Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

302. fejezet

Végül úgy döntöttünk, hogy helyet foglalunk, majd amint elindultunk az egyik irányba, Ron azzal a lendülettel fordított minket a másikba, hogy csak ne Muriel néni közelébe.

Úgyhogy végül letelepedtünk Luna mellé, aki azért ücsörgött egyedül, mert az apja épp átadta az ajándékát Billéknek.

-Mit hoztatok?- kérdezte szórakozottan Ron.- Netán száz évre elegendő gurgyökeret?

Az asztal alatt motoszkálás történt, végül pedig Harry nézett maga elé, aztán Hermionera fájdalmas tekintettel. Tippem szerint a lány Ront célozta meg, csak hát nem őt találta el...

A zenészek ekkor rázendítettek. Elsőként az ifjú pár lépett a táncparkettre, a násznép tapsától kísérve. Egy perc múlva Mr. Weasley már fel is karolta Madam Dleacourt, Mrs. Weasley pedig Fleur apjával kezdte a táncot.

-Szeretem ezt a számot- szólalt meg álmodozós hangján Luna, miközben jobbra-balra dülöngélt. Néhány másodperc múlva aztán felállt, ő is a táncolók közé libbent, és ott behunyt szemmel, karját lengetve forogni kezdett egymagában.

-Csúcs ez a lány, nem?- vigyorgott Ron.- Mindig tud újat mutatni.

Én csak hitetlenkedve ráztam a fejem.

-Nem tudom mit szed, vagy szív, de nekem is kell belőle- végül felhajtottam második poharam végét is. Úgyhogy jöhetett is a harmadik.

Ron mosolya ezek után hamar lefagyott, mert ekkor megjelent Viktor Krum, és elfoglalta Luna megüresedett székét. Hermione szemlátomás ezt hízelgőnek találta, csakhogy ezúttal nem igazán miatta jött.

-Ki az az ember a sárgában?

-Ő Xenophilius Lovegood, az egyik barátunk apja- sietett a felvilágosítással Ron. Dacos, komoly hangsúllyal beszélt, ahogy korábban Luna apját még egyszer sem említette, de ez el is ilant, ahogy Hermionehoz fordult.- Menjünk táncolni!

Hermione arcán láttam az őszinte meglepettséget, de végül vele tartott.

-Á, együtt vannak?- kérdezte szórakozottan Krum.

-Hát... többé-kevésbé- felelte Harry.

-Inkább kevésbé- kortyolok bele italomba.

Krum felém hunyorított, majd végül Harryre nézett. Aki százfűléfőzet hatás alatt állt.

-Te ki vagy?

-Barny Weasley.

A két fiú kezet rázott.

Itt elkezdtek beszélgetni Luna apjáról, de ennél a pontnál nem nagyon figyeltem, ugyanis kezdtem érezni, hogy most kezd a fejembe szállni az alkohol.

-Grindelwald. Az Grindelwald jele.

A tompaság olyan hirtelen múlt el, mintha fejbe vágtak volna, és az eddig kiesett beszélgetés továbbra sem volt meg, de már helyben voltunk.

-Grindelwald?

Krum semleges arccal néz rám, majd ismét Harryre.

-Bízhatsz benne, jó barát- nyugtatja meg a másik fiú a játékost, majd ismét gondolkodni kezd.- Ő az a sötét varázsló, akit Dumbledore legyőzött igaz?

-Igen.

Krum arcán úgy mozogtak az izmok, mintha rágna.

-Grindelwald megölt sok embert- magyarázta-, nagyapámat is. Tudok, ebben az országban nem volt hatalma, mondják sokan, hogy félt Dumbledoretól... és kiderült, volt rá oka. De ez...- ekkor ujjával Xenophilius felé bökött.- Ez az ő jele, megismertem rögtön. Felvéste a falra a Durmstrangban, mikor ott tanult. Néhány bolond rámásolta könyvére, ruhájára, hogy ijesztgessenek, nézzenek ki nagy fiúknak. De mi, akik elvesztettünk rokont Grindelwald miatt, móresre tanítottuk őket.