Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

205. fejezet

A következő két hétben megtörtént a pálcák próbája, ahol a híres pálcakészítő, Olivander úr ellenőrizte a bajnokok pálcáját, mellesleg Harryről megjelent egy botrányos újság cikk is, ami mégjobban csak szította az emberek ellenszenvét iránta.

Mégpedig már olyan mértékben kialakultak a szurkoló táborok, jobban mondva Cedricé, hogy SZURKOLJ CEDRIC DIGGORYNAK- jelvények kezdtek el terjedni, amit Ernie és Hannah készséggel viselt a talárjukon. Én továbbra is pártatlan maradtam ebben a témában, hogy ennyire ellenezzem Harryt, viszont Cedricnek alapjáraton én is szurkoltam. Hisz a legjobb barátomként ez egyértelmű volt, miszerint mellette leszek mindig.

Mordonnal az óráim azóta is elmaradtak, hisz a sötét varázslatok kivédése tanáromnak rengeteg dolga akadt, ami miatt nem tudta elvállalni a személyes oktatásomat és a külön órákat. 

Emiatt igazából nem nehezteltem rá, mert annál több időt tudtam az irkekkel tölteni. Pontosabban Freddel...

Az esti zenélések voltak a napom fénypontjai. Az eufórikus érzés, amikor torkom szakadtából énekelhettem a fájó szívemről szóló dalszövegeket, Fred pedig alig pár centiméterre állt tőlem, így is a gitárja választott el bennünket egymástól. A szívem állandóan hevesen vert a közelében és nem tudtam neki azt parancsolni, hogy ezt fejezze be. Mindössze annyit tudtam neki suttogni, hogy valami fájni fog, ha így folytatja ezt...

Ám roppantul meglepett egy levél, amit teljesen váratlanul kaptam és olyan érdekesnek bizonyult, hogy emiatt a verseny előtti napon, a hétfői estén a levélre hallgattam. Így kihagytam a fiúkkal való próbámat.

A levél ismeretlen kézírással íródott, viszont nagyon személyes volt, és ami még furcsább, hogy piszkosul ismerős.

Drága Arabella!
Rég nem láttalak már, így megtisztelnél személyeddel, ha a mai estén megjelennél a Tiltott Rengeteg szélén. És ne aggódj, nem kinyírni szeretnélek.

C.

Csupán ennyi állt a kis pergamendarabon, amit egy ismeretlen bagoly hozott nekem. Tudat alatt viszont tudtam, hogy ki lehet ez a bizonyos C, csak azt nem tudtam elképzelni, hogy mit keres itt.

Így hétfő este, pontosabban még csak alig múlt el a délután, de én már a Tiltott Rengeteg felé settenkedtem, hátha senki nem kap rajta a dolgon. Az erdőt megkerülve, ahová már az iskolából senki sem láthatott ki, döbbenten torpantam meg végül. Hisz nem akartam elhinni azt, ami elém tárult.

Sárkányok. Igazi, élő sárkányok.

-Hát eljöttél!- bukkant elő a fák közül hirtelen egy vad külsejű, vörös hajú fiú.

-Mi ez az egész Charlie?- pislogtam döbbenten a második legidősebb Weasley fiúra. Alig tudtam elhinni, amit látok, és azt is, hogy ráadásul még ő is itt van.

-Szia Arabella, igen, én is örülök hogy látlak, ó igen, köszönöm kérdésed, pompsan vagyok- lépett hozzám olyan közel, ami már egyértelműen illetlenség volt, ezért azonnal hátrébb léptem tőle.- Egy ilyen köszönéssel is beértem volna. Mellesleg, mióta láttalak, azóta még gyönyörűbb lettél.

A szememet forgatva néztem inkább újra a sárkányok irányába.

Hatalmas kifutókon, leláncolva áldogáltak, egyenlőre három példány, a negyedik ketrec pedig még üresen állt.

Mivel nem voltam hajlandó belemenni Charlie játékába, és ezt ő is felfogta végre, inkább válaszolt az én kérdésemre.