Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

319. fejezet

A tanterem előtt állva görcsbe szorult a gyomrom.

Miért is fogadtam el McGalagony tanári felkérését?

Passz. Nem tudtam erre a választ.

Viszont abban biztos voltam, hogy a teremben huszonhárom diák várja, hogy megérkezzek és órát tartsak nekik. Úgyhogy bármennyire is gyűlöltem magam, bármennyire is nem volt kedvem... Benyitottam.

A teremben pálca nélkül behúztam az összes függönyt, kioltottam az összes fáklyát és azonnal csönd lett. Belépésem után varázslattal, ám pálca nélkül csuktam be az ajtót és kék tüzet gyújtottam mindenhol. A tanári asztalhoz érve végül levágtam oda a táskám és szembenéztem a diákokkal. Ötöd évesek. Fantasztikus...

Mivel senki még csak meg sem mert nyikkanni, ezért kihúztam a függönyöket, de a kék tüzemet meghagytam a fáklyákban. Huszonhárom diák nézett rám vissza csodálattal és félelemmel vegyes tekintettel.

-Mint tudják, Dankworth professzor vagyok- nyitom meg életem első óráját. Továbbra sincs egy pisszenés sem.- Nem fogok kertelni. Hatalmas elvárasim vannak önökkel szemben, ugyanis idén RBF vizsgákat fognak tenni, és elvárom, hogy mindenki legalább átmenjen belőle. A kitűnő értékelés már csak bónusz. Úgyhogy nem igazán fog érdekelni eddig mit tanultak, befogunk hozni minden lemaradást és úgy engedem el az önök kezét vizsga előtt, hogy aztán hatodikban már csak azokét fogjam meg ismét, akiknek komoly szándékaik vannak ezzel a tantárggyal kapcsolatban. 

Azonnal láttam a csüggedt tekinteteket, mint amire számítottam is. Teljesen magamat láttam a diákokban. Hogy tudták jól, idén kifogják belőlük hajtani a tanárok a szart is, nem törődve a többi tantárgyal. Ahogy nálunk tették. És ezzel meggyűlöltették velünk a tanulást...

-Viszont- emelem fel hangom, hogy ismét figyelmet keltsek, így legalább már azért rám néztek.- Nem csak elméletezni fogunk, hanem gyakorlatozni is. Méghozzá rengeteget. Mert semmit nem ér az elmélet, ha gyakorlatban nincs meg ez a tudás. Úgyhogy kimegyünk majd terepre is.

Ettől aztán azonnal bezsongtak és izgatottan terjedt a suttogás moraja.

Korábban egyik tanár sem volt olyan, mint én. Leginkább mindenki csak elméletben tanít, amit a diák gyakorlás nélkül nem tud használni a vizsgán. Ezért kellett nekem évekkel ezelőtt saját magamat képeznem, mert az oktatási rend szar volt. És fogalmuk sincs ezeknek a fiataloknak, hogy milyen a valóságban a sötét varázslatok gyakorlata és azok kivédése. Úgyhogy... Innentől kezdve egészen újfajta tanítási rendet fogok bevezetni.

-Természetesen tudom, milyen az, amikor az embert nyomasztja a sok vizsga, és a jól teljesítés vágya- folytatom színtelen hangon.- Nem árulok zsákba macskát, sokat kell nálam tanulni, ám ennek meglesz a végeredménye. Akár év közben is. Házpontok, jobb jegyek, külön díjazások a jól teljesítőknek. Úgyhogy bármennyire is szeretnének beleszarni a tantárgyamba, itt ez nem fog sikerülni. Mert elfogom várni az igyekezetet és próbálkozást. Már az is egy fél siker.

Ettől sokkal nyugodtabbak lettek. 

Tudtam, hogy a szabályokat mindig az elején kell lefektetni. Szigorú tanár leszek, ez nem is kétség, hisz ez a tantárgy volt mindig is az életem. De nem leszek telhetetlen. Mások a diákok, mindenki másra képes. Az ő szintükhöz mérten fogom elvárni a dolgokat, ám mindenkitől elvárok majd egy alapot.

-Ami nálam nem szenvedhet hiányt, az a tisztelet és magaviselet. ha én megadom önöknek a tiszteletet, akkor ezt vissza is várom. Mert nem fog érdekelni, hogy ki kinek a gyereke, ismerem az önök szülei közül szinte mindenkit. Nálam nincs kivételezés csupán egy név miatt. Itt csakis az számít, hogy mit tesznek le az asztalra.