Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

249. fejezet

Az iskola felé tartó út már sokkal jobb hangulatban telt, mint a hazafelé tartó. Igaz, a többiek sem felejtették el mi történt, de megpróbálták visszahozni azt a hangulatot, ami régen is megvolt közöttünk.

Ők be sem tudták fejezni a nyári emlékeik mesélését, annyi volt nekik. Susan a Minisztériumban töltötte a nyarat, ahol a családja dolgozik, ezáltal próbálhatott ki egy diák munkát lényegében. Még némi fizetést is kapott érte, amire roppant büszke volt, de hát mindannyian megtudtuk ezt érteni. Neki kifejezetten hasznosan telt el a nyara.

Ernie nagyrészt otthon volt és természetesen a családjával, ha pedig elment valahová, azt szintén a családjával tette. Justin állítólag kapott pár kiscsibét, hogy felnevelhesse őket, és örömmel mutatta meg nekünk a mugli fényképező géppel készült, nem mozgó képeken a csibéket.

-Ó, ő itt Berta- mutatta büszkén kedvenc csibéjét.- Ő még csak egyszer kakilt le!

Mosolyogva fogtam a fejem. Justin semmit sem változott... Szerencséjük van szegény csirkéknek, hogy idén a szülei vigyáznak majd rájuk.

-Ráadásul jut eszembe- az ülése alól kihúzta Gustavo ismerős ketrecét, amiben már egy jó ideje a hörcsöge él.- Meg kell etetnem a kis Gusztit.

És bármilyen hihetetlen, előrántott a nadrágjából egy darab húst és meglengette a ketrec előtt. Mind az öten megbabonázva néztük a jelenetet, alig akartunk a szemünknek hinni.

-Guszti- hívogatta Justin a hörcsögét.- Gustavo!

A hörcsög végre előbújt odujából és azonnal kirángatta a húskarikát Justin ujjai közül. Pillanatok alatt berántotta magához, majd eltűnt vele.

-Te hússal eteted a hörcsögödet?- kérdezte Hannah döbbenten. 

-Rájöttem, hogy imádja!- újságolta büszkén Justin.

A lány csak hitetlenkedve fogta a fejét, de inkább nem szólt semmit.

Hannahnál maradva pedig, ő nem sokat mesélt a saját nyaráról. A szemében ott ült az a szomorúság, ami nap mint nap visszaköszönt nekem, ahányszor csak tükörbe néztem. Tudtam, hogy fáj neki Cedric elvesztése, de sejtelmem sem volt, hogy ilyen mélyen.

Nem mertem rákérdezni a dologra, hagytam, hogy ő is megküzdjön saját démonaival.

Zacharias természetesen velem és Hannahval ellentétben örömmel osztotta meg, hogy idén nyáron is kilátogatott Franciaországba, ahol villoghatott tökéletes francia tudásával. Illetve Három másik országot is említett, amiknek nevére már nem emlékszem, hisz ez a világ térkép nem igazán az én specialitásom...

-Na és te?- kérdezte hirtelen merészen a fiú. A többiek azonnal szúrós pillantást vetettek rá, jelezve, hogy ezt nem kellene. Mintha már előre megbeszélték volna, hogy nem akarnak kifaggatni.- Neked hogy telt a nyarad? Jól láttam, hogy Mordonnal beszéltél a peronon?

Zacharias merészebb és talán sokkal érzéketlenebb volt, mint gondoltam. De mintha ő sosem érezte volna annyira az emberi érzelmeket, mint mi, többiek. Ha nem tudtam volna, hogy hús-vér ember, talán rámondom simán, hogy egy robot, vagy valami hasonló. Sosem értékelte az érzelmesebb pillanatokat, nem szerette ha hozzá érünk és egyáltalán nem érdekelte senki érzése. Annyira kívülálló volt néha, hogy jobban nem is illet volna hozzánk mindennek ellenére.

-Mordont láttad- biccentettem felé.- A nyaramat vele töltöttem.

Ez megdöbbentette a többieket. Nagyon is.

-Hogy-hogy?- kérdezte Justin csodálkozva, elfeledkezve arról, hogy nem akar faggatni. Ez túlságosan érdekes lehet nekik ahhoz, hogy ne kérdezgessenek tovább.