Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

286. fejezet

A hétvége után ismét eljött az újabb hétfő. És az újabb szenvedések sorozata.

Hiába volt két szabad napunk, igazából azon is csak tanúlni kellett, ha nem akartunk lemaradni teljesen. A hétfői órákról pedig már ne is beszéljünk, annyira nem akarta őket senki sem. 

-Szerintetek ha véletlenül megfojtom magam egy indával gyógynövénytanon, akkor elhiszik, hogy teljesen véletlen volt?- kérdezte Hannah eltűnődve, ahogy az üvegházak felé tartottunk.

-Ezen ne is törd magad, Justint próbálkozás nélkül is megfojtaná valami- felelek a lánynak.

-Olyan fura még mindig, hogy ők már nem járnak velünk erre az órára- tűnődött el Ernie, gyógynövénytanra járó hármasunk utolsó tagja.- Bimbán láttam is aznap, hogy tök szomorú, mikor osztotta az órarendeket. Mégiscsak az ő háza vagyunk, erre a fele nem is jár be az óráira...- nézett bűntudatosan maga elé Ernie, mintha ez az ő hibája lenne. Jellemző volt rá, hogy mindent túl magára vett az empatikus személyisége miatt. Ilyenkor ott voltunk mi neki, hogy megpróbáljuk eloszlatni a kételyeit, mert ha nagyon túlgondolja néha a dolgokat, akkor hajlamos napokig depressziózni miattuk.

-Ez nem Bimba órái miatt vannak, hisz tényleg nagyon jó órákat tart- értettem a fiúval egyet.- De ő is megérti, hogy itt, hatodiktól kezdve már csak olyan órákat vettünk fel, amik kellenek is nekünk. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is szívesen járnának még az óráira, de ha egyszer nem szükséges ez nekik a szakma szempontjából... Ezzel Bimba nagyon is tisztában van, fölösleges emiatt aggódnod- mosolygok a fiúra kedvesen.

-Hát van benne valami- bólintott bizonytalanul, majd elhallgatott. Tipikusan jött nála az elemzési állapot, amikor alaposan átrágja minden részét annak, amit most én mondtam neki.

-Attól én még kiiktatom magam egész hétre, hogy a gyengélkedőn feküdjek, vagy bánom is én- nyitotta ki lemondóan Hannah az egyik üvegház ajatját, majd elsőként belépett oda.

Az óra hamarosan elkezdődött. A Griffendél házzal voltunk ezekre az órákra beosztva, úgyhogy Harryéknek még gyorsan odaintettünk egyet Bimba beszéde előtt. Aztán a tanárnő már bele is kezdett lelkesen, hogy akkor új tananyagot veszünk, mégpedig valami polipcsápokkal rendelkező növényről fogunk tanulni.

-Lehet próbálkoznom sem kell majd, hogy megfojtson majd ez az izé- nézett szinte már ijedten Hannah a virgonc növényre. Nagyon is egyet tudtam vele érteni, főleg hogy voltak rajta valami zöld kis gümők is.

-Ez... borzalmas- fintorogtam rá a kapálózó növényre.

-Szerinted...- hajolt hozzám közelebb suttogva, hogy senki ne hallhassa miről beszélünk.- Ha fölgyújtom... arról elhinné Bimba, hogy véletlen volt?

-De ha csak az enyém is égne- suttogtam vissza neki reflexből.

Minden esetre elkezdtük gondozni a növényt, Bimba utasításai szerint. A sárkánybőr kesztyűink nem maradhattak el ennél a különösen élénk növénynél, úgyhogy az óra alatt most ebben kellett dolgoznunk. Nagy küzködések árán sikerült végre már majdnem elérni azt, amit Bimba mondott, amikor hirtelen kivágódott az üvegház ajtaja és ijedtemben úgy rászorítottam a növényre, hogy két csápja rám tekeredett.

-Ó, a rohadt...- szitkozódtam csöndben, miközben elkezdtem magamról lefejteni a karokat és az új jövevényre néztem.

Az ajtóban McGalagony professzor állt. És arca hihetetlenül komor volt.

-Minerva!- lépett mellé azonnal Bimba professzor, aki nagy mosollyal köszöntötte átváltoztatástan tanárunkat. A másik nő nem viszonozta ezt, csupán végig futtatta rajtunk a tekintetét.- Miben segíthetek? Eljöttél a...