelől hogy a bőröd színe valóban ilyen-e?
- Ez jogos.. De ennek ellenére ez még mindig baromi furcsa nekem.
- Szimpla szerencse - vont vállat - A legtöbb eltávozó bűnös olyan külsővel rendelkezik amiről sebtében meglehet mondani hogy valaha ember volt. Te viszont egyedi vagy. Mondhatnám úgyis hogy valaki talán szándékosan alakíthatta úgy hogy az itteni népekhez több ízben is hasonlítsál.
- Ugyan már.. Te is beláthatod hogy ez mekkora baromság.
- Ha az ha nem, a lényeg hogy ez nem egy általábos dolog erre. És tudod mit mondok én neked Amy?
Arcomat kezei közé fogva nézett mélyen a szemembe.
-  Vérbeli bolond lennék ha hagynám hogy ezt ne használd ki.
- Te most.. Jól értem hogy te most arra próbálsz éppen engem buzdítani hogy.. Tegyem meg ezt minél többször ?
- Naná, baby!
- Igazán kecsegtető ajánlat ez viszont.. Nem fogom magamat naponta átfestegetni vörösre. Ez egyszerűen kész agyrém volna.
- Na és aztán miért nem?
- Mert nem lesz nekem erre mindig időm, azért!
Az hogy a gondolattal eljátszottam az csak egy dolog. Attól még nem tartottam ezt egy teljesen veszélytelen dolognak, még akkor sem ha ezúttal láthatóan mellénk csapódott a szerencse. Nem vizsgáltak ki, oké, ellenben mi biztosítja azt hogy nem történne meg később mondjuk amikor már egyedül járnék kelnék a gyűrűk között ? Ha nincsen ott mellettem senki még csak hivatkozni sem hivatkozhatnék senkire..
Ezen gondolataim között ütött rést aztán mindaz amit Blitz mondott akkor nekem.
- Szívem. Én megértem hogy még most félsz ezektől a kiskapuktól, de meg kell értened hogy idelent csak ezeknek a használatával lehetséges úgy igazán érvényesülni..
Elgondolkodva meredtem rá.
- Lehetőségek tárháza várhatna rád! Pénz, dohány és miegymás!
- Ez mind szép és jó, és nem mondom hogy nem vagyok kíváncsi de.. Akkor sem hiszem azt hogy ez valóban ilyen egyszerű volna.
- Akár még híresség is lehetnél édesem.
Elszántsága azonban megrekedt bennem.
- Blitz..! A te céged sem áll jelen pillanatban a legjobban.. Nem hallani másról sem csak folyamatosan visszább és visszább eső dollárértékekről.. Én tudom hogy te mindenre is képes lennél azért hogy engem valahogy eljuttassál valahová de kicsit gondoljuk át ezt, jó?
Sóhajtva dőlt hátra.
- Én csak.. Segíteni szeretnék. Tudom hogy én vagyok minderre most a legszarabb példa de.. Egyszerűen rád nézek és látok benned a potenciált.
- Azért ilyen mértékben ne túlozz.. - mosolyodtam el szelíden - Nem vagyok én az a hatalmas showman aki órákon át tudja magát produkálni megállíthatatlanul a nagyközönség előtt.. Szerintem nekünk most inkább a pénzbeli dolgainkat kellene megpróbáljuk rendezni és fogok is ebben neked segíteni. Ezt megígértem.
Hiába próbálta ő leplezni, a kíváncsiság szinte már rendesen kikandikált a szemeiből.
- Értem hogy te ezzel mit is akarnál most mondani, de egyenlőre a jelenlegi problémákkal kellene tudjunk szembenézni én azt gondolom.
Csendben bámult ki a szélvédőn. Lett volna egy fogadásom arra hogy min is töprenghet, de ezt inkább nem szerettem volna túlzottan babrálni.
A helyzet nem is lehetett volna ennél egyértelműbb. Amellett hogy cselekedetét egyfelől a valós jószándék is vezérelhette valahol, éreztem én a dologban egy nagyon enyhe öncélú fejlődés iránti vágyat is. Ha csúnyán akarnám kifejezni magamat azt mondanám hogy mivel sikerült végre találnia egy olyan valakit akit még viszonylag talpraesettnek is lehetne mondani megkísérelte meglovagolni ezt a kívánkozó lehetőséget és önmagát is beleértve ismételten a csúcs felé törni, vagy legalábbis megpróbálkozni ezzel.
Tudtam hogy ez valahol a múltjával is lehet kapcsolatos, ebben a témában azonban még nem igazán mertem állításokat létrehozni hiszen semmiben sem lehettem teljesen biztos.
Elnézve Blitzet kezdett egyre inkább kirajzolódni előttem a dolgok valódi lényege. Hogy ő nem is akar valójában nagyon semmi egyebet, csak bizonyítani a világnak. Bizonyítani valamiről. Talán ponthogy önmagáról..
Na de pont rajtam keresztül ?
A kijárat mellé felszerelt kijelző ekkor beaktiválódott, majd egy pittyenésszerű hangot hallatva a folyamatosan játszódó zenét félbeszakítva ismételten egy hang szólalt fel.