Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

255. fejezet

A Roxfortban ment tovább az élet. A házik szaporodtak, ahogy az edzések is. Senki nem akart nyíltan velem beszélni a Hermione incindensről, viszont természetesen mindenki hallott róla, Tudni se akartam, hogy milyen pletykák kezdtek el terjedni rólam.

Az edzések nehezek voltak ennyi kezdővel, időbe telt összehangolni őket. Úgyhogy nehéz feladat elé néztem, ami miatt mindig fáradt voltam, a rengeteg tanulnivalóról nem is beszélve.

Plussz Umbridge úgy gondolta, hogy a diákok kínzását egy új szintre emeli. Mostmár a tanárokra is rászállt.

Az egyik reggel érkezett a hír, miszerint a minisztérium oktatási reformot sürget, tehát Dolores Umbridge immár a roxforti főinspektor új tisztjét tölti be.

Eleinte senkinek sem volt róla fogalma, hogy ez mit is fog számunkra jelenteni. Aztán lassan megtudtuk. Umbridge minde órára benéz, mikor hol. És egész végig jegyzetel, mellé pedig a tanárokat is kikérdezgeti. Egészen addig csak röhögtem ezen, amíg személyesen be nem jött hozzánk jóslástan órára. 

Óra eleje volt még, mindannyian csevegtünk, beszélgettünk, Trelawney professzor pedig épp kifelé osztotta az Álom a jóslátsban példányait, amikor hirtelen felkapta a fejét a nagy csöndre. Ez a kivételesen nagy csönd pedig a csapóajtó nyílásában felbukkanó embernek volt köszönhető.

-Jó napot, Trelawney professzor- köszönt széles mosollyal Umbridge.- Remélem megkapta az üzenetet, amiben jeleztem óralátogatásomat.

Trelawney tartózkodóan bólintott, majd hátat fordítva Umbridgnek tovább osztogatta a könyveket. A rózsaszín banya nem zavartatva magát odahúzott Trelawney széke mellé egy karosszéket és letelepedve oda előszedte a virágmintás táskájából a jegyzettömbjét, majd felnézett, várva, hogy elkezdődjön az óra.

-Nem akartam vele idő előtt találkozni- motyogja oda nekem gyorsan Hannah, fel se nézve rám, nehogy feltűnjön bárkinek is, hogy mi beszélgetünk.

-Ha lehetett volna választási lehetőségem akkor előre megjósoltam volna magamnak, hogy ne is találkozzak vele- vágom rá, mire Hannahból prüszkölve tör ki a visszafojtott nevetés.

Jóslástan tanárunk kissé remegő kézzel megigazította a kendőjét.

-A mai órán folytatjuk a profetikus álmok tanulmányozását- fogott bele a mondókájába. Bár igyekezett hozni a megszokott, sejtelmes duruzsolását, most remegett a hangja. Meg tudtam érteni, Umbridge mindenkiből mást vált ki.- Alkossatok párokat, gyermekeim, és az Álom a jóslásban segítségével értelmezzétek egymás legutóbbi éji látomásait!

Megfordult, hogy leüljön, ám ekkor meglátta Umbridge-ot, aki mellett ülnie kellett volna. Úgyhogy Trelawney gyorsan döntve inkább Parvati és Lavender mellé lépett, akik már elmélyülten vitatkoztak Parvati legutóbbi álmáról.

Mi Hannahval alkottunk egy párt, Justin pedig Neville mellé szegődött. Kinyitottam a könyvemet, viszont lopva Umbridgere néztem. Ő nem sokáig írogatott ülve, inkább Trelawney nyomába szegődött és hallgatta a diákokkal folytatott beszélgetését, néha pedig közbe kérdezett.

-Mondj egy álmot- szólt unottan Hannah.

-Inkább te- passzoltam le azonnal a dolgot. Az én álmaim... nem olyan dolgok, amiket elemeztetni szeretnék.

-De hát multkor is én mondtam- nézett rám kissé bosszúsan Hannah.

-Jó, várj, akkor kitalálok valamit- meredtem magam elé gondolkodva.- Áh, megvan! Mondjuk legyen az, hogy felgyújtottam Umbridget.

Hannah belenevetett a könyvébe.

-Jól van- felelte aztán végül még mindig nevetve.- Hozzáadjuk a korodat az álomlátás dátumához... Hány betűből is áll az álom tárgya? Mi a tárgy egyáltalán? ,,Felgyújtani" vagy ,,Umbridge".