Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

309. fejezet

Mint ahogy előre sejtettük, másnap a hírvervő és a Reggeli Próféta is tele volt a gyerekek indulása után. Ginnytől elköszöntem még itthon és a lelkére kötöttem, hogy bármit csinálhat, de sose kerüljön annyira bajba, amennyire én lennék képes. Közölte velem a lány, hogy úgy rajtam és Harry Potteren kívül senki nem tud teljesíteni. És eközben olyan vigyor ült az arcán, mint az ikrekén. Úgyhogy tudtam, bármit is fog csinálni... Az annyira lesz legendás, mint a bátyjai tettei. 

-Ginny!...

A lány, mielőtt még belépett volna a kandallóba, hogy azon keresztül jusson az állomásra, még visszanézett rám.

-Igen?

-Kérlek... Ha... Ha ott lenne Justin és nem lenne olyan okos, hogy elmenekült volna, akkor...

-Vigyázni fogok rá.

És ebben az ígéretben minden őszinteség benne volt. Tudtam történjen bármi is, Ginny állni fogja a szavát. Majd eltűnt a zöld tüzön keresztül.

Miután megjelent a hír az újságban és a diákok már megérkeztek a Roxfortba, számba vették, hogy ki nem ment vissza. Tehát kiadtak egy körözési listát az összes mugli származású varázslóra. Ám a lista élén nem egy ilyen személy állt. De még mennyire nem...

Freddel együtt közösen meredtünk a papírra, majd egyszerre néztünk a másikra.

Ugyanis a lista legelején én álltam.

-Tehát mától szökevény vagy és hivatalosan is a halálfalók elsőszámú kedvence- néz rám a fiú elkeseredetten, de nem vette valami komolyan ezt a fenyegetést.

-Csak a második- mosolyodok el, majd saját konyhánkban nekidőlök a pultnak.- Az első mindig Harry Potter lesz.

-Hogy is felejthettem el, én kobold!- fogja arcát sopánkodva.

Tehát ennyire vettük komolyan azt, hogy körözött személy lettem. 

Viszont a Weasley család védelme érdekében visszaköltöztünk a bolt fölé, ahol már nagyon-nagyon régen nem jártam. És immár nem egyedül osztoztam az ágyamon sem.

Annyira elképesztő volt belegondolni, hogy hónapokkal ezelőtt még itt üvöltöztünk egymással a nappaliban, mert egyikünk sem akarta kimondani, hogy fontos neki a másik és ezért mentünk a hülye fejünk után, most pedig a konyhapulton... Vagyis zajos a lakás, csak másképpen.

Hirtelen az ablaknak csapódott valami, ami miatt azonnal elrugaszkodtam a konyhapulttól, de félelmem alaptalan volt. Csupán egy bagoly volt az, ami befelé nézett a szobába. Freddel értetlenül néztünk egymásra. A fiú felállt a székről és beengedte a madarat, ami azonnal felém nyújtotta lábát. Egy levél volt rajta. Úgyhogy amíg én kibontottam azt és elkezdtem a levelet olvasni, párom kiengedte a baglyot és becsukta utána az ablakot, a biztonság kedvéért.

A levél kihajtogatása után máris vigyor terült el az arcomon.

-Dora írt!

Lupin multkori kirohanása után muszáj voltam azt a tényt is megragadni, hogy Tonks immár terhes. Aminek hihetetlenül örültem. Hisz olyan jóban lettem az idők során a bolondos boszorkánnyal, amit elsőre talán nem is gondoltam volna. Túl szétszórt volt nekem, aki nem tud annyira koncentrálni és néha hatalmas butaságokat is mond... De Sirius és Rémszem halála óta megkomolyodott kissé, ráadásul rájöttem, hogy jókat lehet vele nevetni, és ha komoly küldetésen vagyunk, akkor nagyon próbálkozik is. Ráadásul egyszer kamuzott már értem, mellé pedig bevédte a hátam egy küldetés során, amikor egy halálfaló hátulról akart végezni velem. Onnantól kezdve tudtam, az életem is odaadnám érte, mint bármelyik családtagomért. Ennyire nagyon megszerettem őt.