Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

303. fejezet

Az első, amit éreztem, az az volt, hogy szétszakad a fejem. Próbáltam megmozdulni, de csak fájdalmasan nyögtem egyet.

-Mi a...

Lassan kinyitottam a szemem és próbáltam felfogni, mit látok.

Szinte mindannyian székekhez voltunk kötve, varázslattal.

Lupin, Mr. Weasley, valami fickó az esküvőről, Krum, George, Fred, én, és Tonks.

Egy sorba voltunk rakva, előttünk pedig még vagy tíz-tizenöt talpon maradt halálfaló.

-Mondd el, hogy hol a fiú!

-NEM TUDOM!

A fájdalmas kiálltás előlröl jött, méghozzá jól ismertem már kié az.

-Hagyjátok abba!

Hangom rekedt volt, de muszáj volt közbelépnem.

Hirtelen mindenki abbahagyta azt amit csinált, és felém nézett. Én csak Lupint néztem először, aki előre környedve, hátravarázsolt kezekkel lógatja a fejét. Aztán azonnal dühösen néztem a velem szemben állókra.

-Engedjétek el- közlöm hidegen.

-Hát felébredtél- csodálkozik az egyikük, aki Lupin elől lépett el.- Hmm, tényleg szívósabb vagy, mint gondoltam volna. Egyszerre két kábító átkot kaptál és nocsak! Te vagy ébren a leghamarabb! Milyen korán kelő típus!

A többi maszkos alak ezen jót szórakozott, én viszont továbbra is semleges arccal néztem rájuk. Éreztem, hogy folyik valami az arcomon, de nem tudtam megállapítani, hogy mi az.

-Azt mondtam, hogy engedjétek el.

Hiába nevettek volna még tovább, valamiért inkább még sem tették. Ehelyett megannyi szempár bámult rám, majd egymásra. Össze voltak zavarodva.

-Folytassátok- adja ki az ezek szerint ideiglenesen kinevezett főnökük a parancsot, mire egy mellette álló Lupinra szegezte a pálcáját.

-Crucio!

Remus ismét fájdalmasan kiáltott, de ezen kívül semmit sem mondott.

Még éreztem a kábító átok hatását, ugyanis nem volt tiszta a fejem. A végtagjaim gyengék voltak, alig bírtam a fejemet tartani, de tudtam, nem hagyhatom ezt ennyiben.

Belül valami megmozdult.

Olyan volt ez az érzés, mintha valami jéghideg dolog egyszerre forrana bennem. Mintha valami pokoli jeges tűz gyúlna az ereimben, ami egyre csak közeledik és közeledik az ujjbegyeimhez.

Egyenesen a főnökre néztem és jéghideg, metsző hangon szólaltam meg.

-Fejezzétek be.

A tiltott varázsigét végző halálfaló abbahagyta Remus kínzását.

-Azt mondtam, hogy csináld!- ordít rá a mellette álló.

A bábként irányított varázsló összezavarodva nézett hol rá, hol rám. Tudtam, hogy a kemény tekintetem sok mindenre képes. Órakon keresztül gyakoroltatta velem Mordon a manipuláló, parancsoló tekintetet.

-Hát jó- löki oldalra az irányítójuk, aki mostmár Lupin elé került. A férfi lehajtott fejjel nyöszörgött, hangosan, sípolva szívta be a levegőt. Valószínűleg már nem sokáig bírja, és kitudja, mióta csinálhatják ezt vele...- Crucio!

Remus ordítása után már én is kiáltottam.

-Azt mondtam fejezd be!

A varázsló dühösen nézett rám, és pillanatok alatt elém csörtett. Köpenye csak úgy lobogott körülötte, akkora sebességgel közelített meg, majd minden szó nélkül arcon vágott.