Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

275. fejezet

-Luna, Ara, segítsetek!

Harry utasítására futva indultunk el a falak mentén, ahol sorban próbáltuk lezárni az ajtókat. Addig középen a sebesültekkel és félkótyagosokkal, mint például Ron, Hermione maradt ott. Nem volt időm még csak ki se kerülni az egyik asztalt, egyenes átugrottam rajta, úgy rohantam tovább az ajtókhoz.

-Öcsém!- hangzott mögülünk Ron döbbent hangja.- Az a csaj olyan, mint egy izé... Tudjátok, ha-ha-ha... Az a valaki, aki átkokkal küzd és HA-HA-HA...

-Az aurorra gondolsz?- kérdezett vissza idegesen Hermione, aki az ajtókat figyelte. Néha megremegtek, amikor a lezárt ajtóknak kintről nekiütköztek. Francba... Közel járnak.

-Igen- nevetett tovább Ron.- Mert... ha-ha-ha... olyat ugrott, hogy...

-Collop... ááááááá!

Mellettem nem olyan messze Luna sikította el magát, miközben nem tudta befejezni az egyik ajtólezáró varázslatát. Harryvel azonnal felépördültünk, mire már csak annyit láttunk, hogy Luna hátrafelé repül a levegőben, az ajtón pedig, amit nem tudott lezráni, öt halálfaló rontott be.

Luna ráesett egy asztalra, végigcsúszott rajta és egy hatalmas puffanással a túlsó végén leesett. A lány nem állt fel többet.

-Kapjátok el Pottert!- rikoltotta futtában Bellatrix.

Harry kitért az átkok előtt, hisz őt nem bánthatták, mert sértetlenül kellett. Ellenben velem, akit egyáltalán nem kíméltek, úgyhogy kezdhettem neki egy újabb párbajnak.

-Figyelj, Harry, abban a lében agyak vannak!- röhögött mögöttünk valahol Ron, amit az átkok között is kitudtam venni.- Ha-ha-ha, ugye, milyen fura, Harry?

-Menj innen, Ron, feküdj le a földre...- utasította Harry a fiút.

-Komolyan Harry, agyak vannak benne! Nézd! Invito agy!

Erre aztán mindenki megdermedt a teremben. A fejem mellett suhant el egy piros csóva, még a hőjét is éreztem. De a halálfaló, akivel küzdöttem, inkább Ron felé kapta a fejét, ahogy én is. 

Az egyik agy, mintha egy láthatatlan zsineg húzná, kiemelkedett a zöld folyadékból. Egy pillanatig egy helyben lebegett a tartály fölött, aztután sebesen pörögve Ron felé röppent, színes, mozgó képeket húzva maga mögött. Telejsen olyan volt, mintha filmszalagok tekeredtek volna le róluk.

Ron megakarta fogni, Harry viszont megakarta ezt akadályozni, azonban elkésett. Az agy a filmszalagokkal együtt Ronra tekeredett, aki kétségbeesetten próbált szabadulni belőlük, Harry varázslatai viszont nem mentették meg.

-Megfojtják, Harry!- kiáltotta rémülten Ginny, aki szintén a földön feküdt, a bokáját markolászva. Többet viszont nem mondhatott, mert arcon találta egy piros fénycsóva.

Ez már azonnal visszarángatott a jelenbe.

Immár két halálfaló ellen támadtam és védekeztem, ugyanis mögöttem Neville próbált meg törött orral varázsolni, és nem a saját pálcájával. Fogalmam sincs mi történhetett Nevillével, ami miatt Hermione pálcáját használta, de szörnyen rosszul álltak az esélyeink. A többiek mind ki voltak ütve, márcsak Harry, Neville és én maradtunk. Az öt halálfaló ellen.

Ekkor Harry elkezdett rohanni affelé az ajtó felé, ahonnan az ellenség érkezett, ők pedig varázslás nélkül követték. Harry kellett nekik, sértetlenül. Nem bánthatták őt.

Így én lerohantam Ronhoz, akiről már Neville cibálta lefelé a fojtogató agyat, nehogy megfulladjon a fiú. Addig nem kellett aggódnom Harryért, amíg megszabadítom Ront. Feltartja az öt halálfalót, mi pedig hátba támadjuk őket Nevillel, ha minden a terv szerint sikerül.