Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

295. fejezet

Régebben szerettem ruhát vásárolni, de azt Margarettel csináltam, illetve mióta összevesztem velük, egyedül. De ez... Ez teljesen más volt.

Talán órákba is beletelt, mire mindent összeszedtünk a végtelenül nagynak tűnő sátorban, ami belül inkább hasonlított egy nagy palotára, mint sátorra. Biztos voltam benne, hogy el van bűvölve, hisz kívülről épphogy egy személyesnek tűnt. Belül pedig még emeletei is voltak, lépcsőkkel!

Nem ez volt az első élményem ilyen varázssátorban, hisz a nagy kviddicsmérkőzésen is ilyenben laktam a Weasley család tagjaival. De ez... sokkal másabb volt.

A választási procedúra iszonyatosan sok időbe telt, a próbálás szintúgy, úgyhogy volt, amit már csak beledobáltunk egy zsákba. Viszont ez sem szimpla zsák volt, nem ám! Amit beledobtam, eltűnt benne, mintha feneketlen lenne az egész. Én csak ámulva bámultam bele, hogy hogyan férhet még bele annyi de annyi ruha, meg társaik, és nem telik meg. Varázsló voltam már évek óta de... A varázslat néha hajlamos volt engem is elvarázsolni.

Mikor végül Matilda megköszörülte már sokadjára a torkát, ami mintha egy jelzés lett volna, Mordon a kitudja hanyadik után tett csak úgy, mintha most hallaná azt először.

-Igen, szerintem is elég lesz ennyi a hátralévő élete egy részére- bólintott elégedetten Mordon, majd elkezdett a kijárat felé sétálni.

Én összezavarodva követtem őt, fél vállamon a feneketlen zsákommal.

-Nem most kellene fizetnünk?- kérdeztem őt csöndesen, miközben óvatosan pillantottam csak hátra a látszólag korán sem elégedett Matildára.

-Itt, a varázslók ezen piacán, a fizetés nem úgy működik, mint a törvényes részeken- feleli nekem Mordon.

A tanárom válaszát emésztgettem mindaddig, amíg a kijárathoz nem értünk.

-Öröm volt önnel üzletelni Matilda- villantotta meg Mordon a groteszk, elégedett vigyorát Mordon, mire a nő macskaszerűen fújtatott egyet.

-Ezzel törlesztettem- közölte végül dühösen a kreolosabb bőrű nő, akinek már jócskán őszek voltak a göndör, valaha sötét fürtjei.- Legközelebb fizetni fog!

-Még meglátjuk, mit hoz a jövő- feleli a férfi szórakozottan.

-Maga sosem mondana ilyet, Mordon- szűkül össze a nő szeme. Majd pillantása rám vetül. Úgy néz meg engem, mintha körülttem is vizsgálná a levegőt. Nem mondom, iszonyatosan kellemetlen és frusztráló volt, de egy arcrángás nélkül tűrtem.- Vigyázz a lánnyal. Attól, hogy ő még más képeségekkel van megáldva, ne hagyd, hogy befolyásoljon...

-Nem kértem a véleményed, Matilda!

Mordon hangja úgy csattant a sátorban, akár az ostor a kietlen csendben.

Én egy szót sem mertem szólni, csupán erősebben markoltam meg a zsákom száját, és a pálcámat is, amit a bal kezemben tartottam. 

-További szép napot!- búcsúzott Mordon, majd kirontott a sátorból, én pedig követtem őt.

Még mielőtt kiléptem volna onnan, egy másodpercre hátranéztem. Matilda igéző szemeivel találkoztam, amik a sötétben macskaszerűen villantak meg. A hideg is kirázott tőle, szóval sző szerint már menekültem előle.

Mordon döcögve haladt előre, ahhoz képest viszont elég gyorsan. Igyekeztem mellé felzárkózni, majd mikor mellé értem csak óvatosan néztem rá.

-Miért kellett a nőnek törlesztenie?- kérdeztem kíváncsian, hátha ezzel elvonom Mordon figyelmét egy kissé.

-Animágus- vágta rá azonnal, ahogy a sátrak között kifelé szambázott, az elvadultabb rész felé.- És nincs bejelentve. A Minisztérium ezt bünteti, ő viszont annyira ragaszkodik macska alakjához, hogy bármit hajlandó volt megtenni érte. Jelen esetben mindent elhozhattunk, ami megtetszett neked és hasznos is, anélkül, hogy fizettünk volna érte. Ez hatalmas visszaesés üzleti szempontból nála, viszont többet ér neki a szabad animágus élete.