Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

208. fejezet

A beköszöntő december széllel és ólmos esővel lepett meg bennünket idén. És elnézve a durmstrangosok hajóját, illetve a beauxbatonsos diákok hintó-házát, hálát adtam a Roxfort vastag falainak, meg a sok-sok kandallóban lobogó tűznek.

Az biztos viszont, hogy az ikrek feltaláló kedvét egyáltalán nem szegte az időjárás mivolta. Ugyanis a zenélés mellett egyre több mindent találtak fel, amiket lényegében illegálisan terjesztettek is az iskola falain belül.

Viszont minden pénzt megért az a jelenet, amikor a semmit tudó kis ártatlan Justinnak felkínáltak egy kuglófot, ő pedig egy hatalmas kanárivá változott. Csak úgy dőltünk a folyosó közepén a nevetéstől, miközben a fiú egy perc múlva minden tollát levetve visszaváltozott. Végül pedig talán még ő kacagott a leghangosabban is.

Mordon viszont azóta is kerülte a külön óra kérdését, egyszerűen sosem volt számára alkalmas a szombat, mindig dolga volt. Én viszont már nagyon szerettem volna ismét külön órákat vele, hisz megfogadtam, hogy sokkal ügyesebb varázsló szeretnék lenni. Addig is viszont maradtak az elméleti varázslatok, amiket a könyvtár polcain lévő könyvekből tanúlgattam néha napján.

Viszont az egyik keddi napunk igazán érdekes befejezést kapott, jobban mondva az átváltozástan óránk végén olyan hírt kaptunk, amire igazán nem számítottunk.

-Potter! Weasley! Dankworth! Abbott! Ide figyelnének végre?

McGalagony hangja ostorként csattant a csöndben, mire mind a négyen felé kaptuk a fejünket.

Az óránk már lassan a végéhez ért, mi pedig már teljesítettük az órai feladatot is, illetve a tábláról is lemásoltunk mindent. Az utolsó perceinket pedig azzal töltöttük, hogy az ikrektől szerzett csalipálcákkal vívtunk, és ahogy átpillantottam Harryékhez, rájöttem, hogy ők is ugyan ezt tették. Aztán persze a pálcáink átváltoztak, úgyhogy Ron immár egy bádogpapagájt, Harry egy gumihalat, Hannah egy bakancsot, én pedig egy játékbanánt tartottam a kezemben.

-Most, hogy végre önök is szíveskednek a koruknak megfelelően viselkedni- szólt McGalagony, miközben csúnya, megevtő pillantásokat vetett ránk, addig mi sértett arckifejezéssel reagáltunk erre-, elmondanék egy közérdekű hírt.

Hannah ekkor bevitte a kegyelemdöfést, és a bakancsával kiütötte a kezemből a banánomat.

-Elnézést, most már figyelünk- szabadkozott mellettem a lány, mikor McGalagony éles pillantást vetett ránk.

-Tehát- fújtatott a tanárnő egyet, akárcsak egy dühös bika.- Közeledik a karácsonyi bál, mely hagyományosan a Trimágus Tusa részét képzi, s ami lehetőséget kínál arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek külföldi vendégeinkkel. A bált a negyedéves és annál idősebb tanulók számára rendezzük, de ők meghívhatnak fiatalabb tanulókat is.

Lavender Brown hangosan felvihogott. Parvati Patil baratnője oldalba bökte őt, viszont a lány is csak nagy nehezen tudta visszatartani sikítását.

-A bált karácsony első napján tartjuk a nagyteremben- folytatta McGalagony, a viháncoló lányokra ügyet sem vetve. Valószínűleg már hozzájuk szokott.- Este nyolc órakor kezdődik és éjfélig tart. Megjelenés dísztalárban. És még valami...

McGalagony jelentősségteljesen végignézett az osztályon.

-A karácsonyi bálon természetesen valamennyien... öhm... oldottabb hangulatban leszünk...

Lavender a szájára szorította a kezét, de így sem tudta eléggé tompítani a vihogását. De legalább most sejtettük, hogy min szórakozhat ilyen jól. Valószínűleg megpróbálta elképzelni az ,,oldott" hangulatú McGalagonyt.