A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A látkép várat magára..

- Gyere akkor..! - visszafojtott vigyorral, egy látszólagos komorsággal az arcán tárta ki előttem az ajtót, mire én kezeimet magam elé kapva igyekeztem minél többet kitakarni a szinte majdnemhogy meztelen testemből.
- Normális vagy?? Hajtsd már beljebb..!
- Minek?
- Mi az hogy minek? Nincsen rajtam szinte semmi!
- Ó dehogynem.. Több is mint kellene.. - fél lábbal átlépve a küszöböt egy fokkal már szerényebb, ellenben annál ravaszabb mosollyal nézett vissza még egyszer rám - igazán mutathatnál magadból egy kicsivel többet is a világnak..!
- Belőled aztán rendesen kiveszhettek az ősi férfi ösztönök.. Nem tartasz attól hogy valaki majd egyszercsak megpróbál engem lecsapni a kezedről..?
- Nem mert egy, te egy borzasztóan belevaló csaj vagy és simán leszednéd a fejét annak aki a semmiből csak úgy megpróbálna rád nyomulni, kettő, legyen az illető akárki is, ha megtudom hogy csak egy ujjal is hozzád mert érni és vagy hazugságokkal elcsábított.. - ujjaiból pisztolyt formázott amit aztán saját fejéhez emelt - ..akkor abban biztos lehet hogy én fogom őt személyesen szarrá lőni..
...
- Abban biztos lehetsz, életem. Nem hagyom hogy bármi bajod is essen. Értve vagyok?
- Értve hát, főnök úr.. - erőltettem magamra egy viszonylag hatásos ámde annál nagyobb erőfeszítéseket igénylő látszatmosolyt, amit ő abszolút be is fogadott és el is raktározott magában.
- Mire visszajövök én ott vörös didkókat akarok majd látni, megértetted?
- Kissé szabadszájú lett az úr, nem gondolja?
- Én szóltam előre..!
Behúzva az ajtót maga mögött annak zárja hangosan kattant, majd szép lassan a kilincs is visszakerült az erdeti állapotába.
Lenézve a vödörre és az annak szájára keresztbe ráfektetett ecsetre elgondolkodtam.
Na nem csak azon hogy nekem ezt most komolyan meg kell hogy majd csináljam, ez is, de agyamat abban a pillanatban valami teljes más dolog kezdte el foglalkoztatni.
„ ..akkor abban biztos lehet hogy én fogom őt személyesen szarrá lőni.."
A gyomrom szabályosan görcsberándult a gondolatra hogy nem egészen egy órával azelőtt még pont hogy Fizz maga lépett át egy olyan határt amire akár még a barátságunk is rámehetett volna, jószerivel odébb hajította a barát zónát jelző táblát hogy aztán az ő számára kiállított képzeletbeli vonalat figyelmen kívül hagyva olyan közep férkőzhessen hozzám amennyire már egyáltalán nem kellene. Nem akartam én barátságnál többet tőle, nem akartam itt egy jól előírt 'friendship with extras' dolgot kialakítani, nekem úgy volt jó minden ahogyan volt.
A gond ettől természetesen még nem szívódott fel, hiába mondta azt ugyanis nagy mentegetőzve hogy ő csak elbizonytalanodott nem fog ez többször előfordulni, voltam én már annyira koros agyilag hogy pontosan tudjam, ez baromira nem igaz. Ha egy pasi érezni kezd valamit egy nő iránt az nem fog tudni csak úgy egyik pillanatról a másikra semmivé foszlani.. Ezért is gondolkoztam én annyira akkor a barátságunk megszakításán, nem igazán szerettem volna ugyanis egy ilyen dologba a muszájnál mélyebbre belemerülni.. Ha a tény hogy ők ketten egészen konkrétan egymás riválisai nem lett volna elég, ott volt még az a dolog is amivel ugyan bár nem rendelkezik kellő mértékben mindenki de azért jó hogyha van, ami pedig nem más mint a ✨lelkiismeret✨..
Ami nekem azóta ordított teli erőből a fejemben amióta Fizz megejtette az első olyan hibáját ami már elindította bennem ezt a bizonyos folyamatot. Amikor reggel odaszorított engem a saját lakásomban a saját ágyamhoz.. Akkor igen rendesen elgondolkodtam.
Tagadhatatlan hogy Fizz volt az aki megmentette a gyáva seggemet a lakhatásom elvesztésétől azzal hogy kisegített engem anyagilag, nem tudtam azonban szabadulni a tudattól hogy mindeközben ő vajon mikről is fantáziálhat velem kapcsolatban.. Velem, aki mindeközben kapcsolatba léptem. Nem is akárkivel.
Sóhajtva gugoltam le a bödön mellé, megragadtam az ecsetet majd gondolkodás nélkül vágtam azt bele a festékbe. A sörték teljes egészében merültek el a félsűrű anyagban.
Fogalmam sem volt arról hogy mi is lehetne pillanatnyilag a legokosabb döntés. Ha kiadom az útját Fizznek akkor a pénztől is ellököm magamat, ellenben ha nem változtatok abból akár tragédia is születhet..
Utáltam mindezek mellett az érzést is, hogy valójában a pénz mint olyan az oka annak amiért elsősorban rákényszerülök arra hogy Fizzel való kapcsolatomat megőrizzem. Szerettem volna őt normálisan, befolyásoló tényezők nélkül szeretni, de mint csak barát. Ozzieval ápolt kapcsolata pedig már csak a cseresznye volt a torta tetején..
Ujjat húzni egy pokolbeli főúrral? Na nem..
Feszülten csatoltam le magamról fél kezemmel a melltartómat, hogy aztán azt szintúgy a kézmosóra tehessem.
Az hogy én bevállaljam hogy potenciális célpontjává váljak Ozzienak? Ha minden más körülmény klappolna is, ez az egy feltétel akkor is visszatartana.
Nem. Ilyet nem.
Fizzért is aggódtam valamilyen szinten, hangozhat ez bármennyire ia furcsán, ugyanis az érzelmeiről az esetek legkisebb százalékában tehet szándékoltan maga az ember, 99,9%-ban azonban tudatán kívül alakul ki a vonzalom a másik fél irányába, legyen az akárki. Ennek eme esetben csak azért nem láttam igazán túlzottan sok értelmét mert magáról a megtestesült vágyról beszélhettünk Asmodeus esetében, személyéhez és az őáltala nyújtott lehetőségekhez képest én aligha nyújthattam volna sokkalta többet Fizz számára. Ami történt azonban megtörtént, én pedig agonizálhattam ezen tovább egymagamban, úgy hogy Blitz lehetőleg mindeközben ne nagyon sejthessen meg ezekből semmit. Ha ő megígért és kimondott valamit az többnyire úgy ahogy de be is teljesült. Szóval már csak ezmiatt sem nagyon szerettem volna összeszűrni a levet Fizzel.. Megismétlem önmagamat, nem szerettem volna tragédiát.
Melleim immáron teljes pompájukban olvadtak bele testem minden egyéb más részébe, vörös volt mindenem. Úgy döntöttem elérkezett az idő, illene mostmár teljes egészében is átvizslatni testem teljes egészét. Blitz bár kijelentette hogy nincs baja a látvánnyal, a pakliba azért mégiscsak bele kellett helyezni az eshetőséget hogy mondjuk az egészet csak heccelésből mondta úgy, valójában pedig bűnrondának talál. Bár ezt akkor aligha tudtam volna róla elképzelni, olyan volt ugyanis mint egy valódi herceg aki aztán az élete árán is de képes lenne megvédeni kedvesét a környezet káros behatásaitól. A csillagokat lehozta volna nekem ha ahhoz szottyant volna kedvem. És ami azt illeti.. Le is hozta. Majdnem. Na de erről majd később.
Viszonylag hamar le is tettem kezemből az ecsetet. Bár a levegő kurvára párás volt, a hőmérséklet pedig nem ugrott le 35-36 fok alá, én szinte egész testemben remegtem. A festéktől több helyen fénylett a bőröm, aligha száradhatott még meg rendesen..
Még csak a karjaimat sem tarthattam normálisan magam mellett, úgy kellett áljjak mint el elbaszott madárijesztő. Széttárt karokkal, félterpeszben.
- Basszameg.. - suttogtam magam elé - miért van itt ilyen rohadt hideg ?
A telefonom megrezdült, ezzel együtt pedig az alatta lévő kézmosó is teljesen berezonált, felerősítve az egyébként sem éppen halk berregést.
Odanézve láttam hogy ő az. Fejjel lefelé olvasva is képes voltam ráismerni a számra.
Odabicegve gyorsban elolvastam az üzenetet mielőtt még a képernyő elsötétült volna.
- Tudom hogy kibaszottul elcsesztem, de szeretnék tőled bocsánatot kérni. Az egész jelenetért.
Jaj hogy én ezt mennyire ismerem.. Kételkedve meredtem magam elé. Sajnálja. Kettős érzésem volt ezzel kapcsolatban is. Énjének egy része talán valóban így érezhetett, én azonban azzal is pontosan tisztában voltam hogy a másik, és egyben nagyobbik része bosszús. Sőt, egyenesen tombolhat amiért nem sikerült neki maximálisan kimagyaráznia magát a helyzetből és bennem balsejtelmek sokaságát ültette el. Úgy éreztem, Fizz talán egy olyan személy lehet aki aligha képes elfogadni azt ha valamiben nem ő a legjobb. Ismerős ugye? Beszéltem erről már valamikor korábban. Olyan volt ez az egész bocsánatkérősdi minthogyha egyfajta végső kétségbeesés lett volna, valami, amibe ha másba nem is, még talán kapaszkodhat. Amivel még talán sikerülhet neki valamilyen szinten megnyernie engem. Engem, és a szívemet..
Oké Amy, álljál le.
Bocsánatot kérni azt tud - gondoltam - de hogy beismerje hibáit.. Na azt már nem.

- Hogy állsz baby ?
- Baszki..! - kiáltottam fel miközben reflexszerűen melleim elé kaptam kezeimet - a faszért kell ijesztegetni..!
- Nem tehetek én arról hogy ennyire belemerültél a lezárt telefonod nézegetésébe - húzta be maga mögött ismételten az ajtót - vagy tán van valami takargatnivalód édesem ?
- Az nincs. Mondanivalóm ellenben annál inkább.
- Hallgatlak - dőlt neki karbatett kezekkel a csempének közvetlen előttem.
- Például az hogy szarrá fagyok..!
- Aha. Aztán ezzel mit tudok én szerinted kezdeni?
- Mit tudom én te vagy a pasi találjál ki valamit.
- Hát, ha akarod kiállhatsz oda az utcára.. Fixen jobban száradnál mint itt..
- Biztos hogy nem.
- Hát akkor ez van - elmosolyodott - kezeidet meg nyugodtan elveheted onnan..
- Nem - makacskodtam továbbra is - azért hogy te itt élvezkedjél mig nekem mozdulnom sem szabad? Ne is álmodj róla.
- Az én szadista gyilkosom..
- Menj te a picsába - nevettem el magamat végül már kínomban - gyere inkább csókoljál meg ha már ilyen szarságokba viszel bele..
- Nem..
- Nem?
- Nem mert át akatsz engem ölelni. Tudod mennyire baszottul drága az ilyeneknek a tisztíttatása ? - bökött saját öltönyére - egy kisebb vagyon..
- Oh drágám igazán sajnálom.. - lassú, vontatott léptekkel indultam el lassan őfelé mire a faltól ellökve magát rögvest távolodni is kezdett.
- Amy! Ne kelljen mégegyszer mondanom..!
- Ugyan már mit vagy úgy oda? Csak egy csókot szeretnék - a szemkontaktust megtartva haladtam tovább centiről centire.
- Én meg azt mondom hogy majd ha teljesen megszáradsz!
- Ez az utolsó szavad?
- Ez!
Lassan leeresztettem karjaimat - már amennyire tudtam anélkül hogy elkentem volna a rajta lévő, még száradás alatt álló festékréteget.
Tekintete persze azon nyomban fel is csillant a domburalataim láttára.
Egy elégedett mosoly kíséretében fordítottam neki hátat, majd visszatérve eredeti helyemre kinyújtóztattam karjaimat.
- Francba..
- Ilyen ez.. - vetettem oda továbbra is a hátamat mutatva - de ha egyszer még nem száradtak meg..
- Na jó ebből elég.
Épphogy csak megpördültem, ő már kulcsolta is rá a még bőven festékesnek mondható kézfejeimre kezeit.
Szó nélkül préselte neki száját az én ajkaimnak. majd egy rövid nyelvjátékot követően már meg is kapta engedélyét a behatolásra. (Nem, ekkor még nem úgy..!)
Nem tudom hogy létezik-e ilyesfajta mondás az emberek köztudatában, ha nem az sem gond megalkotom most én magam. Gyerekek.. Nem létezik olyan hogy két ugyanolyan csók. De tényleg nem. Valamennyi eltérés mindig adódik, sohasem lesz ugyanaz az élmény.. Hol lustább, hol aktívabb, hol szárazabb hol pedig egyenesen amazonas.. A lényeg hogy ha még csak egy minimálisan is, de valamiben mindig és mindenkor el fog térni az első a másodiktól. Vélekedhetnénk erről úgy is mint egy felettébb fontos aranyszabályról, vagy talán méginkább egy fontos tudnivalóról.
Éreztem ahogyan tenyere lassacskán belenyomódik a vastagon felkent festékbe, ám ez őt láthatóan aligha zavarta. Csak még erősebben szorított rá a kezemre, mire én is megszorítottam visszafele az övét. Szerettem volna vele éreztetni hogy örülök hogy mellettem van. Akárhogyan is. Biztonságban éreztem magamat vele.
- Lehetetlenség ezt kibírni - sóhajtotta eltávolodva tőlem - Valódi tortúra..
- Ne hidd azt hogy csak neked ilyen.. - nem hagytam hogy ennyiben érjen véget az egész, visszalopva tőle csókomnak elsőbbségét már egyből kezdeményeztem is. Meg sem próbált ellenállni, szinte már azonnali elsőbbséggel tudtam befurakodni a megfelelő területekre.. 
Igyekeztük mi kirekeszteni a külső zajokat rendesen, összpontosítanom kellett hogy azalatt a néhány másodperc alatt lényemnek egy minél nagyobb, minél sikeresebb részét sikerülhessen átadni, vagy legalábbis megmutatni Blitznek. Éreztem többek között azt is ahogyan végül kifújta a folyamatosan felkavarodó érzelmek folytán nagy lendülettel beszívott majd aztán egész sokáig odabent tartott levegőt. Ezen apróságok voltak azok amik igazán megadták őt magát. A tudatot hogy pontosan ő van mellettem, ő, akinek pontosan ott is kellett lennie..
- A kezed.. - suttogtam bele szinte már a csókba szórakozottan - tiszta festék leszel valóban..
- Leszarom..
- Inkább pakolj össze..! Nézd meg mi van itt!
Kezdve a kövön pöttyökbe lecsöppent festéktől a még nyitott vödrön át volt ott basszus minden.
- Mint egy óriási csecsemő..
- Hát és aztán ? Inkább, minthogy kövessem azt a sok életunt barmot odakint az utcákon.. - engedte el végül a kezeimet melyekről bár jött le valamennyi festék, a nagy része azért rajta maradt - Igazam van vagy igazam van? Az életet élni kell basszameg, nem pedig megadni és alárendeltetni magunkat! Teszek én a szabályokra és a normákra..
Ettől az eltökéltségtől csak mégtovább nőtt énbennem az elismerés irányába. Múltját összevetve a jelenével.. Ég és föld az akkori és az újkori önmaga. Mint gondolkodásilag, mint pedig erkölcsi szempontokból nézve.