Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

258. fejezet

A következő két hétben lelkesen gyakoroltunk tovább. Sajnos még mindig nem volt egy adott időpont, hisz a rossz idő miatt mindig máskor edzettek a kviddics csapataink, de sikeresen megoldottuk ezeket a problémákat is. És Hermione megoldott közben egy újabbat.

A lány a negyedik közös gyakorlás végén minden résztvevőnek adott egy hamis galleont. Néhányan nagyon megörültek, hogy Hermione pénz osztogató angyallá változott, de hamar kiderült, hogy nem igazi a pénz.

-Látjátok a számokat az érme széle mentén?- magyarázta nekünk Hermione az egyenlőre érthetetlen hamis pénzt.- Az igazi galleonokon ez annak a koboldnak az azonosító száma, aki a pénzt öntötte. A mi aranyainkon viszont a számok mindig a következő találkozásunk napját és óráját jelzi majd. Az érme felforrósodik, mikor megváltoznak rajta a számok, úgyhogy akkor is észrevehetitek majd, ha a pénz a zsebetekben van. Mikor Harry kitalál egy új időpontot, átírja a számot a saját érméjén, és mivel Próteusz-bűbájjal kezeltem az összes aranyat, a többi utánozni fogja a változást.

Szavait furcsa csend követte. Még én is érdekesnek találtam ezt az új dolgot, át kellett gondolnom, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban.

-Nekem jó ötletnek tűnt- szólt elbizonytalanodva Hermione.- Gondoltam, ha Umbridge kipakoltatja a zsebünket, akkor se bukunk le, hiszen lehet az embernél egy galleon, nem? De ha... ha nem akarjátok használni őket...

-Te eltudod végezni a Próteusz-bűbájt?- kérdezte Terry Boot, egy hollóhátas fiú.

-Igen- felelte a lány.

-De hát... az RAVASZ-szintű varázslat- pislogott döbbenten Boot.

-Ó... igen?- szerénykedett Hermione.- Igen... tényleg.

Terry csodálattal nézett a lányra.

-Miért nem vagy te hollóhátas, ha ilyen agyad van?

-Hát, négy éve a Teszleg Süveg is fontolgatta, hogy a Hollóhátba oszt be- válaszolta felderülve Hermione.- De aztán mégis a Griffendél mellett döntött. Szóval, akkor használjuk a galleonokat?

Mindenki helyeslően bólogatott. Hisz valóban tökéletes ötlet volt, nem szimplán csak remek. Titokban mindig irigyeltem érte Hermionet, hogy bármire képes volt varázslatot találni, ráadásul végre is tudta hajtani őket. És nekem mi jutott?

Lepillantottam heges tenyereimre. 

Az erőszak. Súgta egy hang belül. Csak az jutott nekem, döbbentem rá. Végre tudom hajtani a varázslatok, való igaz, akárcsak Hermione. De sose jutott volna az eszembe ilyen megoldás. Az agyam túlságosan ráállt a küzdelemre, harcra, védekezésre és támadásra. 

Odalépve a kosárhoz én is kivettem egy pénzérmét. A fénybe tartva tanulmányoztam azt.

-Jó ötlet volt, Granger- dícsérem meg őszintén.

-Köszönöm- feleli elpirulva, mögöttem pedig a következő tag is vesz egy érmét.

Meglepetten pillantottam a földön ülő kis kupac felé, akik még nem nagyon siettek visszafelé. Halvány mosollyal az arcomon odaléptem hozzájuk és én is helyet foglaltam egy párnán.

-Mi folyik itt?- néztem körbe a kis társaságon.

A szokásos kör üldögélt még itt, a hozzám legközelebb álló emberek. Fred, George, Ginny, Hannah, Zacharias, Ernie, Justin, Susan, majd pár pillanat múlva Harryék is leültek hozzánk.

-Éppen azt kezdtük el kibeszélni, hogy kinek melyik házat mondta még a Süveg- ecsetelte izgatottan Ginny.

-Hermione ötletet adott nekünk, hisz erről még sosem beszéltünk- bólintott Hannah.