Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

242. fejezet

Belépve a házba az első dolog ami fogadott, az ismét a por volt. 

Kellemetlen érzés volt ez a tüdőmnek az édes, szabad friss levegő után, de egy fintorral tűrtem az egészet. Mrs. Weasley közben kirontott a tanácsteremből és boldogan ölelgette meg Harryt. A Rend többi tagja pedig azonnal a tanácsterem felé ment.

-Mi történik?- kérdezem merészen Mordont.

-Tanácskozás- vágta rá halkabban. Ha több ember között voltunk akkor mindig így okított engem. Sosem hívta fel magára a figyelmet, mindösszesen csak halkan mondta el nekem a dolgokat. Kedveltem ezt benne. Sokkal bensőségesebb viszony alakúlt így ki közöttünk. Még jobban a tanítványának éreztem magam. Szinte már a kiváltságosának.- Megérkezett Piton. Valószínűleg fontos hírei lehetnek.

A név hallatán döbbenten néztem tanáromra, akinek varázszeme megállás nélkül forgolódott, de leginkább a tanácsterem felé. Felthetőleg ott volt már bájitaltan tanárom.

-Piton?!

-Most menj fel a többiekhez- utasított Mordon.- Később megbeszéljük a hibáidat.

Ez az utolsó mondat azonnal kiábrándított, hogy esetleg tovább küzdjek azért, hogy beleshessek a tanácskozásra. Kijózanítóan hatott, úgyhogy szégyenemben inkább fel is kullogtam az első emeleti nappaliba. Harry, Ron és Hermione már lázasan beszélgettek, üdvözölték egymást. Én csak leültem az egy személyes fotelba és elgondolkodva vettem sorra, hogy mit ronthattam el a küldetés alatt.

-De Dumbledore azt mondta...- hallottam ki hirtelen Hermione hangját a beszélgetésük közben, bár erősen megpróbáltam azt kizárni. Most nem tudott foglalkoztatni az, amiről ők beszélhetnek.

A pálcám jó helyen tartottam. Úgyhogy ez nem lehet hiba, Mordon már megtiltotta egyszer, hogy a farzsebembe hordjam, mondván ismer olyan varázslót, akinek így bánta meg a feneke a dolgot. Nem beszéltem sokat. Ebbe sem tudna bele kötni, követtem az utasításait. 

Két hangos durranás hallatszott, és a szoba közepén feltűnt a semmiből a két lángvörös hajú csibész fiú.

-Mikor szoktok már le erről?- fordult Hermione fájdalmas arccal az ikrekhez.

Megtudtam érteni a lány. Néha borzasztóan irritálóak tudtak lenni.

-Szia Harry!- köszöntötte vigyorogva George az újonnan érkezett fiút.- A te dünnyögésedet hallottuk?

-Add ki a mérgedet, ne légy ilyen szégyenlős!- mondta Fred szintén vigyorogva.- Lehet, hogy száz kilóméterre innen már nem is hallották, amit mondtál.

-Látom, letettétek a hoppanálásvizsgát- jegyezte meg mogorván Harry.

-Kitűnő eredménnyel- felelte neki Fred. Kezében egy hosszú, hússzínű zsinegszerűséget tartott.

-Akár fél percet is veszíthettetek volna, ha gyalog jöttök le a lépcsőn- zsörtölődött Ron.

-Az idő galleon, öcskös- tanította Fred kisebbik öccsét.- Ja, igen, Harry. Zavarod a vételt. A telefülét- dorgálta a fiú most Harryt, miközben az említett eszközt felmutatta a kezében.- Szeretnénk hallani, hogy miről folyik a szó odalent.

-Csak óvatosan!- figyelmeztette Ron a bátyjait.- Ha anya észreveszi mit csináltok...

-Érdemes kockáztatni, mert ez egy fontos tanácskozás- vágta rá George.

Ekkor kinyílt az ajtó és belépett a szobába az utolsó hiányzó tag, aki nem vehet még részt a tanácskozáson.

-Szia, Harry!- köszönt vidoran Ginny.- Mintha a hangodat hallottam volna- ezután pedig már fordult is az ikrekhez.- Telefül kilőve. Anya páncélozó bűbájjal kezelte a konyha ajtaját.