Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

245. fejezet

Iskola előtt nem olyan sokkal végre kiküldték a könyvlistánkat. És mivel szerepelt rajta egy olyan könyv, ami a sötét varázslatok kivédése óránkhoz tartozik, valószínűleg tanárt is találtak hozzá.

Épp hallottam, amint Fred és George Ronék szobájába hoppanált, hisz arra tartottam, ugyanus kíváncsi voltam ők tudnak e valamit. De a két fiatalabb fiú helyett az ikrektől kaptam választ. Igazából nem meglepő módon.

-Pár hete kihallgattuk a telefüllel apa és anya beszélgetését- mesélte éppen Fred, amikor a szobába léptem hivatlanul.- És megtudták, hogy Dumbledorenak még mindig nem sikerült betöltenie az állást.

-Nem is csodálom- dőltem neki az ajtókeretnek. Mellkasom előtt összefontam karjaimat, miközben minden szem rám szegeződött.- Biztos elterjedt már, hogy hogy járt az előző négy tanárunk.

-Egyet kirúgtak, egy meghalt, egy elvesztette az emlékezetét, egyet pedig kilenc hónapra bezártak egy ládába- sorolta Harry az ujjain számolva tanárainkat.- Hát igen, mondasz valamit...

-Neked meg mi bajod Ron?- nézett öccsére grimaszolva Fred.

Ron nem válaszolt neki. Csak döbbenten állt és a roxforti levelébe bámult.

-Mi van? Mondd már!- Fred beállt Ron mögé és a válla fölött nézett bele a levelébe. Egy másodperccel később neki is leesett az álla.- Prefektus?- szólt hüledezve.- Prefektus...?!

-Ne bassz már- szaladt ki George száján. Azonnal Fred mellé ugrott, kikapta Rpn kezéből a borítékot és fejjel lefelé fordította. Egy piros és aranyszínű tárgy hullott ki belőle a tenyerébe.- Ilyen nincs...- suttogta.

-Tuti, hogy tévedés- vágta rá Fred. Elvette a levelet Rontól és a fény felé tartotta, mintha vízjelet keresne benne. Az eredetiségét vizsgálta, bár vízjel nem volt benne.- Épeszű ember nem nevezi ki Ront prefektusnak.

Nem akartam, de ezen akaratlanul is felnevettem. A két fiú döbbenten támadta le Harryt, hisz azt hitték, hogy ő lesz a prefektus. Teljesen biztosra vették. Én el is felejtettem, hogy Dumbledore idén választotta ki mind a négy házból a két-két diákot, akik prefektusok lesznek. A lányok és fiúk közül is választ egyet-egyet, akik a fontosabb dolgokat fogják intézni, mintegy kis segítők a házvezetőknek. 

-Na és te?- fordult felém most Fred. Mind a hárman várakozva néztek rám. Ron még mindig el volt ájulva a jelvénye miatt. Én csak unottan vállat vontam.

-Nincs jelvény.

-Az lehetetlen- vágta rá George.- Miért ne téged választott volna Dumbledore?! A legjobb emberetek vagy a házatokból évfolyam szinten. Mi a fene ütött idén az öregbe?!

Ismét csak vállat vontam.

Sosem gondoltam rá, hogy valaha is lehetnék prefektus. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ezért hajtsak. Én simán csak jó jegyeket akartam, hogy megmutassam, nem véletlenül kerültem be a Roxfortba és nekem igenis ott van a megérdemelt helyem. Viszont így, hogy a fiúk azt hitték tőlünk én lehetek majd az... Engem is arra a gondolatmenetre sarkallt, hogy miért nem engem választott Dumbledore?

És ami még jobb kérdés... Hogy akkor nálunk mégis ki lett a prefektus?!

Hermione ahogy betoppant a szobában már visított is. Harry kezében tévesen azt hitte, hogy az övé a prefektusi jelvény. Hisz a lányok közül természetesen Hermione kapta a jelvény párját. Aztán volt nagy zavarodottság, amikor Harry végül visszaadta Ronnak a kis arany-piros tárgyat, aki a jogos gazdája volt neki.

Aztán a félig nyitott ajtóban immár Mrs. Weasley is megjelent, ölében egy nagy rakás frissen mosott ruhával.

-Ginny mondta, hogy végre megjöttek a könyvlisták- szólt a borítékokra pillantva. Lerakta terhét az ágyra és hozzálátott a ruhák szétválogatásának.- Adjátok ide őket, akkor délután elugrom az Abszol útra és amíg pakoltok, beszerzem a könyveket. Ron, neked új pizsamát is kell vennem, ez már csak a térdedig ér. Elképesztő, hogy milyen gyorsan nősz. Milyen színűt szeretnél?