Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

304. fejezet

A fiú a halk lépteimre úgy fordult hátra, mintha robogva jöttem volna. Pálcája hegye már izzott is a be nem fejezett varázslattól, tekintete még mindig vad volt.

-Nyugalom- emelem fel kezeimet, amiben nem volt pálca, csupán csak egy üveg pia.- Csak én vagyok az. Azt hittem a kedvenc helyemen egyedül lehetek, de...

-Megyek- már pattant is volna fel Viktor, mire a vállánál fogva lenyomtam a földre.

-Ugyan- ültem le mellé hanyagul, már nem törődve azzal, hogy mi lesz az így is tönkrement ruhámmal.- Rám fér most a társaságod.

Krum összehúzta vastag szemöldökeit, az alól vizslatott engem.

-Kérsz?- nyújtom felé az üvegemet, amiből már egy jó része hiányzott.

-Én nem iszik- tolja el magától az italt.- Muszáj lenni tiszta fej. Ezután főleg...

-Ugyan- nevettem cinikusan, hisz már éreztem az alkohol ismerős köszönését magamban.- Én azt se tudom megmondani mennyit ittam ma. Mégis itt vagyok!

A város fényeit nézve hirtelen görcsbe ugrott a gyomrom. Azóta az este óta nem is jöttem fel ide...

A fények sem ragyognak olyan élénken, mint a te szemeid.

-Te küzdeni nagyon jól.

A bolgár akcentus rántott vissza ismét a jelenbe, mire megborzongtam. 

-Köszönöm- bólintottam tiszteletteljesen.- Te is kiválóan küzdöttél.

-De közel sem olyan jól, mint te- vágta rá egyből.- Én látni sok mindenkit harcolni már. De te... Te lenni valami más. Neked ez véred! Remélni te lenni nagy harcos a jövőben.

Viktor szavai hiába voltak hízelgőek, olyan hihetetlennek tűntek, hogy muszáj volt rajtuk nevetnem.

-Belőlem nem lesz nagy harcos- iszok bele az üvegbe, a gyomromat pedig már marja az alkohol.- De ha egyszer sikerülne, akkor auror szeretnék lenni.

A fiú elgondolkodva pillantott el rólam, és ő is a távoli fényekbe merült. Talán percekig is eltarthatott köztünk ez a meghitt csend, mire újra megszólalt.

-Én lenni biztos csak egy dologban- és ekkor ismét rám nézett, olyan komoly tekintettel, amilyet ritkán láttam még eddig életemben.- Hogy én soha nem akar te ellenséged lenni. Remélem te nem feledni ezt. 

-Hidd el, én sem akarok veled rosszban lenni- mosolygok rá már sokkal jobban érezve magam. Tudtam, hogy a whisky a jó megoldás mindenre.- Neked is volt nagyon sok szép varázslatod! Szerintem egy pár megfogok belőlük tanulni...

-Viszont te varázsolni szavak nélkül!- kontár rá a bolgár.- Ez lenni legnehezebb, te mégis csinálni úgy, mintha könnyű lenne!

Csak mosolyogva ingattam a fejem. Mindenki ezt mondja, minden egyes alkalommal.

Azt viszont senki sem tudta, hogy én ezt két éven keresztül minden egyes nap tanúltam, hogy egy nap így tudjak varázsolni...

-Egy biztos- folytatja a fiú, aki a távoli fényeket nézte már ismét.- Tudsz jobban küzdeni, mint táncolni...

Az állam is leesett, ahogy Viktor ekkor elnevette magát. Még sosem hallottam őt tréfálkozni, azt hittem nem is tud nevetni. Felháborodva, játékosan csaptam meg felkarját, ami olyan kemény volt, akár a beton. 

-Ez nem volt szép, Mr. Krum!- szólok rá sértetten, ő pedig tovább nevetgél.

-Kár, hogy neked lenni barátod- sóhajt végül lemondóan.