Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

270. fejezet

A diáksereg még percekig döbbenten, ám ünnepelve állt a bejárati csarnokban, hiába hangzottak el Umbridge rendre utasító kiáltásai. Senkit nem érdekeltek.

-Ez lehetetlen- lehelte ki mellettem Hannah a lelkét is.

Én csak elképedve néztem a nyitott tölgyfaajtót, miközben a képtelenség miatt már nevetés tört fel belőlem.

-Megcsinálták- ingatom a fejem, a hatalmas, zajos tömegben.- Tényleg megcsinálták...

-A gyerekeimnek azt fogom mondani, hogy velük kezdődött el a történelem- bámult szájtátva Justin az ikrek után, akik már réges-rég eltűntek.

-Persze, egyből mond nekik, hogy ők voltak az Istenek- morogta Zacharias, akinek persze nem tetszett ez a rendbontás ilyen formában.

-Á, azt az én gyerekeimnek fogom mondani- vágta rá Ernie, belőlünk pedig kiszakadt a nevetés, annyira nem bírtuk már tovább.

A következő néhány napban olyan sokan és sokat beszéltek az iskolában az ikrekről, hogy biztosra vehettem, a történetük bekerült az örök életű roxforti legendák közé. Egy hét se telt még bele, és már a jelenet szemtanúi is úgy emlékeztek, hogy Fred és George zuhanórepülésben rátámadtak umbridgre, és megsorozták trágyagránátokkal. És legnagyobb sajnálatunkra tudtuk, hogy ez nem igaz, pedig titkon ez volt mindenki vágyálma. 

Fred és George távozása után szinte mindenkinek megfordult a fejében, hogy ugyan így itt kellene hagyni az iskolát. Már mondások is elterjedtek róluk, amit a diákok előszeretettel használtak akkor, amikor elegük lett. A kedvenceim közé tartpzik például a ,,Komolyan, néha kedvem lenne seprűre pattanni és elhúzni innen a csíkot" és a ,,Még egy ilyen óra, és átmegyek Weasleybe". Az utóbbit még mi is sokat mondogatjuk...

De az ikrek természetesen msá módon is gondoskodtak arról, hogy még sokáig emlegessék őket. Először is, nem hagyták meg, hogy hogyan lehet eltűntetni a keleti szárny ötödik emeleti folyosóját elborító mocsarat. Umbridge és Frics számos módszert kipróbáltak, de mind hiába volt. A területet végül elkerítették, és a dühöngő Frics csónakkal szállítgatta a lápon túli tantermbe igyekvő diákokar. Egyébként volt egy olyan sejtésünk, hogy akár McGalagony, akár Flitwick eltudná ezt innen tüntetni, de... Akkor mi élvezet marad Umbridgenak?

Ott volt emelett a két seprű alakú lyuk Umbridge szobájának ajtaján, amelyeket Fred és George Jólsep-R-jei ütöttek, mikor visszatértek gazdáikhoz. Frics kicserélte az ajtót, Harry Tűzvillámja pedig a pincébe költözött. Már arról is született egy történet, hogy elméletileg Umbridge fegyveres biztonságiőr-trollokat állított a seprű őrzésére. De hát ki tudja, hogy igaz-e?

Ráadásul Umbridge gondjai itt még koránt sem értek véget.

Most, hogy megüresedett az iskola főzsiványa(i) poszt, mindenki kétség kívül ugyan erre a címre pályázott. Tehát mindenki rendbontó volt, lázadozott, az ikrek által kifejlesztett Maximuláns termékeket vetették be Umbridge ellen, vagy iskolatársaink ellen. Ráadásul már megszokott látvánnyá vált Frics, amint egy lovagóostorral rohan a rendetlenkedő diákok után.

-Ha a kezeim közé kaparintalak, ezzel az ostorral fojtalak meg, de csak miután véresre vertelek vele!- ordította Frics a folyosón teljes indulatából, miközben egy csapat gyerek után rohant.

-Á- sóhajtott elégedetten Hannah.- Átlagos napok a Roxfortban!

De ha még ez mindig nem lett volna elég, akkor ott volt az utolsó nagy dobás, mégpedig Hóborc.

A jelek szerint szent kötelességének érezte, hogy teljesítse az ikrek utolsó kívánságát. Ezért naphosszat visszhangzott a kastély a kopogószellem eszelős kacagásától, és amerre csak járt, útját pánik és pusztulás kísérte. Padokat döntögetett, óra alatt ki-be röpködött a termekbe a táblán keresztül, összetörte a szobrokat és a vázákat. A megtépázott idegrendszerű Fricsnek már kétszer is egy lovagi páncélból kellett kiszabadítania a nyávogó Mrs. Norrist. Hóborcot semmi nem izgatta, lámpákat tört, gyertyákat fújt el, égő fáklyákkal zsonglőrködött a visító diákok feje fölött, és csinos toronyba rakott pergamenhalmokat vetett tűzre vagy épp szórt ki az ablakon. Egy alkalommal például úgy csinált árvizet a második emeleten, hogy a mosdóban kitépte az összes csapot a falból, egyik reggel pedig egy zsák tarantulát szórt szét a szúfolt nagyteremben. Ebből persze Justin megakart egy csomót tartani, miután rájött, hogy a neki legjobban passzoló foglalkozás a bagoly tenyésztő és kiképző lenne. Mai napig nem tudjuk, hogy mi a kettő között az összefüggés, minden esetre nem hagytuk neki, hogy tarantulákat tartson.