Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

261. fejezet

A barátaimat gyorsan és nagyon röviden avattam be abba, hogy mi történt Mr. Weasleyvel. Természetesen mindegyikük nagyon sajnálta ezt, hisz jól tudták, mennyire fontos nekem az ikrek egész családja. 

Nem részleteztem nekik a rendet, sem semmi mást. Csupán annyit árultam el, hogy Hermioneval együtt megyünk el a Kóbor Grimbusszal. Még csak azt sem árulhattam el nekik, hogy hová...

Két napig tétlenül ülni a Roxfort falai között kész kínzásnak minősült. Azt hittem már sosem jön el a másnap, amikor végre valahára leléphetünk az iskolából.

Hermioneval a megbeszéltek szerint a nagyon furcsa, émelyítő és gyors busszal utaztunk. De legalább épségben érkeztünk meg. 

Este hat körül érkeztünk meg és azonnal becsöngettünk a Grimmauld téri házba. Mrs. Weasley nyitott nekünk ajtót, természetesen Mrs. Black ordításának kíséretében.

-Ó, te jó ég, sziasztok!- örült meg nekünk az asszony őszintén.- Befelé, befelé, kint elképesztő hó van!

Köszönések közepette siettünk be a meleg házba a holmijainkkal együtt, amit a szünetre hoztunk.

-Jaj, de jó, hogy itt vagytok drágáim- ölelgetett meg egyenként minket a kis pufók asszony.- Minden rendben volt?

-Minden a legnagyobb rendben- biztosítom őt.- Semmi galiba nem akadt az úton.

-A Kóbor Grimbusszal jöttünk- bólogat Hermione.

-Remek- nyugszik meg Mrs. Weasley.- Menjetek csak fel, épp ma díszítettük fel az egész házat, nagy munkákban voltunk! A többiek örülni fognak nektek!

Hermione már indult is volna, de végül megtorpant.

-Mr. Weasley...- kezdi óvatosan.- Hogy van?

Mrs. Weasley felsóhajt. Látszik rajta, hogy valóban nagyon fáradt és teljesen megviselte ez az incidens a férjével.

-Nincs olyan rossz bőrben- felelte végül megrökönyödve.- A Szent Mungoban van, egyenlőre stabilizálták az állapotát, de... A lényeg, hogy jelenleg rendben van, nincs semmi nagyobb baja. Tegnap voltunk bent nála- mosolyodik el végül Mrs. Weasley, de érzem, hogy csak kényszerből.

-Ó, ennek nagyon örülök- teszi együttérzően a vállára a kezét Hermione.- Hála az égnek, hogy jól van!

-Bizony, bizony- bólogatott Mrs. Weasley.- Na menj, drágám, Ron fiamék örülni fognak nektek!

Hermione már tényleg fel is trappolt az emeletre, a táskáit a bejáratban hagyta.

-És ön hogy van, Mrs. Weasley?- kérdezem tőle kedvesen.

Az asszonyt meglepte a kérdés. Valószínűleg még ő maga se kérdezte volna meg ezt önmagától, nemhogy más.

-Ó, én...- először kapásból rávágta volna, hogy jól, mint mindig. De ez most nagyon nem egy ilyen pillanat volt.- Nehezen. Nehéz Arthur nélkül és nagyon félek, hogy történni fog vele valami, vagy romlik az állapota és...

-Ne is gondoljon ilyenekre- ölelem meg gyorsan.- Rendben lesz. Nemsokára már itt fog velünk enni, hiszek benne.

Mrs. Weasley szipogva nevette el magát.

-Már értem miért ragaszkodott annyira Fred hozzád mindig is- simogatja meg a hátam.- Remek lány vagy, Arabella.

-Ugyan, Mrs. Weasley- hárítom azonnal a bókját.- Ez nem igaz...

-Menj- enged el könnyektől csillogó szemmel.- Fent van a szobájukban. Már nagyon várt téged- mosolyog rám bíztatóan.

Én is visszamosolygok rá, ahogy tőlem telik, majd szintén a bejáratva hagyva a táskámat és Aramist, felsietek a harmadik emeletre, ahol az ikrek aludtak nyáron is.